|
Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Gy.
Összetört szívem bús kesergője
Csókot kért tőled, néma halott,
Szunnyadsz te régen, nem hallsz felőle,
Boldogan virulsz, ahol vagy, ott. |
|
Gy.
Amint elönt a jéghideg veríték,
felébredek, s a Nap süt és az ég kék. |
|
Gy.
Ez a ballagás, ahol most énekelsz, nem egy művész karc, de kezdődő, hosszú kultúrharc.
Az egyetem, ahová elballagsz, maga a szentély és megy veled barátod Elemér.
Tán’ nem látsz az öledben lévő virágoktól, énekelve búcsúztok az iskolától. |
|
H
Földszinten a mosókonyha,
anyámat mint rabot tartotta.
Mások gönceit mosta naponta,
hogy éhes gyerekeit eltartsa. |
|
Gy.
mind feljebb és feljebb dübörgött
a jaj!
s akkor találkozott önmagával
az ember testvérszeretete |
|
Gy.
Ha farkasok közé kevert a sorsod,
maradj kemény, s csak élesítsd fogad,
a kis keresztedet hiába hordod,
vonyítanod muszáj a Hold alatt. |
|
Gy.
Éltem több mint nagy része, már az elmúlt,
A sok emlékem meg... lassan. kifakult…
Zsongó és búsongó fájdalom elmúlt,
Visszanézve, éltem rosszul alakult… |
|
Gy.
Voltak nekünk szép napjaink, sokszor vittél a Széchenyi fürdőbe,
Ott, mint vaddisznók dagonyáztunk, lubickoltunk forró, meleg vízbe…
Voltak nekünk szép napjaink, sokszor vittél a Széchenyi fürdőbe. |
|
Gy.
ballagunk, tanárainktól, a tantermektől,
fájó, mégis vidám búcsút veszünk.
Vár a nagybetűs élet, a munka,
további tanulás, család, |
|
Gy.
Hogy meghalok - felsem veszem,
Hiszen az élet' folyása,
Hogy ember embertársának
Nyugalom helyét megássa, |
|
Gy.
De lám, a lelkeden maradt megannyi ránca,
azóta bánat ült az élveteg románcra,
ma már találgatod, vajon mi lenne, hogyha
az ily botornak is lehetne dupla sorsa? |
|
Gy.
Egyszer csak felnőtté válsz,
Úgy hullik az álmod porrá.
Mindent mit elképzeltél,
Mit a jövőnek hittél. |
|
H
Nyár volt, csodaszép, felhőtlen idő,
kék égen a nap békésen tündökölt.
Csillámló hullámok fogócskáztak,
csattanó csókjaik adtak örömöt. |
|
Gy.
A semmi eltűnt,
Valamitől menekült,
Ha érkezik, marad, mint sebesült. |
|
Gy.
Magyarságomat nem cserélem el
Más boldog népek nemzetségére:
Szabadsághősök s költők sora buzdít
Magyarságunkban nemesre és szépre! |
|
Gy.
Saját magad tapostad el galádul,
mikor gerinced esdekelve hajlott
vad ördögöd szavára, ráadásul
te is tudod, milyen felesleges volt. |
|
Gy.
Teltek az évek, felnőttem,
sorsomról mégsem magam döntöttem.
Sok munka várt, kötelesség,
főnökeim tisztelete, követelmény. |
|
H
Nyöszörgő szűküléssel félretolta,
örvénylő, vad férfisikolya zúgott,
mint a fagyos bóra:
Asszonyom!, |
|
H
A végtelen sötét alól
a fénysugár az űrbe tart,
hiába fogja száz pokol,
szorítja sziklapart, |
|
H
Ha_____ már itt a május,
Akkor_____a nyár, kezdő
Májusban____meleg van,
Orgona nyilt____illat |
|
Gy.
S jött egy vastalicskás topprongy,
tarisznyájának fájó mélyébe kotort,
valamit adott s hogy mi volt
megse nézte szegény, |
|
Gy.
Hiába hát, gyalog vagyok,
nem integetnek angyalok,
csupán az ördögöm remél
halálsikolyt a lelkemér'. |
|
Gy.
Éjt s nappal elkerül
Az öröm, mely repül…
A téli dér, a friss tavasz, a nyár
Éri szívem, de kéj nem lesz belül, |
|
Gy.
Napsugár már tűz,
Fű sarjad egy ütemben.
Rét is bimbózik.
Visszajött a tavaszunk, |
|
Gy.
Borúlt égen sötét felhők között
Borong a félhold halvány képivel.
Az ifjú kél, s magányiban remeg,
Hogy a hajnal csak búra költi fel. |
|
|
|
Ma 2025. április 21. hétfő, Konrád napja van. Holnap Csilla, Noémi napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|