|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
 Gy.
Egyszer csak felnőtté válsz,
Úgy hullik az álmod porrá.
Mindent mit elképzeltél,
Mit a jövőnek hittél. |
|
 H
Nyár volt, csodaszép, felhőtlen idő,
kék égen a nap békésen tündökölt.
Csillámló hullámok fogócskáztak,
csattanó csókjaik adtak örömöt. |
|
 Gy.
A semmi eltűnt,
Valamitől menekült,
Ha érkezik, marad, mint sebesült. |
|
 Gy.
Magyarságomat nem cserélem el
Más boldog népek nemzetségére:
Szabadsághősök s költők sora buzdít
Magyarságunkban nemesre és szépre! |
|
 Gy.
Saját magad tapostad el galádul,
mikor gerinced esdekelve hajlott
vad ördögöd szavára, ráadásul
te is tudod, milyen felesleges volt. |
|
 Gy.
Teltek az évek, felnőttem,
sorsomról mégsem magam döntöttem.
Sok munka várt, kötelesség,
főnökeim tisztelete, követelmény. |
|
 H
Nyöszörgő szűküléssel félretolta,
örvénylő, vad férfisikolya zúgott,
mint a fagyos bóra:
Asszonyom!, |
|
 H
A végtelen sötét alól
a fénysugár az űrbe tart,
hiába fogja száz pokol,
szorítja sziklapart, |
|
 H
Ha_____ már itt a május,
Akkor_____a nyár, kezdő
Májusban____meleg van,
Orgona nyilt____illat |
|
 Gy.
S jött egy vastalicskás topprongy,
tarisznyájának fájó mélyébe kotort,
valamit adott s hogy mi volt
megse nézte szegény, |
|
 Gy.
Hiába hát, gyalog vagyok,
nem integetnek angyalok,
csupán az ördögöm remél
halálsikolyt a lelkemér'. |
|
 Gy.
Éjt s nappal elkerül
Az öröm, mely repül…
A téli dér, a friss tavasz, a nyár
Éri szívem, de kéj nem lesz belül, |
|
 Gy.
Napsugár már tűz,
Fű sarjad egy ütemben.
Rét is bimbózik.
Visszajött a tavaszunk, |
|
 Gy.
Borúlt égen sötét felhők között
Borong a félhold halvány képivel.
Az ifjú kél, s magányiban remeg,
Hogy a hajnal csak búra költi fel. |
|
 Gy.
Az új tavasznak édes ízét,
sodorja langyulón a szél,
a kertemen terítve mind szét,
rügyet fakaszt, alig beszél, |
|
 Gy.
Munka ünnepe az,mikor egy évben
egyszer adnak egy napot,hogy
megünnepeld naívságod.Tanultunk
a múltbol,sok mese nincsen,hiszékeny |
|
 Gy.
Simíthatná más
Szíve az enyémet… lélekség!
Vágyok jó szóra!
|
|
 Gy.
Az Úr tehát egy dalt lehelt
Belé, s ő máris szárnyra kelt,
Bírták kék szirmai! |
|
 H
Láttátok-e a fényes napsugárt,
Mikor este a hegy mögé leszállt?
Aztán később a csillagos égboltot,
Mely csillagfénnyel nektek világított… |
|
 Gy.
Nem ismerem a földeket,
A végtelenbe táguló
Síkok televény tengerét,
A horizontba harapó |
|
 Gy.
Termése – gyász, szirma – fehér,
Lásd, mit tud a búvó gyökér!
Idő, te sosem láthatod,
Éje sötét, s napja ragyog!
|
|
 Gy.
Uram, segíts ez éjszakát kibírni,
szorítja szürke fátyolát a számra,
a torkomat, miként a durva smirgli,
kaparja, fojtja, vérvörösre marja. |
|
 H
Csendben elvagyok,
nyugdíjat kapok:
nem sokat - nem keveset,
éppen eleget! |
|
 Gy.
Láttátok-e a zajló tengerárt,
Midőn a zúgó szél felette járt,
Midőn magosra hányta a habot,
S medrébe újra vissza is csapott? |
|
 Gy.
A véghetetlen ég alatt
minő gonosz viszály fakad,
amely szorítva torkunk
jeges szelével egyre int, |
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
