|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 Gy.
A boldog évek ó, be messze járnak,
a nagy szerelmek édes illata,
ha visszalengedezve szítja vágyad,
ma lélegezd be és ne űzd tova. |
|
 Gy.
Arcodba hullhat eső,
De nem érzed, hidegen koppan.
Totál elázít! |
|
 H
Fáj a tél és fáj a nyár,
hőségben delel a nyáj,
fagyban dermed a madár,
csontosodik a határ. |
|
 Gy.
Könyves Peti tudós egy diák volt,
Különösen nagyon mélyen számolt.
Szerette is ám a tojássárgákát.
Kukurbitát, meg a kerti spárgát. |
|
 Gy.
Kis pille, míg szívod a part fövenyét,
A földi virágokat elfeledéd?
Vagy harmatból, mézből van úgy eleged,
Hogy homok-szűrt víz ízlik inkább neked? |
|
 Gy.
Hiszen tavaszt idézve bíbelődött
előbb az orgonáknak ágain,
de arra délre áztató eső jött,
el is sodorta messze álmaim. |
|
 Gy.
Láttátok-e a zajló tengerárt,
Miközben a szél vad hullámon járt…
Láttátok-e a zajló tengerárt? |
|
 H
Szeretnélek jobban megismerni téged
tudni akarok mindent felőled.
az énedet,a meztelenségedet,
|
|
 H
Ez az én hibám: hogy nem engedtem
Rejtett gondolatokkal, legényeket a kapum körül.
Most, amikor először egy férfi tart a karjaiban,
Halálra vagyok ítélve kegyetlenül... |
|
 Gy.
Péter a beczézett, Pál a mostohafi,
Az urfi és diák, ez csizmadiafi,
Diák könyvből egyik bölcsességet tanul,
Másikon sem kopik lábszij hasztalanul, |
|
 Gy.
A vállaink mi még sosem
vetettük össze, mondd, miért
nem érdemelte nemzetem,
hogy egy legyünk e bús honért? |
|
 Gy.
Tavasz előszele megjött csoszogva,
De még kissé hűs az idő vasfoga.
Az esti alkony, valahogy nagyon fakó,
Pedig a derűs színektől elragadó. |
|
 H
Melegem van, mégis fázom,
Életem már a halálom, |
|
 H
Mikor már minden sötét és felszakad
köröttünk lilán az ég, akkor szeretném
látni a szemedet. |
|
 H
A lét ezüstfonálon át
a rút pokol fölött ring,
legyűrve angyalok hadát
az ördög ujja csettint, |
|
 H
Ahogy öregszem, éjszakánként rémálomról álmodva élek,
De milyen érdekes, reggelenként kelek vidáman, nem félek…
Ahogy öregszem, éjszakánként rémálomról álmodva élek. |
|
 Gy.
Mikor születtem senki nem
gondólt nagyot, csak az anyám
tudta,hogy valaki más vagyok.
|
|
 V
Belenézett a tükörbe,
rútnak látta magát benne.
Belevágott, összetörte,
a tükör ezt megköszönte. |
|
 V
Keresd fel, kis madár, az elhagyott tanyát!
S dalolja a még kopár berek vidékinél,
Holott szárnya alatt melengetett anyád,
S étetgetett, amig szárnyadra nem kelél! |
|
 V
Az alkonyat leszállt a rónaságra,
üres tanyák között szitál a csend,
körötte leng a mélabú magánya,
megannyi régi kép fakón dereng. |
|
 V
izgatottak a rügyek feketék a fák
valószínűtlen felhőkkel játszik a szél
felkap a fekete madársereg levél
sodródik elfelejtve penderül tovább |
|
 V
Havas Krisztus-kereszt az erdőn
Holdas, nagy, téli éjszakában:
Régi emlék. Csörgős szánkóval
Valamikor én arra jártam |
|
 V
Ma kordonok közé szorult az elme,
ki most a másik oldalára áll,
az is lehet, hogy elfogyott türelme,
s a régi önmagára nem talál.
|
|
 V
Bátran megálltam fegyver fegyver ellen,
Nagyok haragjától nem rettegék,
De kétkedém, elég erős-e lelkem,
Hisz férfitől ez csak kötelesség. |
|
 V
Ma újra rám köszönt a béke végre,
megannyi láz facsarta éj után,
felülkerült az encián az égre,
meg is marad ma délelőttre tán. |
|
|
|
Ma 2025. április 20. vasárnap,
Konrád, Tivadar napja van.
Holnap Konrád napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
