|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 V
Elkészült a kalapom!
Alakul az alakom,
fogyókúrám sikeres,
nem vagyok már ideges! |
|
 H
Elcsendesül a Föld, Álomország várja őt.
Ásítva ölti fel csillagszőtt palástját,
míg búcsút int az ég alján lebukó
narancsbíbor horizont kései útján. |
|
 H
Takaros táj: tanya, parasztházak,
benne tisztaszoba, konyha, kamra, s pitvar.
Kint dolgos apám ül, néz meredten,
szájából füstkarikát lövell a szivar. |
|
 V
Erdőn, réten csilingelő hóvirág,
mint ébredő tavaszi szerelmi vágy,
reménykedő, napfényt hozó virulás,
hóolvadást, télfelejtő vidulás.
|
|
 V
Január, február madárkórus
dalol az almafán.
|
|
 V
Telt az idő, megöregedtem,
szépségemet elveszítettem.
Többé már nem fizettek értem,
nem kellek senkinek, érzem.
|
|
 M
Csicsereg a fecske:
„Ébredj, ébredj, nézzed,
A sok nyíló virág
Vár a kertbe’ téged!” |
|
 M
Amikor megszerettem,
gondok is megérkeztek.
Tőlem messze,
más van vele... |
|
 V
Vágyam… virtuális szerelem?
És ha, tested birtokba veszem?
Így-se, úgy-se lehet,
Messze van a tested. |
|
 V
Mikor megszülettél
Gyengéden átölelt,
Karjába vett, megpuszilt
S annyit mondott, szeretlek. |
|
 V
Sziklák. A hőség álmos, nagy fal,
A kő, homok – sivatagi,
S a hullámok most alázattal
Futnak a messzi partra ki. |
|
 V
Cudarul reszkettet, gyomrom, lábam, karom,
Majdnem összeesek, pedig nem akarom!
Nagy-úr a félelem, lehet, hogy meg is öl,
Jaj, csak túl lennék már, a műtét eltörpül! |
|
 V
Reggeli vörös fényben úszik a táj,
Napfelkelte is lehet ilyen csodás.
S még fehér hó beborítja a tájat,
Medvesen csodálom, ahogyan árad. |
|
 V
Tompulnak a városi zajok,
csak a szél zúg, csendesen,
álmosan ásít még a Hold,
csillagok beúsznak fényesen. |
|
 V
Wärme mich, du Frühlings
heilender Sonnenstrahl,
dass, mein erstarrtes Herz
endlich auftauen kann
|
|
 V
Húsz kilométert kell menni, vad-hideg éjben.
Mentünk, mert reggel, öt óra volt… határidőben!
Női társam, többször megállt, fülelt a sötétségben…
Sötét égbolt, sötét föld és győztünk! Egy órás előnyben. |
|
 V
Lombok közé lám belesuttog a csönd,
zsong az élet a virágok közt.
Aroma kavarog, közte tündököl
szirom fajta, vagy tán huszonöt! |
|
 V
Fiatal lány az utca sarkon,
vacog szegény, fázik nagyon.
Kis tálca a kezében, hat kis
csokor ibolya nyugszik szépen |
|
 H
Száz éve meghalt,
Ady, az „énekes Vazul”,
ki líránkat megújította
„új időknek új dalaival”. |
|
 V
Mivé leszünk, ha ily kegyetlenül,
s kiégve járjuk drága sorsutunk?
Szeretni kéne, ámde nem tudunk -
a gyűlölet mindenre rávetül.
|
|
 V
Már nem fájnak az elmúlt pillanatok okozta sebek,
elmegyek, visszafelé nem forog az idő kereke.
Utam járom, megtalálom álmok álmát keresem,
lassú mederben csordogálva, monoton létben feldereng. |
|
 V
Csodás ez a fehér alkony,
Lassan haladok a havon.
Bámulom a naplementét,
Alkony nyeli föld peremét. |
|
 V
Van belőle annyiféle,
ír a lelke, gyógy a mérge,
s olyan áldott kelyhes kegyszer,
hogy az ember inni egyszer, |
|
 V
Eluralkodott rajtam a bánat,
olyan nagyon fáj, hogy itt hagytál! |
|
 V
SZarkaláb nyílt szemem köré,
Aludni is egy kabaré!
Régi emlék jut eszembe,
Könnycsepp ül meg a szememben. |
|
|
|
Ma 2025. május 22. csütörtök,
Júlia, Rita napja van.
Holnap Dezső napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
