|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Vannak dolgok amit az ember sosem érthet meg
ilyenek a szív érzései is.
Azonban a szerelemből nem élünk meg |
|
 M
Múzsám ihlette e verset,
igaz minden szó, mit írok,
elhagyom a költészetet. |
|
 M
Anyám a Nap, az éj, a Hold,
szava szívemben mézet old,
sebeket gyógyít lelkemen -
annyira féltem, Istenem! |
|
 M
Hazugság mindez, mese, rejtett
Életveszély, sámánkodás.
Iwasco* téged foglyul ejtett,
Játéka ármány és csalás. |
|
 M
Itt ülök merengve,
ó, némán, bizseregve!
Most ébren álmodom?-
Ábránd ül az arcomon. |
|
 H
Fehér, karcsú galamb, vakít, mint a hó,
nyugalom és béke, mely őt emeli az égbe.
Szél szárnyán pörög felém lefelé egy tolla,
mit elszórt, küldött a halandó kezébe. |
|
 M
Ennek a,vilàgnak,egyènek,kellenek
Akik vègre màr szembe mennek
Èn keltelek ameddig csak èlek
Ha egy felèbred màr,megèrte.. |
|
 M
Több angyal ha nem kell,
nincs miben remélnünk;
koboldként megélünk
tán majd lelkem. |
|
 M
Hallom a dalt is, ahogy énekelsz,
nyugtatod álmom azon a nyűtt díványon,
ahol még Te is, szinte gyerekfejjel
vártad a reggelt, hogy felkelsz, |
|
 M
De nem azért, hogy jót igyak, egyek,
És sóhajtozzak luxus-kényelemben,
Hanem, hogy újra szerelmes legyek,
Mint voltam én itt egész életemben. |
|
 M
Nem adom oly' könnyen szabadságom,
tudnod kell, a táncom megduplázom!
Éjszaka én nem hagylak pihenni
enyém ütem, így kell ennek lenni! |
|
 M
Az ég kék, a fű zöld, s ez mind törvényszerű,
Akárcsak te magad, egyszerű és gyönyörű,
Tudom hogy közhelyes már, s nem hiszel nekem talán,
De akkor is úgy érzem, hogy már kimondanám, |
|
 M
Még kapaszkodok- álmodik redőző,
ám még nem öreg, zöld vágyakozó szemem.
Nézd! A csipkés hegyormokat még hó fedi,
sóvárogva nézem, könnyemet nyelem. |
|
 Sz
Neveltek engem
gyermekkoromban
félárva és szomorú voltam.
|
|
 Sz
Ami elmúlik,
Az már az idő foglya.
Élet időharc!
|
|
 Sz
Kardinális a legszebb madár.
Bíbor színével csodájára jár
a ház népének,kik vendégelik
őket,csodálják a szépségüket.
|
|
 M
Nem mindegy mit és hogyan, mert más a lényege.
Más a farkas és más a bárány története.
Én, át nem festhetem
egyszál magam... bár van ecsetem s szín rengeteg. |
|
 M
Ám van, amitől egyre jobban félek,
Hogy éltünk legszebb virága, a vétlen
Szerelem is csak két percet remélhet. |
|
 M
"Lila orgona, te mézédes, bódító,
már várod jöttöm, Tárd ki felém a karod!
Dallamok sóhajtoznak remény- szívedből,
hogy örökké tartson? Igen, ezt akarod! " |
|
 Sz
Azt ígérted hogy örökké, barátok leszünk,
egymás ellen soha semmit, semmit nem teszünk
Fáj a hajnal - azt ígérted - itt leszel velem,
gyűröm párnám, könnyem ontom, lényed keresem!
|
|
 Sz
Itt a Május, eljött végre,
az év legszebb hónapja,
tele van minden virággal,
elbódít a finom illata.
|
|
 Sz
Füstkarikákat eregetek, mik beleütköznek a földbe,
Közben meg meredve nézek az emelkedő, felszálló ködbe.
|
|
 M
A vágyam estére fényt talál,
megmenti tétova lelkemet;
szerelmem, mint kegyes, szép halál,
gyönyörű testébe eltemet. |
|
 M
Törékeny testben
naiv, hiszékeny lélek,
könnyű prédája lehet
a bűnözésnek. |
|
 M
Nézd, hogy milyen nagyon fáznak!
Parányi testük hogy reszket!
Szinte már elgémberedett-
foszlott fészek többé nem rejtek! |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 25. péntek,
Eufrozina napja van.
Holnap Jusztina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
