|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 V
Göcsörtös kérged alá rejtve
Te ifjú erővel vagy telve,
S bár vén vitéz vagy tenmagad,
A lelked nem hűtik az évek |
|
 V
Jaj... mi volt belőled hozzám a legközelebb?
Az árnyékos hajad, vagy a nehéz homlokod,
vagy talán a kezed... amelyből a forrásnál
tölcsért formáltál és abból itattál?
|
|
 V
Ha meghaltál,
sok kárt nem okoztál,
azt mondják: jó ember voltál.
A jó ember unalmas, |
|
 V
Hosszú volt a nyár,ruhám,cipőm szét szakadt,
ott álltam mezítláb,szeptember esős ege alatt.
Kezdődött az iskola,féltem mint még soha,
azon gondolkodva,mi lesz velem ki tudja ? |
|
 V
Borongós ruhába öltözött a reggel,
Hófelhők kúsznak szürkére festett égen,
Mínuszok röpködnek künn hó fedte tájon,
Ropog a fagy és szorítása nem enged.
|
|
 V
Csusszanós, siklós, jégtükrös az út,
a fénye lopva, óvakodva fut,
míg kerülgeti a csahos fagyot
a cipőtalp és a cipősarok,
|
|
 V
Érdekes kívánságai
vannak a mai embernek,
legtöbbször csak az a kérdés,
hogy ma, mennyibe kerülnek. |
|
 M
Dacolva fázós, rossz napokkal,
Midőn fogytán a hő, a fény,
Te látványoddal, illatoddal
Tavaszt lehelsz rám, büszke lény. |
|
 M
Szemem előtt oh, sziromvarázs,
Igéz, mint megannyi lepke- szárnycsapás.
Reám néz, kacérkodik velem,
Olyan csalfa! Reám nevet. Hát legyen!
|
|
 V
Élet és a Halál, karon fogva járnak,
Fel sem foghatjuk még, mely Barátok várnak?
Ő az ellenségünk! Még hogy a Barátunk?
Ő lenne az első, akit ki is irtunk! |
|
 V
A barna nádas nem ejtett panaszt,
de nagyítóján leste a tavaszt,
s a bújt évszak, mint csönd a víz körül,
kikandikált a sugarak mögül,
|
|
 V
Mein kleines Flöten aus Holunder Ast,
verzähl jetzt mir von meinem liebsten Schatz,
bitte sag, hat sie mich noch lieb,
oder nur noch das Vergessen blieb.
|
|
 V
Múlt a pillanat,
Ami már megmaradt,
Enyészetbe… beragadt.
Ha fontos volt a pillanat, |
|
 V
Odakint morajlik a föld
hallod a megannyi fájdalomkiáltást?
Sok ezer ököl dübörög,
s nem hallani mást csak a néma gyalázást. |
|
 V
Csillagszemed körbefonja a napot.
Ég
és föld otthonod. Tudod. |
|
 V
ha a szentek csak halaknak madaraknak
embernek nem mernek
ordináré az ordó hulljon rájuk vissza
akárkik dagonyáznak drogonyáznak |
|
 V
Álomszép volt az élet,
megéltem benne pár csodát.
Most a félhomályból nézem,
sorsom fonala nem vezet tovább. |
|
 V
Szívemre teszem kezemet,
arcomat is felemelem
Könnyes szemeidbe nézek,
mindent elfeledve
|
|
 V
Mikor én még kisleány voltam,
Hajas babáimmal játszottam.
Építettem fából várat,
Legeltettem a libákat. |
|
 M
Árnyék vetült bársonyos szívemre,
hevesen kalimpált tam- tatam, ütemre.
Földemen a porszemet szemezte,
de lám elszállt egy arany röggel nevetve. |
|
 M
eltékozolt tehetségek
halhatatlan érdemek,
önvád és undorodás
híres versében írt önvallomás. |
|
 M
Szeretem az őszt ami a kedvencem,
Elmúlásnak az a legszebbje nekem.
Könnyeznek a sárguló levelek,mintha
Siratnák a nyarat ami hamar elment ! |
|
 M
Vibrál a dal, a légben olvad,
Rozs kél, de még a rög kemény,
S egy lágy hang édesen dalolgat:
„Tavasz van, élet, víg remény!” |
|
 M
Erdő fái közt
Is jó lehet kilátás…
Magasles… magas. |
|
 V
Vittem Bajom, mely saját,
Tavasz tájt a jégen át,
Hirtelen betört a jég – lelkem megszakadt,
S vízbe hullott kőmódra… |
|
|
|
Ma 2025. május 22. csütörtök,
Júlia, Rita napja van.
Holnap Dezső napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
