|
 Vendég: 23
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 M
Embernek végül is csak az arca ismerhető,
Ezt látjuk, ezt mutatja, tán’ ilyen ő… ez nem ő!
Arca mögött lakik ama szigorú valóság,
És csak nézzük, de nincsen semmi átláthatóság! |
|
 M
Halál az életünk,
Könnyünk a hatalom,
S ameddig élhetünk,
Nem ér a nyugalom. |
|
 H
A hó alól feltörő első virág,
Amiről el sem hiszem hogy létezik,
Olyan voltál nekem mint egy délibáb,
Mesélek még rólad tán, ha kérdezik, |
|
 H
Ó, milyen gyönyörűség,
Egyszeri látomás,
Hajnali napsütésben,
Tündéri csillogás!
|
|
 H
Fagy, ha fog, fagy, ha fog,
Kedvenc tájakról bár,
Minket hívnak még más városok, -
Minszk akár, Breszt akár. |
|
 H
Az idegen
Végigmért ridegen.
Arcán megjelent egy grimasz,
Fensőbbségtudat maszk.
|
|
 H
Istenként jöttek közénk,
S nem okozták pedrét avarnak,
Itt minden az övék,
De látod, semmit se akartak. |
|
 H
Lehettem volna akár, fellegekben odafent,
De egy biztos, voltam már a pokolban idelent…
Lehettem volna én máris, olyan nagyon gazdag,
De egy biztos, voltam én mindig érzelem-gazdag. |
|
 H
Furcsa sötét éjben, parányi fuvallat,
mennyország, álmaim, veled hullanak.
Közös emlékeink, a rózsa apró szirma,
mely szíve rejtekében, mégis ott maradna. |
|
 H
Egy
madár
csak
egyetlen egy |
|
 Gy.
Az életem, titkos ősvényein majd, vakon bóklászok,
Keresek, nem tudom mit, de soha semmit nem találok…
Az életem, titkos ősvényein majd, vakon bóklászok. |
|
 Gy.
fát
farag
faszobrász
fakalapot.
|
|
 Gy.
Merek szeretni, szerelmesnek lenni,
Végül elbukni és egyedül szenvedni,
Mert nekem ez az élet, már alapból fáj,
Lassan ellep majd engem a dagály. |
|
 Gy.
Egy ezredévnek szárnyacsattogása
Repült fölötted el, te sziklafal,
Két nagy világrész közt határvonal!
Hol a turulunk fészke és lakása. |
|
 H
A szél hozott össze minket egy borús,
viharos, öszi délután,mikor azt hitted
felkap a szél,rohanva belémkaróltál. |
|
 Gy.
Tudom, jó lenne sírnom, jól is esne,
mikor rám telepszik a léha este.
Ahogy elmúlik a sok közül egy nap,
mint száradt kóró, áll mögém a tegnap. |
|
 Gy.
Mit álmodol, édes anyám
Oda lenn a sírba'?
Azt kérdezem hantjaidra
Leborulva, sírva.
|
|
 Gy.
Síri a vészharang, rettegés kútja,
Nővért és fivért is áthatni tudja.
Pestis, neked
Hajtunk térdet, fejet, |
|
 Gy.
Rettegünk a világunkban,
Mint éhholt a tömegsírban,
Hol nem tudja mely költő mellett,
Miért van ez, hogy halni kellett? |
|
 V
Hol kigyullad a fény, világosság lesz,
picike szemedben, a ragyogás, csodát tesz!
Hisz van még parányi hit, a csodaszép reményben,
és aprócska gyermekünk, felnő szeretetben. |
|
 V
Szeretni mért kell?
Szeretni, tudni kell,
Szeretni, akarni kell!
Szeretni jó, szeretet kell, |
|
 M
Tisza partján sűrű erdőben bolyongok,
Suttognak felettem halkan a falombok,
Hajlong a fa ága.
|
|
 M
Ó te édes gyönyör
Rabul ejtetted testemet,
Az édes szerelmeddel
Megrészegítetted szívem |
|
 M
amikor felkeltem,
kecske lett belőlem.
Mekegtem, legeltem,
gazdának tejeltem. |
|
 M
Megvakított bennünk a világ,
Nem is szólnak értünk imák,
Milyen fájdalmas sorsa ez egy fajnak,
Mint a minden napos füst a méh rajnak. |
|
|
|
Ma 2025. május 19. hétfő,
Ivó, Milán napja van.
Holnap Bernát, Felícia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
