|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
|
Üdvözöllek oldalunkon!
Ez a portál egyaránt összefogja a kezdõ és már érett alkotók közösségét és bátorító, szeretettel kritizáló magatartásával segíti minden alkotó mûvészi kibontakozását.
A beküldött versek és prózák szerkesztése általában reggel öt és este hét között történik. Ha valaki este küldi be az alkotását, elõfordulhat, hogy csak másnap kerül kiszerkesztésre. Ebben az esetben vagy ismét csak este, vagy másnap küldjetek be új mûveket. Megértéseteket köszönjük.
Politikai tartalmú írásokat nem fogadunk és nem közlünk!
Minden látogatót szeretettel várunk! Szerkesztõség
|
Elfelejtettem, hogyan kell mosolyogni,
A fagyban ajkaim olyanok, mint a tapló
Egy újabb remény halt meg,
Új dal születik és ez reményt adó. |
|
A fény aranyban ver
És ez egy visszafogott hűvösség.
Évek és évek múltán jössz,
De még mindig elégedett vagyok, mert ez merészség. |
|
Nagy ’V’ alakban láttam szeptember elején vonuló darvakat…
Huh, hangosak voltak, de nem értetett a kimondott szavakat! |
|
Amikor az érzékeny, gyengéd melledet,
S a fénynek melege megcsókolja copfodat, mindenedet,
|
|
Hold bevilágít fényes ablakon,
magadba fekszel az ágyadon,
nézed a szürke mennyezetet,
szeretnéd valaki szólna veled. |
|
Nos barátim! Kedves jó Atyámfiai…
Ki nem meri magát magyarnak nevezni?
Ebbe az embertelen világba eljött az idő, hogy beváltsuk szavunkat!
|
|
Emlékszel a tűzre, a gyötrelemre, az őszre,
Az égő viharra, ami dúlt, tombolt?
Ő összegyűjt minket, ő egymásra uszít,
Ő hajtott és perzselően felfelé kanyargott. |
|
Nekem soha nem volt benne víz
Nem érezhettem, hogy mily’ víz íz!
Nekem soha nem volt benne víz.
|
|
Összehúztam az ősz zsinórjait
– az ajtóra ki írtam ferdén:
leltár,
jelenleg,
|
|
Ne hagyj el, ülj mellém
És tartsd erősen a fejemet, nehogy felriadjak,
Amikor a tompa hegyű álom, amelyre ítélve vagyok
Kiélesedik és rémálomba sodorhat.
|
|
Ahol, egykor a kettőnk találkája volt a hátsó kertben,
Ott bizony, szépen kinyílt emlékként Kegyed krizantém bokra…
|
|
Mindegyikünk hordoz egy szeretetet magában,
de én teérted és te... másért.
s a tűz kegyetlenül felemészt mindkettőnket,
|
|
Rozsdamarta az
Idő, fény ravatalán.
Árnyak hosszabbak.
|
|
Meleg mellkasod,
Ölelés, tüzes mellbimbóid,
Szenvedélyes csók,
Gyengéd simogatások,
Kellemes borzongás!
|
|
Látok én itt siremléket, mit nyalogat az enyészet,
Meg vannak még régi padok, mit eszik az időjárás.
Ezen bizony nem csodálkozom, dolgozik az elmúlás.
Lassan az öreg fákat is kivágják, tán' majdnem mindet…
Vecsés, 2014. november 29. -Kustra Ferenc József- íródott: egy temetői látogatás megörökítésére.
|
|
Emlékszel a harmatos fűre,
Ahol hatvan kilencest alkottunk.
A főiskolát a vége felé jártuk,
S a diploma vizsgám is meg volt.
|
|
Szeretném, hogy az egyetlen, hatalmas, lángoló tűzben,
a szeretet és az áldozat legyen a legmagasabb szinten, |
|
És újra jön az ősz,
mint a zsoltár után, ámen.
Ketten készen állunk megkóstolni
a mézzel kevert ősznek mérgét, istenem minket áldj meg.
|
|
Kinyújtom a kezem egy álom felé,
De csak a szelet szorítom vele.
És megértem, nem nekem van megírva,
Hogy megérintselek, csak a gondolatom teheti veled. |
|
Még csengess rám és kérdezd meg, mit csinálok,
milyen arcok járnak emlékeimben,milyen álmok
|
|
S ahogy rád gondolok ...
Zakatol a szívem!
Egy érzés tudod,
Rabul ejt belőled!
|
|
A világon, nincsen édesebb ennél a nyelvnél,
Nincs szeretetteljesebb nincs... a magyar nyelvünknél…
|
|
Idővel az ember megérti a külőmbséget
Milyen hatalmasak közöttünk az eltérések
Külömböző gének kontrolálják életünk.
Legfontosabb kitől örökőltük a lelkünk.?
|
|
Kint esik az eső nem hozzáértőn... bárcsak itt lennél,
Hallgatásom, hallgatásod, egyesítsen az apróságok csendjén
|
|
Mostanában többször látom, hogy szürkébb az égbolt, sőt, már nem tart fánkot a bolt…
Az égboltot sokasodó felhők festik át, szomszéd lova fájlalja patát… |
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
Üdvözöllek oldalunkon! 
