|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Sz
A felhők felett mindig kék az ég,
szél vagyok, elfújom felhőidet,
hogy mindig boldog légy
|
|
 Sz
Oly jól érzem magam mikor
Magam biciklizhetek
Köszönnek a tájak, házak
Hidak és növények.
|
|
 Sz
Pedig a kicsi nőni akart,
termést takarni nagy ág alatt.
Aztán egy vihar úgy letépte,
|
|
 Sz
Tegnap még tél volt,
bús és komor.
Rideg csönd és kín,
hideg, s nyomor.
|
|
 Sz
Egy pillantás, egy szó, és nékem végem –
Reám ismerni többé nem lehet,
Csak egy kívánságom van, egy reményem:
Imádni és csókolni tégedet.
|
|
 Sz
Álmodtam egy éjszakán holdfényeset.
A néma tóba holdfény esett,
s lenn a vízből hold-lény lesett
rám. Nézett nagy meleg szemével
|
|
 Sz
Az évek múlnak felettünk,
emlékek tartják életünk.
Nézlek ! Még mindig úgy látlak,
mikor régen a szivembe zártalak!
|
|
 H
A kémény füstöt köpködött,
a füst a ködben szétömlött.
Sűrű, homályos szürkeség,
tüskés ördögszekér gurul a szélben,
|
|
 M
Tetszik a szemed, oly megfoghatatlan
Hatalmába kerített: ez vitathatatlan
Egyszer kínoz, másszor erővel tölt
S téged angyalként magára ölt. |
|
 M
Szikrázó holdfény
Elvarázsolta tájat.
Mesésen ezüst. |
|
 M
Mindez nem szándékos,
csak felfoghatatlan,
az ember úgy hiszi, vele
előfordulhatatlan, |
|
 M
S ha én győznék, - óh, tenger zengd,
óh, templom tornya, visszaverd,
de ne siess vele! |
|
 M
Lehangolt gitár az idő,
Hamis dalokból sző jövőt,
Pengeti az ó elmúlást,
Ó, lesz itt még ráadás, |
|
 M
Évek múltak, de Te nem jöttél soha
soha többé nem néztél reám
pedig, tudod, olyan jó lett volna
éreztem rajtad is de ne bánd! |
|
 M
Ó, mily szép vagy, te fenséges zuhatag!
Kíváncsian kémlellek lábujjhegyről.
Ahogy pöfékel az a vén gőzmozdony
oly dübörögve zúdulsz le a hegyről. |
|
 Sz
Arany, ezüst, drágakövek,
belőlük ékszerek készülnek.
nyaklánc, gyűrű, fülönfüggők,
karperecek, mellkitűzők.
|
|
 M
Mozdony, szuszogva
Tőr utat a sötétbe.
Felhőtlen égbolt. |
|
 Sz
Gyermekkorban egy-egy helyszínt
jobban megbecsülünk.
Bekukkantunk, kitekintünk,
|
|
 M
Ha, fáj a hátam, a lábam,
nem jajgatok, nem panaszkodom,
csak a lelkem, ne fájjon,
mert azt már nehezen birom. |
|
 M
Tegnap még levélkezem nyújtottam én feléd,
Bár csak sütne ránk a napfény, úgy mint tegnap még,
Könnyű szellő ringatta hajlékony ágaink,
s bókolt minden rózsalabda, küldve vágyaink. |
|
 M
Szomjazlak, te teljes élet,
Amit látok: imádom,
S az alkonyi égi kéket
Csillag-sóval szitálom. |
|
 M
Unom már a hisztijeid, tudod,
nagyon-nagyon unom
három napig jó vagy, tudom
menj egyedül az úton! |
|
 M
Te vagy a legszebb rózsa
a virágok között.
Hangod, mint lágy zeneszó,
szereteted örök. |
|
 M
sose nyújtsd a kezed hamis parolának,
ha helyed nem leled, higgy csak a madárnak, |
|
 M
Most az oly anyákról írok, akik bánatosak,
Akik anyaságuk révén, nagyrészt becsapottak!
Tudjuk, nem mindenki kaphat boldog, várt szerelmet,
Melyből mindünk örömére, szép jövő, teremhet. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 25. péntek,
Eufrozina napja van.
Holnap Jusztina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
