|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
száz kicsi társam várja a jöttöm.
Lábam előtt egy sün van a földön,
gyöngyszeme villan, és az avarban
zizzenő hangú alt ma a dallam. |
|
 M
És a hét végén,
ha nem is felelünk... azért minderről el ne feledkezzünk,
Megmutatnád, ó, Istenem kis melleidet,
tudom... te hol tartod a szemléltetőeszközöket. |
|
 M
Így beszéltünk egy életen át
Szívünk mindenben egyetértve
Vitt bennünket tovább tovább
Bizony sok év telt azóta már |
|
 M
Van szerelem, mely elmúlik maga,
És nincs érintve szív, ész általa.
Van széptevés, mit ifjú megtanulhat,
De nyomtalan a szerelem nem múlhat. |
|
 M
Ordíts velem, megyünk a tűzbe,
Mint a hélya nász, kergetőzbe,
Repülve a romok felett,
Ahova a világ letett. |
|
 M
Otthon lennénk, főztödet enném,
Mit kérnél, rögtön meg is tenném.
Szívből segítenék,
Együtt, szépen élnénk. |
|
 M
Valami úgy intett vigyáznom,
Mert én reám a sors irigy.
Ah, így kezdődött az én gyászom,
Ah, épen így! |
|
 H
Kék ég rétjén
fehér felhőbárányok legelnek,
terelő pásztoruk a nyári szél.
Fekete viharfelhő közeleg,
|
|
 H
Mint beteg, kit felforrósít,
Ingerlékenyít a láz,
Jobbra-balra hánykolódik,
Mint akit a hideg ráz, – |
|
 M
Utazó vagyok, lelkek útját járva,
Felhők lágy párnáin hágva,
Fentről nézve a nagy világra és csodálva,
Mégis ki nézelődik íly magasságba. |
|
 M
Bánatos az ég odafenn,
Arczán gyászos fellegek;
Gondolatom helyről-helyre
A multakon sorra megy .. |
|
 M
A teherautó kereke leengedett, pótkereke nem volt,
Így sofőr nekiállt szerelni, megjavítani, gumit ragasztott!
Egy sebesült hadnagy jobban volt, a teherkocsi hátsó szélén ült,
A többiek a ponyva alatt voltak, volt ki feküdt, volt ki felült. |
|
 V
Lelkem tiszta... mint egy borospohár,
míg ajkaddal nem mocskoltad be,
amikor lélegzel finoman bepárásodik az emléktől,
amiről neked... most fogalmad sincs.
|
|
 M
Már két napja ott hasaltak, az aknák megölték a sebesülteket,
De jött a hajnalpirkadat és kezdődő ágyúzás lepte meg őket!
Megindult feléjük a felmentő hadsereg, a németekre lőttek! |
|
 M
Félbehagyott versek hevernek asztalomon
Rimtelen lett az életem, a sorsom, a láng
pislákol a kanócon...... |
|
 H
Pecázni indult el Kelemen,
a botja csak úgy állt mereven,
s talán egy villantót,
az ami villant ott, |
|
 H
Költők voltunk,
És mindennek vége,
Bőszen dalolunk,
Úton a végbe. |
|
 H
Mint egy beteg kit a láza
feltüzelt, felizgatott,
a helyét nem találva
mindig csak forgolódott – |
|
 H
Vígan áraszt faluszerte
Ifjú, bátor örömet,
Ámde jő az alkony, este,
Árnyat árny, sötét követ. |
|
 H
Keressük a boldogságot,
eladjuk lelkünket a Sátánnak.
Ő visz minket kísértésbe,
hogy lelkünket megszerezze. |
|
 H
Széttárt lábakkal felborultál az édes éghajlatban,
földrajzi könyveket olvasva,
a naiv felhők légkörében,
a talajból felkelő napokat látva. |
|
 V
Döbbenet van bennem és nagy bizonyosság!
Csak ember nem tudja, hol van az IGAZSÁG!
Pedig történések, részesei vagyunk,
De azért elhinni, NEM ÉS NEM AKARUNK!
|
|
 M
Csalóka álom,
Tőle csak fázom,
Jövőm nem látom.
Feladjam álmom? |
|
 M
Mai modern világunkban
párkapcsolatokban,
csonka családban
születnek gyerekek, ha kellenek, |
|
 M
Ily késő éjtszaka ki jár
Ott kinn a temetőn?
Az óra már éjfélt ütött,
A föld már néma lőn. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 22. kedd,
Móric napja van.
Holnap Tekla napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
