|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
 H
Ideje volna felébredni, emberek!
Kinőttük mára a földet?
Vagy még nem mérgeztük eleget?
Az űrbe hordjuk a szemetet, itt |
|
 H
Földön, vízen –
Van gyász ilyen –
Ha meghalnak szelek |
|
 H
Indiánba hajló nyárban,
narancssárga tüllruhában,
napraforgólányka táncol,
arca pírja, szinte lángol. |
|
 H
A kocsi kereke nem zörög, mert sárba süppedt.
A patkónak nincs szikrája, porban fut.
A pipából nagyot színak, megparázslik a dohány,
s a kártyával nagyot ütnek, ha előfordul az adut. |
|
 H
Veled vagyok, ha fúj a téli szél,
veled vagyok havat, ha görget,
hiába néma szád, szemed beszél,
amint kezemre hull a könnyed.
|
|
 H
Könnyű szellő nyomdokában, ezer álom vágysorában,
felkelt most már minden csillag, éjszakában-magányában.
Elindult az éjjel, szikrázott a nagy Hold,
ezernyi fényével, örökre világolt. |
|
 H
Lehet, hogy nem is az utam volt a dacos,
Hanem a konyhai kötényem nem volt babos…
Lehet, hogy nem is az utam volt a dacos. |
|
 H
Felhőkből permetez áldás,
tavaszi virágok pompás,
szőnyeget terítenek,
bogarak sütkéreznek, |
|
 Gy.
A kaland elmúlt a szádról,
a sóhajtás pilléje se repked,
esti alakodhoz egyre több árnyék szegődik -
a madarak elmenekülnek |
|
 Gy.
Midőn dacolva tűzbe mentem érted,
sisak se védte testemet, se vértek,
csupán a két mezítelen karom volt,
mi megfeszülve, ínszakadva harcolt. |
|
 Gy.
Madárka fönn, virág alant,
Mindkettő sárga és kicsi;
Imádják egymást, róla dalt
Madárka tud csak zengeni. |
|
 Gy.
Micsoda sodrában szállnak a gondolatok,
Közben rögzülnek a legnagyobb gondolatok…
Micsoda sodrában szállnak a gondolatok. |
|
 H
Tavasz van. Tavasz van?
Itt nap süt, ott hó esik.
Illat száll, rügy pattan,
mosolyognak... jól teszik!
|
|
 Gy.
Most, hogy a fájdalom,
Mint tenger viharja, átzajlott lelkemen,
S szívemre sivatag béke nyugalma szállt:
Most hadd emlékezem. |
|
 Gy.
Halmozódó szenvedések,
Komoly gondolatok.
Itt hagyok mindent nektek, |
|
 Gy.
Pedig, ha lenne mersze, itt hazát
is építhetne, persze, hát, nahát,
ugyan nehogy te mondd meg azt neki,
mi őt, a szolgalelket élteti. |
|
 Gy.
Elveszett érzések, furcsa rejtekében,
megláttam kincseit, gyönyörű veszélyben.
Játszmi könnyedséggel, úszott most már tova,
ott hol viharos volt, és nagyon mély a vágya. |
|
 Gy.
Rügyek duzzadnak
Barackfán, lesz sok lekvár.
Derűs virágzás. |
|
 H
Hajdani volt szerelmem hűsége,
lelkem szomjas vágya a szeretetre,
mégis úgy lett álmaimnak vége,
hogy egymagamban élek odavetve. |
|
 Gy.
Uram, segíts!
Hallod-e: a morzsálódó ősi rög
vesztét érezve sikolt élesen!
Uram, segíts! |
|
 Gy.
Így maradunk remegőn mi továbbra az éji varázsban,
függönyeinken a déli Nap is kirekesztve világol,
ajkad az ajkaimon puhatolva, gyönyörre találtan
suttog, amint elalélva a kéj tüze még vele táncol. |
|
 Gy.
Szégyentelen nyomort a háború váltotta ki, gyógyhír van valakinél… de ő ki?
Nyomor a család elvesztése, nyomor a lakás, gyerekhalál, apa elvesztése.
A mosolygó létben milliomosként élők, fegyverszállítás után élet-élvezők!
E történelmi helyzet végső kilátástalanság, alapoka pedig: álságosság!
|
|
 Gy.
Az univerzum pókhálóján élsz még… és hidd, hogy ez nem semmiség!
Tapasztalni lehet, hogy a lét viharos hullámot vet, évszázadnyit, eleget…
Emberiségnek tán’ elvész végleg a nyugalom, arcok meg csak sírnak félvakon.
A művelt világ, jóra nem éhes, de a tettei és a cselekedetei… véres! |
|
 Gy.
Szerelmedért mivel fizethetek?
Imádkozom… A menny hálálja meg!
Tartson, míg élünk, ez a szerelem,
S holtunk után is örökös legyen.
|
|
 Gy.
Csupán a nagyharang, mi szól,
s az ezredév, amint foszol,
magányosan kolompol. |
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
