|
Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Sz
Tomboló tündérek
táncot járnak télen,
élesen fütyülő szélben,
hópehelyruhában,
|
|
H
Esik eső, sűrűn esik,
ember, állat, keseredik.
Aki talál egy jó zugot,
az bóbiskol, szunyókál ott! |
|
Sz
Az eszme barikádján kúsztam át,
nem tudtam megfejteni az élet talányát.
Hiába volt minden akarat,nagyon
kicsinynek éreztem magamat.
|
|
Sz
A szavazófülke magányában
senki nincs egyedül;
ott zeng a fülben a sok szlogen,
|
|
H
Zúzmarásak a kopasz fák,
dér csipkézi a hűs földet.
Jégcsap már hosszan elnyúlik,
majd lassacskán már lecsöppen. |
|
H
Hajamba túr a déli szél,
lassan búcsúzik a tél.
Szalma báb ég, busó jár,
farsang táncol, áll a bál. |
|
H
Nem megyünk a múltba vissza,
nincs semmi értelme,
így marad a lelkünk tiszta,
tovább így fénylesz Te...
|
|
H
Fehér törzsű nyírfa
Ablakom alatt,
Rajta színezüstből
Hólepel maradt. |
|
H
Szerelmem, be gyönyörű vers vagy,
kívülről megtanulnálak,
de melleidnél mindig megakadok,
a szavak rügyeznek, a bimbók virágoznak. |
|
Sz
Mit akarhat velem a Sors?
Elveszi az erőmet?
Hogy állhatok fel mélységből?
A sötétség betemet!
|
|
Sz
Néma az életterem, néma ez a táj,
Madarak sem csicseregnek nekem... ez fáj.
Nincsen autó, nincs gyalogos, üres, mutatja az utcakép,
Én egyedül az utcán… ki tolakodva, mégis előre lép.
|
|
Sz
E pár sor nem rólunk szól,
már más idők járnak,
de néhol szívek törnek,
nem pár, de százak.
|
|
Sz
Már alig-alig emlékszünk a mustra,
Mi présünkből oly vígan csordogált,
És kóstolgattuk reménykedve, s újra,
Hogy egy kevés cukor még nem árt,
|
|
Sz
Elröppent az ősz, tél járatja
nap hosszant velünk a bolondját,
lehullt az égből pár szem hópehely,
megcsillan a tél, örök szépsége,
|
|
Sz
A szép menyasszony unja már a fátylat,
feladni kész a szűzi lét havát,
alóla szíve dobbanása áthat,
szelíd szemén a nászi láng csap át.
|
|
Sz
a tükörben látod
legtökéletesebb hasonmásod.
Ha mások szépnek mondanak,
e bókok lehetnek hazugok.
|
|
H
Ki tart tükröt elé, vagy fölé napernyőt majd,
ha gyenge, s megremeg, mint lekvár az üvegben?
Ha elalszik, és nyála folyik a legszebb ruhájára...
Mert te, Őt, csak idáig szépnek, erősnek láttad.
|
|
H
Csupasz ágaim lassan már szétfagynak,
orkán, ne hordj rám fagyos csipkéket!
Takarj be felleg vastag hólepellel,
hadd melegítsem a fázó cinkéket. |
|
H
Megszűnt minden üzenetem,
csendes lett az élet
távolinak tűnsz Te nekem
mi csúf volt, már szép lett. |
|
H
A puszta téren és parádés marson,
A körletben, őrségben napra-nap
A honvéd szolgál névtelen, kitartón,
De érdemrendet ő aligha kap. |
|
H
Figyelem a sárguló gyertyafényt,
vajon mennyi ideje lehet még ?
Egyszercsak mintha megunta volna
félredőlt a fekete elégett kanóca, |
|
H
Ki életében unokáit láthatja,
annak nem lehet oka semmi panaszra,
csak öröm töltheti be lelkét és hála,
nála van a földgolyó legszebb gyémántja! |
|
MM
A Szeretet magánya nagy,
„Ő is csak ad” mondá a Nap,
ki lángot nem koldult soha,
s egyként megy kettejük sora.
|
|
Sz
Ülünk belenyugodva mindazzal ami megsért,
az esték mintha korábban jönnének...
csak félig kísérlek,
mert versbe vesztem a másik felét.
|
|
Sz
Fagy-deres, kinn jeges
köd fölött, fény törött.
Fáj a Nap, szánkra fagy,
jég alatt a derű.
|
|
|
|
Ma 2025. június 21. szombat, Alajos napja van. Holnap Paulina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|