|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Gy.
Téli erdőn, e nagy árvaházban,
Testvéri sorban, osztott fájdalommal
Siratják a fák a halott nyarat, —
Erdőn miért nem élhetek, szegény fa, |
|
 Gy.
Szereteteim itt van sorban eltemetve,
De bennem él tovább mindnek örökre... lelke.
Szereteteim itt van sorban eltemetve. |
|
 Gy.
Csend van, nyugalom.
Gyertya füstje hullámzik…
Pihenő lelkek. |
|
 H
Magammal hoztam nagy idegenségem,
Nyomoruságom hétfátyolos titkát,
Külön erényem és különös vétkem. |
|
 H
A fák között az őszi Nap
sugára egyre bágyatag
kereng a hűs avarban,
pihenni térne végre már, |
|
 H
Eper-piros szád engem úgy vadít,
Te Nő, fehér tested vakít! –
Harsogtam véresre tüdőm...
A május ágyat fű közé vetett, |
|
 H
Közeleg, szürke köntösében, a jéghideg-fagyos tél,
didereg az árok szélén, avar közt, ki sose fél.
Hiszi a reménynek összes sugarát, a Nap,
könnyeivel emlékezik, éjszakában, magányosan, a fagy. |
|
 H
…ma beszélni fogunk a kerékpárról.
örökkön a kerékpár úgy tűnt, mint egy
szerelmi mese, páros kerekeivel fantáziámat
odafigyelésre késztette. |
|
 Gy.
Éltessé lettem, ősz vagyok,
tükörbe nézek, ő van ott,
anyám! S a könnyes két szeme
arcának ékes ékszere. |
|
 Gy.
Pezsgő nyár után
Rőt ősz szedi a lábát,
Krizantém búsul.
Könny csorog a sírhalmon, |
|
 Gy.
Elfut a nyár, vele messzire szállnak a gondtalan órák,
lombkoronák levelük leperegve dacolnak az őszben,
fellegeket karol át csupasz águk, a mindenük adnák,
csakhogy a napsugarak tüze még kicsikét melegítsen. |
|
 Gy.
Sírján a jó anyának
Két árva sirdogált,
Kesergő bánatának
Irt, enyhet nem talált.
|
|
 Gy.
tt vagyok közelben, hozzátok egészen közel,
Szívemet melengetik a lelkem mécsesei.
Itt vagyok közelben, emlékezek, múlt jött közel,
Szívemet melengetik, a lelkem mécsesei.
|
|
 H
Gyere szeressük mi egymást legalább egy nyáron,
Mit is számít, ha még lesz?
Tegyünk úgy, mintha ez lenne az első
És én nem ismerlek, te engem nem ismersz. |
|
 Gy.
Még idevárlak a kerti padon, begubózva az őszbe
hallgat a táj, körülöttem elúszik a köd gomolyogva,
nincstelenül, kicsapottan, a lelkemet általölelve
nyári napoknak a tétova néhaisága motozza. |
|
 Gy.
Arctalan kereszt,
hantodon őszi levél.
Elhal a hangja. |
|
 Gy.
Jöttem a Gangesz partjairól,
Hol álmodoztam déli verőn,
A szívem egy nagy harangvirág
S finom remegések: az erőm. |
|
 Gy.
Kijöttem és meggyújtom, legalább egy kis mécses égjen,
Téged, már csak rögök tömege ölel, a sírban, mélyen.
Halkan imádkozok, az imám messzire felszáll légben… |
|
 H
Nincsenek csodák, csak véletlenek,
a véletleneknek is van oka,
történtekor ismeretlen,
meglepő, váratlan. |
|
 Gy.
De addig simogass! Simogass Élet!
Engedd, hogy ne legyen napom lidérces!
Mutass még sok kincset ebből a világból!
Magammal viszem, mikor lelkem kitárul. |
|
 Gy.
Borús a reggel, elmeríti lelkem,
amint a nyár hevére visszanéz,
amelyben égve csókjaidra leltem,
de most a bánatom nagyon nehéz. |
|
 Gy.
A Rákóczi vén harangja
Ha megkondul,
Panaszosan sír a hangja
Meg nem értett fájdalomtul. |
|
 Gy.
Poéta: a csendedben ne idegeld magadat, nincs miért,
Foglalkozz a feltoluló emlékekkel, mert így van miért.
Én igy csinálom, ezért is mondom tanácsként neked
És eme csendben nagy lehetőség, használjad eszed. |
|
 Gy.
A csókok íze foszladozva múlik,
ölelkezéseink kihűltek ím,
szerelmeink csodálatos valóit
nem érik el szomorgva lelkeink. |
|
 Gy.
Megjöttem a hosszú útról
S pihenhetek kebleden
Fenyves erdők büszke tája,
Bérces Erdély koronája, |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 17. csütörtök,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
