|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 V
Úgy futok, a rőt salak
Megcsúszik, porzik lenn itt,
És ennem, innom nem szabad,
Aludni – pláne semmit. |
|
 H
Bárhogyan is lesz
akár szívem húrjain
akár lelkem boldogságán táncolsz. |
|
 H
Ma vizsga van, hű ez remek,
az osztályban úgy hemzsegnek;
fűtés nélkül kezd meleg lenni
s nekünk kell ezt elszenvedni, |
|
 H
A hóvihartól elmosódott lett és kontúrtalan a tájék,
És úgy nézett ki, mint egy naiv festő, kezdő korai műve.
A nagyon hulló hóban, néha tán' átlátszott az ég-kék,
De bizony nem sokáig, hó lett mindennek a fedele. |
|
 Sz
Száraz fű szálára
ereszkednek
reggelente hűvös
harmatcseppek,
|
|
 Sz
Ahogy kilép a gárda csönd mögül,
s mondat egybe tereli a szót,
úgy soroltak a kikötő körül,
az állványokra aggatott hajók.
|
|
 V
Sz’asz Kedves...!
Kényes e kérdés...
Már kihűlt a szerelem,
Nem érhet meglepetés. |
|
 V
Közel a vég,vádolni senkit nem lehet,
hatványoztuk az élvezeteket,hogy minél
előbb vége legyen ennek a bűnös életnek
|
|
 M
Az örökzöldek, azért szépek, mert örökké szép zöldek.
Az örökzöldek, születésüktől fogva mindig zöldek…
Az örökzöldek, azért szépek, mert örökké szép zöldek. |
|
 V
egy üldögélő bohóc képe mered fent az égen
púder nélküli arcán egykedvű mosoly
de mire ezt leírtam már |
|
 V
Odakint álmodozik a föld-
míg szívünk melegség járja át.
Ott kívül dermedt, deres a táj,
rút sebet gyógyít a kovaföld. |
|
 V
Erdélyből jött fehér csillag,
a bor lágy vágy, s nektárillat,
örülte gyermekáldást,
a pap áldott, kántor kántált, |
|
 V
Esteledett, sötétedett,
tengerparton, a hegy mögött
szép holdleány levetkőzött.
Mezítelen, szégyentelen |
|
 M
Vagy zavarni a mulatók
Kedvét, vájjon mit segit?
Mért venné ki kezeikből
A telt pohárt? |
|
 M
Nap égeti az ősi romokat,
mik hatalmas kultúráról tanúskodnak.
Egy dicső nép, kik utat mutattak
a nagy világnak. |
|
 M
Lásd, e bút-bajt tűrő tájidegen,
Virágban állva,
Büszke vőlegényként él idefenn,
S néz le a tájra... |
|
 M
Zord, hideg télben,
Hó paplan csillog,
Vén Hold fényében. |
|
 M
Találtam egy Hóvirágot,
Ó, de kedves, gyönyörű,
Ily korán hozta a Tavaszt?
Ez a tél mily nagyszerű! |
|
 M
bármerre is billen elfogadom,
mert ez maga az élet és
szerencsés vagyok, még élek. |
|
 M
Ködpára légben,
Téli hajnal lehelte.
Tó tükre havas. |
|
 V
Igazi gyűjtögető vagyok
nekem elég egy kicsi is belőle és már fel is vidulok
pár morzsaszem mi fényleni látszik kosárkámba gyűjtöm
szívembe zárom saját fényemre formálom. |
|
 H
A kvantumhabos Semmi
legalább önmagára döbbenhetett:
az ősi Pontot matériává vetette szét
az éneklő hidrogénfelhők utáni vágy. |
|
 V
Álmodom, de álom is marad.
Helyette lesz nekem azúr ég,
csipkés szirt és csobogó patak,
s üde zöld fán madárcsicsergés. |
|
 V
Van belőle annyiféle,
ír a lelke, gyógy a mérge,
s olyan áldott kelyhes kegyszer,
hogy az ember inni egyszer, |
|
 V
Januári fagyos télben,
Pihenek a jó melegben,
Este felé jár az idő,
Versenyez sok játszi felhő! |
|
|
|
Ma 2025. május 22. csütörtök,
Júlia, Rita napja van.
Holnap Dezső napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
