|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 V
Nem védhet meg már, csak lelki fegyver, más minden, veled harcolni kicsit sem mer…
Csak nyugtával dicsérd a napot, de ne feledd, mennyi jót adott, hol(?) látod azt a napot…
Tudd meg, hogy mit tett az az ember, aki visszahúzódó volt és szólni sem mer…
Aki persze szelet vetett, vihart aratott, de lassan, mert vihar, lelkében nem lakott… |
|
 H
…rám zúdult a más idők dorgálása
az időből, amikor még nem ismertük egymást
és név szerint hívnak, hogy
kiáltsák az éjszakát nékem az ablakomon,
|
|
 Gy.
Ma, köszöntsük fel őket,
a legcsodásabb nőket.
Az édesanyákat, a nagy
és a dédmamákat, akik, |
|
 V
A pórkunyhóban gyermek született,
Egy rabbal e földnek több rabja lett.
Szegény a kunyhó, hangos és hideg;
Az élet árva benne és rideg. |
|
 V
Varázsló!... Fáról fára száll,
Rutinja ez, napi:
Korhadtat bárhol is talál,
Kész meggyógyítani. |
|
 V
Hová szaladt el annyi év,
nyomán a régi büszkeség
talán meg is kopott kicsit,
fülembe súgja egyre: csitt, |
|
 V
A sötét fátyolában megérkezett éjben,
Bánatosan kerengünk erdei ősvényen.
Néha hallunk halk állathangokat
Vagy letört nagyobbacska ágakat.
|
|
 V
Nem azért írok verset, mert fontos,
Gondolatokat tolmácsolhatok.
Nem azért írok, hogy költő legyek,
Nem szeretem a saját verseimet. |
|
 V
Halálból éppen visszatérve
Mély ájulásból feleszmélve
Mélységekből felszakadva
Az öntudatom visszakapva |
|
 V
Azt, hogy én is meghalok -nem érdekel-, föl sem veszem,
Öregségem végén, nekem is sorsom, hogy el kell mennem…
Azt, hogy én is meghalok -nem érdekel-, föl sem veszem. |
|
 V
Tudod, ha újrakezdeném,
akkor se kéne másik út…
Te voltál mindig vigaszom,
s szomjamat oltó, drága kút. |
|
 V
Szellő támad délről s fujdogál melegen,
Olvasztja a jeget a büszke bérceken,
Üdül a föld, arcán mosoly kezd látszani,
Szegény rabnak végre tágulnak láncai. |
|
 V
Háborúkban nincsenek győztesek,
mindenki veszít sok életet.
Akik megvannak félemlítve,
ész nélkül rohannak vesztükbe. |
|
 V
Harácsolói béna, balgatag világomat
felélve, végzetébe döntve gyötrik egyre csak,
hiába szürkül el, melegszik és borong okán,
emelkedik nyomán a tenger és az óceán, |
|
 V
Kedveském, csillagom Laura!
Vágyam úgy kerget... egész nap ma!
Kerüljünk közelebb…
Talán… legközelebb? |
|
 V
Este felé,
amikor kitartóan őfeléje fordult,
az asztal fölé hajolva beszélt hozzá,
olyan komolyan nézett rá,
|
|
 Gy.
Egyszer volt, valamikor réges-régen,
hogy hatalmas hó fedte a földet,
violin sivított, tán fogát fúrták,
mély álomból törte meg a csöndet. |
|
 Gy.
Nem zengte át idegszálaidat a hír a
megismétlődött teremtésről:
egy magház meghasadt, s felemelte fejét a rózsaszín csíra.
|
|
 H
A hegytető mögött a nyár kacsint,
de még fehér kalapja tiszta hó,
s amint alant az új tavasz kering,
be szép, be jó, varázsa bíztató |
|
 Gy.
Azoknak, akik nem lehettek anyák
vagyis
egy rendhagyó vers anyák napjára |
|
 Gy.
Lágy-puha fényeivel beköszönt tavaszunkra az új nap,
tétova áprilisán a rügyek fakadozva kinyílnak
és ezer illata árad az ébredező ligeteknek,
bőröm alatt bizseregve, fonódva a lelkemig érnek. |
|
 H
Nehéz drapériák szakadtak le,
az est megbirkózott a nappal,
valaki sirni akart
és régi nóták bimbóztak ki |
|
 H
„Ki vagy?”- szólt a kék
Ibolya, s a Méh
Bundáján – meglepve – |
|
 H.
Én mást akartam és nem ezt
a végtelen sivár világot,
nem bőrön átütő repeszt,
de már hiába is kiáltok, |
|
 H
Anyám kezére gondolok, a rég látott kézre,
Egy keskeny, dolgos, szinte bús női kézre…
Anyám kezére gondolok, a rég látott kézre. |
|
|
|
Ma 2025. április 21. hétfő,
Konrád napja van.
Holnap Csilla, Noémi napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
