|
 Vendég: 1
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 Gy.
Szükségem van rád, oly szűk ez a világ,
Nem véletlen talán, hogy te találtál rám,
S bár az életem olyan, mint halottnak a csók,
Mégis élvezem minden percét mikor veled vagyok. |
|
 M
Létezik sok út de mindegyik oly rögös,
A levegő amerre nézek mindenütt túl ködös,
Kétségek fonják át a jövőnk rejtett világát,
S ha elvesznék közöttük, még te se gondolj rám, |
|
 Sz
Óh, Te táncos lábú, finomkodó
Óh, Te zavart-lelkű, csillám-szóró,
Óh, Te ígérgető, vágyfokozó, hitegető,
Óh, Te hazudozó, álomhozó sötét felhő!
|
|
 Sz
Köztünk sok a gyűlölet,
köröttünk magas a fal,
hiába annyi bűvölet,
sok bús eső takar.
|
|
 Sz
Álomképekben, hangtalanul
jön értem az áldott tudatlanság.
Míg alszom, nem tudom, mennyi időre szól
a visszafordíthatatlanság...
|
|
 Sz
Minden elmúlt pillanat,
a ködbe vész nélküled,
mint alant kúszó fényben,
egyedüllét kesereg.
|
|
 Sz
A múlt vissza soha nem tér,
Minden pillanatban múlik az idő
*
Elmentél, s örökre elmaradtál.
|
|
 Sz
Elvesztvén is jobb bárkinél
nekem a te szíved.
Eltűrhető a szárazság,
csak harmat hintse meg!
|
|
 Sz
Egész éjjel esett az eső,
itta a föld, szomjas volt a kert.
Reggelre hét ágra sütött a Nap,
mindig így kéne, rendelésre!
|
|
 M
A fehéret megsokszorozta
a meggyfa menyasszonyi csokra,
a fűzöld fölött olyan szép volt,
hogy kékjét feledte az égbolt, |
|
 M
Kedves eső! Permetezd meg a földet
lágyan, csendesen, hadd nőjön remény!
Rügy! Pattanj ki, hadd porozza be a méh!
Illatos rét! Te légy a költemény! |
|
 Sz
Pacsirtáját küldi, hogy zenét hallj,
héjból héjat, ezüst hagymát,
bont szét néked sivár nyár-reggelen,
óv, ne halld vén bárdok hangját.
|
|
 M
Alkonyomon, ennyi mindenen át
felvállaltam énem s verseimet,
nem bánom most már, hogy így lett. |
|
 M
Elmondanék mindent, de nincsen rá mód,
Mert nem ismer az ember erre igaz szót,
Legyen elég annyi most, hogy szeretlek,
Járjak bármerre is, a szívem csak tied, |
|
 M
Válasz: énem temploma,
lelkem igaz lábnyoma.
Univerzum asszonya,
ó-világnak alkonya. |
|
 Sz
Jaj, a betegnek, jaj, de jaj,
Orvosra szorul, de nagy baj,
Nincs neki oly porcikája,
Amelyik nagyon ne fájna!
|
|
 Sz
Imádkozom és utadat járom
s te Uram minden léptemet követed,
te légy az életem, te légy az álmom,
|
|
 H
Távolodom. Hátra hagyom gondom, bajom.
Átsuhanók. Minden létrafokon megbillenők,
színes szerpentines csillaglesők,
málnahabos kicsi szemfényvesztők, |
|
 H
Már üres a nyomor, a meghatottság,
Ránk lőcsölték, nincsen jó megoldottság.
Hajnalhírre fény szűrődik a leplen,
Ez a mai világ és ez végtelen? |
|
 H
Újra itt van, a szívemben a kikelet!
Megérkezett bársonyos napsugárral.
Szelíd szellő hozzá csendes esőt lehelt,
suhant a megfáradt vándormadárral. |
|
 H
ifjú rocker lettem karácsonyra
a zene bódít a beigli sül
szól dübörög íve tiszta líra
az ünnep boldog megváltást szül |
|
 H
Azèrt jöttem,hogy szeressek meg nevessek
Nem fogok helyt adni màr a gyűlöletnek
Aki nem tud örülni soha sem az èletnek
Az sosem fog örülni hidd el semminek |
|
 V
Van egy csillag az égbolton
ami fényesebben ragyog,
ami engem gardírozott, az
életemre féltőn vigyázott. |
|
 Sz
Kezemben, remeg toll.
Papír… kedvesen mosolyog!
Hegy, papírárkot húz…
|
|
 Sz
Kerek erdő, végeláthatatlan!
Sosem jutok ki belőle...
Alázat és nehéz rejtelem...
|
|
|
|
Ma 2025. június 19. csütörtök,
Gyárfás napja van.
Holnap Rafael napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
