|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Gy.
Virágzó tűzpiros, mindig nyíló rózsa,
tündökölt a réten, furcsa egymagába.
Nem értette hol van, merre járhat álma,
a legény aki szerelmének nyomban leszakítja! |
|
 Gy.
Tény: a bor – víznél erősebb!
Valljuk, kik vizet gyűlölnek...
Míg víz mos el tölgyeket,
S házaknak jut ki az árból: |
|
 Gy.
Újabb árnyak jönnek, mint halál hírnökei,
Hallom suttogásukat, most… most adjál neki…
Újabb árnyak jönnek, mint halál hírnökei. |
|
 Gy.
Aludjatok, ti áldott szunnyadók,
Aludjatok, ti néma hadsereg.
S ne bántson könny, mely értetek pereg.
Aludjatok, nagy álmok álmodói: |
|
 Gy.
A gyorsuló idő lován ügetve kaptat,
feledni ily királyokat sokat szokott,
talán megérti majd, hogy ennyit ér a látszat,
pokolra tartva érte senki sem zokog. |
|
 Gy.
A poéta vére sötét, mint a tinta
És az örökölt kalamárisban tartja…
Ezt nem a szív, lélek pumpálja papírra. |
|
 Gy.
Szeretem azt aki csalódott,
Minden reménye elszállott.
Kinek szép álmai voltak,mik
Mind a porban hullottak !
|
|
 Gy.
A hűvös őszi szél a fák között jár,
letépi megmaradt levélruháit,
ölelkezik velük, susogva kószál,
közelg a tél didergető haváig. |
|
 Gy.
ő sem a régi már
megöregedett
nem lehet lerázni
ugyanazt hajtogatja mindig |
|
 Gy.
Mylady, kék kalap fején…
úgy vélem, roppant sikkes ő,
a pillantása megnyerő,
s mert feszt pihen az ingem elején, |
|
 Gy.
A poéta vére az maga… olyan, mint a tenta
És azt az ócskapiaci kalamárisban tartja…
Ezt nem szív pumpálja, toll, hegyével veti papírra.
|
|
 Gy.
Elhallgatott a bárzene,
recsegő roncsok éjjele;
nem gondolt arra senki sem:
temetés lesz a tengeren. |
|
 Gy.
Ma ötven év után csak összejöttünk
a nagy beszélgetésre lázasan,
megannyi mondatunk között előtűnt,
a lét szeszélye mily bizonytalan. |
|
 Gy.
Él a Lélek a zajban is,
a harsogó világban,
él az Illat, bár sok hamis
lélek-kehely s virág van, |
|
 Gy.
Teraszomon még jócskán nappal,
De már öröm kél, új magamban:
Ha megráznám most két karommal
Az estét, szórhatnám azonnal |
|
 Gy.
aranyozd be levélbetűkkel feketéllnek a fák
törzseken ágak gallyak felhőt feszítenek tovább
az idő kereke forgatja felfordul a világ |
|
 Gy.
Önkényurak, a diktátorok előbb- utóbb megszűnnek
És bizony nem attól, hogy élet nehéz, problémák nőnek!
Attól lesz ez a sorsuk, hogy népben kétségek... kinőnek! |
|
 Gy.
Dús sötét lomb, minő a sphinxé,
Ma gyér, fakó. S a királyi szemek
Tört üvegként egy elmúlt messzeségből
Még felgyúlnak, még átmerengenek. |
|
 Gy.
Hiszen, ha menni kell, legyen, vigyen
ez ősz sodorta, néma éjjelen,
ezernyi volt csodás napommal
a tarsolyomba zárva ballagok, |
|
 Gy.
A csúcsélved, emberiség:
A csók, ez ügyben nincs kétség.
Adod, kapod, a csók – menő,
Közkedvelt, gyönyörködtető. |
|
 Gy.
Őszidőben a szél is azon dolgozik, hogy leverje a leveleket,
Őszidó már az elején is de, megkezdte leverni a leveleket…
Őszidőben a szél is azon dolgozik, hogy leverje a leveleket.
|
|
 Gy.
Vajon, ha új időknek árja jő,
beállsz-e még velünk a sorba,
vagy elszelelt a lázadó erő,
inadba távozott azóta, |
|
 Gy.
Ballagtam az úton keskeny sirok között,
Ott, hol csöndben nyugszik a sok elköltözött,
Ezer nyiló rózsa, melyet napfény fakaszt,
Pirosan hirdeti a megújhodt tavaszt. |
|
 Gy.
Most, hogy tőled válok én,
Engedd meg, beismerném,
Nem tévedsz, ha vallod, ím
Álmok voltak napjaim. |
|
 Gy.
Magyar alfőld rónáknak végtelenje
csikósok,bojtárok kedvenc legeltetője.
Gémeskút ágaskodik magasan az égen
ménesek itatója minden áldott délben. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
