|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 V
Becsvágy őt meg nem lelé,
még a Szeretet
sem tudja e Sehol, hány
mérföldre lehet. |
|
 V
Volt sok tavasz, tél-hófehér,
Könnyek, boldogság, szenvedély,
Volt forró nyár, de elborult,
Lelkembe... őszi csend szorult.
|
|
 V
Életem zord, hideg tele,
Belerántott, bele, bele!
Nincsen belőle menekvés,
El kell tudni viselni! Kész! |
|
 V
Minden cserepes virágom kipusztult
az évtizedek folytán. Nem sok kellett
nekik, öntöztem, nem öntöztem,
akartam, betartottam - mégsem kellettem |
|
 V
Eljöttél, felköszöntöttél,
ölelésed, fájt bagyon.
Régen vártalak már Téged,
de csak most volt alkalom. |
|
 V
A nyurga fény megbotlik a havon,
egy jégbe dermedt csönd a Balaton,
az egész tó lüktető türelem,
pár korcsolya fut át a hidegen, |
|
 V
Azon tűnődik békés berek,
meddig fújnak fagyos szelek?
Az meg kegyetlenül csíp, vonyít,
jégszívekbe belehasít. |
|
 H
Feledésbe merülnek a gondok,
szűnni látszik kínzó fájdalom
könnyebb lesz, hidd, könnyebb majd a sorsod,
itt vagyok, arcom nem láthatod! |
|
 H
Völksenben, merthogy ott lakott,
Egy „csodadoktor” gyógyított:
Fogfájást, mumpszot, ővsömört,
És lábat, melyet klumpa tört. |
|
 H
Valahol a nagy világban,nem tudom
hogy merre már,élt egy király olyan
gazdag,övé volt a legnagyobb vár. |
|
 H
Drága barátaim biztos nehéz ezt felfogni
Hogy pár pillanat alatt az életed megváltozik
Tudom ilyenkor nem lehet még Istenről beszélni
Ezernyi kérdés van benned:"Istenem miért tetted"? |
|
 H
Egyként titok a Por is,
egyként a Halál,
szülőhelyére senki
soha nem talál: |
|
 H
Megyünk, csúszkálunk, a havon, jégen,
Mindez fölöttébb veszélyes télen.
A nagy örömből az következhet,
Hogy elesünk, és a lábunk törhet. |
|
 V
Olykor félek, mikor
szemem világa becsap,
mert nem a valót látom,
csak szilánkos, vakító pontokat, |
|
 H
Nem mondok többé már mesét,
tudom, hogy meg sem hallgatod,
néma a dal, a szép beszéd,
ajkunk lakatja csöndpecsét, |
|
 H
Tél dühös lehelete ablakomon.
Hólepel kuszaságát eltaposom.
Friss nyomon toporog a gondolatom:
elköszön január naptári lapon. |
|
 H
Vannak nálunk sötét vermek,
bennük emberek vergődnek.
Nincs munkájuk, táplálékuk,
rég elveszett a hajlékuk. |
|
 H
Hallod a néma sírását?
Hallod a bús zokogását?
A föld beteg, csendben szenved.
Húsa is rothadni kezdett. |
|
 H
Rose Marie, Rose Marie,
Szívem már hét éve utánad rí;
Rose Marie, Rose Marie,
Nem hallod sosem, hogy hí… |
|
 H
Fújja a szél a havat,
a hó már mindent betakart..
Köd ereszkedett a tájra,
egy ember baktat a homályban. |
|
 H
Emlékszel még az első esti kimaradásunkra,
kék és nedves volt ...
minden szörnyűsége mégis békét szórt,
beszélgettünk, majd hallgattunk. |
|
 H
A téli nap, vakítóan süt…
Hótakaró visszaveri fényt,
Én meg nézem, mint egy átszellemült.
Úgy élem meg, mint egy leányregényt. |
|
 H
Ne hidd, hogy nehéz bocsánatot kérni
ha szíved őszinte szeretet vezérli
állj elé és mondd neki, ne haragudj,
ne hidd, hogy tőle könnyen megszabadulsz... |
|
 Sz
Sűrű, szürke homály, csendes,
hó permetez, csillag-pelyhes.
Alkonyórán meditálok,
vágyak, gondok messze szállnak.
|
|
 Sz
Meghalt a szép
tarka cicám,
fáj a szívem utána.
|
|
|
|
Ma 2025. június 22. vasárnap,
Paulina napja van.
Holnap Zoltán napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
