|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 Sz
Gyors nyilát küldte felém;
egy áldott kéz vesszője,
dárdával felért.
|
|
 H
Itt ülök az álom szigetén,
csak várlak, egyre csak várlak.
Tudom, hogy látlak talán egyszer,
velem leszel, szívembe zárlak. |
|
 H
Az éj – átmeneti,
És csendben múlik el,
Ha éghez tűzöd is
Csillagok ezrivel; |
|
 H
Elmentél tőlem kedvesem
s én hagytam,menj csak el,
aki elmegy menjen el,
ha eltud menni,hagyni kell. |
|
 H
Csak ismerném azt az egy utat
mely a csillagok közé vezet
megtalálna téged a tudat,
és a szív követne mert szeret! |
|
 M
a sértés kísértés,
bocsánatot kérés.
baráti megértés,
elégséges jelzés. |
|
 M
De érzem én, kísért a múlt,
valaki sír, könnycseppje hullt,
egy hosszú szerelem miatt,
lelke szomorú, riadt. |
|
 Sz
Amikor még egy éves vagy,
szüleidnek gyöngye,
kezét fogod el ne tévedj,
ne hulljon a könnye.
|
|
 Sz
Megvárjam, amíg elmegy az anyám,
és elfájdul, mint falevél a fán,
vagy ő várja meg, amíg én megyek,
jaj, ki lesz, aki türelmetlenebb?
|
|
 Sz
eltévedtem
emlékeim erdejében.
kanyargó ösvények sűrűjében
|
|
 Sz
Látom, hogy remegsz és félve élsz
Ha így élsz a sötétség felé mész!
Ami rajtad múlik attól soha se kell félni
|
|
 Sz
A Nap bíbora alig csordogál,
szétfolyik az ég sötét bársonyán.
Harang int búcsút az alkonyatnak,
csendet áhítva a lélek hallgat.
|
|
 Sz
Könnyezik a Föld. Sápadt, zokog keservesen.
Erőtlen, könnyei szennyezett patakká folynak.
Benne az élet segítségért kiált, jajgat-
Most tehetetlen, reményei egyre csak fogynak.
|
|
 Sz
Mikor a civilizált vadont járom,
Hiába hajszolom nem találom,
Nem akad egy biztos óvó hely,
Hogy a sötétség elől ott bújjak el,
|
|
 Sz
Kékben fürdik az ég, világít kövéren a hold
Hosszú selyemszál fénye mártózik a tó vizébe.
Bolyhos bibék szórják szerelmüket a szélbe
szemérmesen, mert az imént még sötét volt.
|
|
 Sz
Temesvár határába áll egy
kápolna egymagában.
Nappal csak varjúk tanyája,
alkony volt a varázsa.
|
|
 MM
Gondolataim távolba révednek,
lelkem most nem könnyű... nem,
nem olyan, mint egy pille sóhaja. |
|
 H
Tudod, hogy a költészet
valami furcsa féreg,
éjjel még benned szunnyad,
reggel írásra ébreszt. |
|
 Sz
Szemeidtől meggyógyulok
és úszom,
egymást tartjuk,
egymásnak tatjuk a meleget.
|
|
 Sz
Szegény vagyok, mint a mókus télen,
Mint róka a viharverte réten.
Nincsen semmim, csak a lelki érték,
A mai világban ez nem érték.
|
|
 Sz
Van szó, amely
kardjával egy
fegyverest is leszúr.
|
|
 Gy.
Ó, kikelet! Te is érzed a reményt?
Emlékszel a hóvirágra? Ő hívta elő!
|
|
 Gy.
kiüresedve állok,
szenvedtél értem is,
mit meg nem érdemeltem, |
|
 Gy.
A sors megtépázott bennünket
az út már egyre rövidebb,ha akarod
az út végéig maradok veled. |
|
 Gy.
Utakon keresztek,
Fájdalom-keretnek
Számolatlan imáiddal
Meggyónhatsz esetleg. |
|
|
|
Ma 2025. június 19. csütörtök,
Gyárfás napja van.
Holnap Rafael napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
