|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 V
Elindulnak a zöld hasú fák,
meghajlott törzzsel menetelnek.
Roskasztó terhű évek súlyát,
por lepte álmokat cipelnek. |
|
 V
Lassan lassan megszületett
Ez az ezer egyszerű kis vers
Csak így írom le a verseimet
Olvasója könnyen megértse |
|
 V
„Itt most több dolog elhangzott…”
„Vagy igaz, vagy nem…”
„Egyrészt… Másrészt…”
„Meg kell hagyni…” |
|
 V
A vágyam, lehetne szél és mindenhová eljutna,
Néha leverhetne egy kandelábert, a butuska,
A lelkem vele lenne és én szelem, el nem futna... |
|
 V
Tudom, hogy vén vagy, ámde bölcsebb is,
persze mit ér a büszkeséged már,
gyönyörű női szépséged ha kincs,
mítoszként csillog, mint a napsugár. |
|
 V
Virágoskert színpompában, rózsák illatával,
Komponáló halk ritmusok szívem balladája.
Tó tükrén játszik, nádason szellő lengedez,
Nyugalom lelkemben, festőit alkotott a képzelet. |
|
 V
De léteznek még a kis költők is,
kik egy évkönyvben sem kerülnek,
és e kis költők alkotásai
gyorsan feledésbe merülnek. |
|
 V
Mily’ csodás érzés az,
Mikor a szív bizsereg, hevesen dobban,
S a szerelem lángja lobban.
Hagyd, had uralja elméd, |
|
 V
Lázban égek, forró lázban,
Repülök a fénysugárban,
Csak ne húzna vissza a Föld,
Ahol bűzös, mocskos a köd! |
|
 V
A kis pad felé lépegetek
pár lépés aztán odaérek
Körülvesznek esti fények
ahogy lassan lepihenek |
|
 Sz
Hagy már abba, kérlek, Babi!
Hányszor kell még elmondani
ugyanazt a szöveget?
Nem vagyok az ölebed,
|
|
 V
Gyönyörűség éjjelén, rám ragyog a fény!
Alakod gyémántján, tündöklik az éj.
Látlak drága tündér, csodálatos lány,
megtalállak egyszer, ma hajnalban talán! |
|
 V
Istenem... milyen nagy szerelemre voltam képes,
- Jusson eszedbe a főiskola -,
Hány nemes költői ritkaságban,
dicsőségek... kockázatok lobogójaként lángoltam.
|
|
 V
Úgy elmúlik az élet
Mint nyíló virág, ha szirma lehull
Szép volt, káprázatos, sokszor ámulatba ejtő,
|
|
 M
Ma egy csendes esős nap van
enyhe, komor, s mégis derült,
borulást áttöri lassan
a napfénye, ha felhevült. |
|
 V
Senkit nem érdekel, hogy mit írok,
Írok így hát, magamnak.
Senkit nem érdekel, mit gondolok,
Gondolok hát, magamnak. |
|
 V
Fény gyúl a szívemben
Hang csendül lelkemben
Egy csodás dallam kél
Messze,de lassan ideér |
|
 V
A természet csodás színeivel,
Megfestette a tájat.
Hulló falevelek közt csiripel,
Látok pár cinke párat. |
|
 V
Úttalan utakon útvesztőben járva,
céltalan bolyongás, rogyadozó lábak.
Belefáradt a vén idő, monoton kattog,
verítékben homlokom, minden izmom sajog. |
|
 V
Emlékek rólad: szép volt a mosolyod,
lelkem mélyén is ég, minden mozzanatod.
Szívembe zártam, gyöngy szikrád zálogát,
mely Holdesőkön át, zuhant oda hozzád. |
|
 M
Míg folytonos a lélegzésem,
Addig tart az én reménységem! |
|
 M
Szívünkből a jó szíve
Lelkünkből van lelke
Fájdalom mérhetetlen
Hiánya elviselhetetlen |
|
 M
Tudom, hogy ez nem egy vers téma
de ha egy gyerek is tovább élhet,
már akkor megérte, hogy megírtam
mert a legdrágább, egy gyerek élet. |
|
 M
A nagyapám elsőszülött fiát, ki éppen
betöltötte a húszat,
egy karabély
szíven szúrta. |
|
 M
Indián lány sokáig ült a harcos mellett,
ki hősi halált halt megvédeni az anyaföldet.
Hosszú fekete haja lógott le szemébe,
könnyeit takarta,fájdalom a szivét marta..... |
|
|
|
Ma 2025. május 24. szombat,
Eszter, Eliza napja van.
Holnap Orbán napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
