|
Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
M
Elmondanék mindent, de nincsen rá mód,
Mert nem ismer az ember erre igaz szót,
Legyen elég annyi most, hogy szeretlek,
Járjak bármerre is, a szívem csak tied, |
|
M
Válasz: énem temploma,
lelkem igaz lábnyoma.
Univerzum asszonya,
ó-világnak alkonya. |
|
Sz
Jaj, a betegnek, jaj, de jaj,
Orvosra szorul, de nagy baj,
Nincs neki oly porcikája,
Amelyik nagyon ne fájna!
|
|
Sz
Imádkozom és utadat járom
s te Uram minden léptemet követed,
te légy az életem, te légy az álmom,
|
|
H
Távolodom. Hátra hagyom gondom, bajom.
Átsuhanók. Minden létrafokon megbillenők,
színes szerpentines csillaglesők,
málnahabos kicsi szemfényvesztők, |
|
H
Már üres a nyomor, a meghatottság,
Ránk lőcsölték, nincsen jó megoldottság.
Hajnalhírre fény szűrődik a leplen,
Ez a mai világ és ez végtelen? |
|
H
Újra itt van, a szívemben a kikelet!
Megérkezett bársonyos napsugárral.
Szelíd szellő hozzá csendes esőt lehelt,
suhant a megfáradt vándormadárral. |
|
H
ifjú rocker lettem karácsonyra
a zene bódít a beigli sül
szól dübörög íve tiszta líra
az ünnep boldog megváltást szül |
|
H
Azèrt jöttem,hogy szeressek meg nevessek
Nem fogok helyt adni màr a gyűlöletnek
Aki nem tud örülni soha sem az èletnek
Az sosem fog örülni hidd el semminek |
|
V
Van egy csillag az égbolton
ami fényesebben ragyog,
ami engem gardírozott, az
életemre féltőn vigyázott. |
|
Sz
Kezemben, remeg toll.
Papír… kedvesen mosolyog!
Hegy, papírárkot húz…
|
|
Sz
Kerek erdő, végeláthatatlan!
Sosem jutok ki belőle...
Alázat és nehéz rejtelem...
|
|
Sz
Nem hittem volna,
hogy öreg korunkban,
ugyanúgy szeretni foglak,
mint az első pillanatban!
|
|
Sz
Igaz ember kis hibáért nem haragszik,
lenyűgöző türelmével Jézust játszik.
Ha gazember szerelméért élni lehet,
igaz emberéért meghalni tisztelet!
|
|
M
Felébredt az egész
Föld, a hamvas, zsenge éden.
Kitárta a lelkét
a vidám, selymes napfényben. |
|
Gy.
Énekel a templomi kórus,
szemlesütve állong kint Hórusz,
bár tőle idegen ez a dallam.
Mellé telepedek, hogy halljam, |
|
Gy.
Monoton, végtelen vértelen lét őrölte szívem,
De egy angyal festett belé életet nekem,
Mikor a nap millió sugara, ablakomon beszökött,
S arcod fényük tengerében csodaként tündökölt,
|
|
Sz
Virágba borult a Tavasz,
Minden szépségével,
Hirdeti a boldogságot,
|
|
Sz
Megáldatott-e, másoknál
jobban az én szemem,
hogy ne kelljen e bűvös kép
hitelét féltenem?
|
|
Sz
A műhely, mintha nélküle nem volna,
úgy állt elsőnek szerszámként a sorba,
és köré gyűltek mindenféle mások,
|
|
Sz
A pokol délceg,
Csak áll a kínpad mellett!
Engem fektet rá.
|
|
Sz
Már nincs meleg simító kezedben,
kihunyt a fény csillogó szemedben.
Most a könnyem pereg, mint apró gyöngyök,
|
|
Sz
Vihar leszek, rendet teszek
gyárat, mérget eltűntetek.
Földet, vizet nem szennyezek,
minden jóra emlékezek.
|
|
M
Nem jössz utolszor még hozzám,
Nem állsz meg ablakom alatt,
A lelkedben, de hányszor ám,
Vitatkozol, s vagy hallgatag. |
|
M
Megtalál mindent a Nap sugara, lásd,
te is és én is majd megpihenünk
talán ott, ahol tiszta a fény -
az élet, a jóság - az Istennek tenyerén. |
|
|
|
Ma 2025. augusztus 22. péntek, Menyhért napja van. Holnap Bence napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|