|
 Vendég: 34
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 M
Szemem előtt oh, sziromvarázs,
Igéz, mint megannyi lepke- szárnycsapás.
Reám néz, kacérkodik velem,
Olyan csalfa! Reám nevet. Hát legyen!
|
|
 V
Élet és a Halál, karon fogva járnak,
Fel sem foghatjuk még, mely Barátok várnak?
Ő az ellenségünk! Még hogy a Barátunk?
Ő lenne az első, akit ki is irtunk! |
|
 V
A barna nádas nem ejtett panaszt,
de nagyítóján leste a tavaszt,
s a bújt évszak, mint csönd a víz körül,
kikandikált a sugarak mögül,
|
|
 V
Mein kleines Flöten aus Holunder Ast,
verzähl jetzt mir von meinem liebsten Schatz,
bitte sag, hat sie mich noch lieb,
oder nur noch das Vergessen blieb.
|
|
 V
Múlt a pillanat,
Ami már megmaradt,
Enyészetbe… beragadt.
Ha fontos volt a pillanat, |
|
 V
Odakint morajlik a föld
hallod a megannyi fájdalomkiáltást?
Sok ezer ököl dübörög,
s nem hallani mást csak a néma gyalázást. |
|
 V
Csillagszemed körbefonja a napot.
Ég
és föld otthonod. Tudod. |
|
 V
ha a szentek csak halaknak madaraknak
embernek nem mernek
ordináré az ordó hulljon rájuk vissza
akárkik dagonyáznak drogonyáznak |
|
 V
Álomszép volt az élet,
megéltem benne pár csodát.
Most a félhomályból nézem,
sorsom fonala nem vezet tovább. |
|
 V
Szívemre teszem kezemet,
arcomat is felemelem
Könnyes szemeidbe nézek,
mindent elfeledve
|
|
 V
Mikor én még kisleány voltam,
Hajas babáimmal játszottam.
Építettem fából várat,
Legeltettem a libákat. |
|
 M
Árnyék vetült bársonyos szívemre,
hevesen kalimpált tam- tatam, ütemre.
Földemen a porszemet szemezte,
de lám elszállt egy arany röggel nevetve. |
|
 M
eltékozolt tehetségek
halhatatlan érdemek,
önvád és undorodás
híres versében írt önvallomás. |
|
 M
Szeretem az őszt ami a kedvencem,
Elmúlásnak az a legszebbje nekem.
Könnyeznek a sárguló levelek,mintha
Siratnák a nyarat ami hamar elment ! |
|
 M
Vibrál a dal, a légben olvad,
Rozs kél, de még a rög kemény,
S egy lágy hang édesen dalolgat:
„Tavasz van, élet, víg remény!” |
|
 M
Erdő fái közt
Is jó lehet kilátás…
Magasles… magas. |
|
 V
Vittem Bajom, mely saját,
Tavasz tájt a jégen át,
Hirtelen betört a jég – lelkem megszakadt,
S vízbe hullott kőmódra… |
|
 V
Te meg én…! Örömhír ez nekem,
Tudd, hogy kedvellek! Jó lesz velem…
Régóta ezt várom,
Most teljesül álmom! |
|
 V
Ni csak, látom nagyot álmodtál,
kinyílt egy ajtó s te besétáltál.
Lázpiros arccal kiáltottál-
s hogy bejött, lám nem is csodálkoztál! |
|
 V
Nem tanítja őket senki erre.
Mi nem tudhatunk róla, mi lelkük új terve.
Százéves fákon, vad ősgesztenyén
kalandoznak a magasban – Isten tenyerén.
|
|
 V
Esteledik, napi elmúlás közeledik
Lassan, az esti sötét is itt lesz, feldereng.
Még látszik, hogy a dombon a vár magasodik,
Nehéz nap után, megy és kicsit, elszendereg. |
|
 V
Sokáig néztél,egyszer csak,
könny csillant a szemedbe.
mint gyémánt tükröződött,
magamat láttam benne.... |
|
 V
éjjel havazott
fehér az erdő s határ
egyedül vagyok
|
|
 V
Megtehetem, mert szeretem,
a szép szót, gyönyörű verseket
a felhőtlen, szépséges dallamot
vidám, csicsergő madársereget |
|
 M
Kardinális vörös palástjában,
Illegeti magát a korai napsugárban.
Énekelne ,de nincs kedve,szerelmét
a sas elvitte,az lett a szomorú vége. |
|
|
|
Ma 2025. augusztus 26. kedd,
Izsó napja van.
Holnap Gáspár napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
.... és sikeres holnapot:munkában,sorsba
