|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 Sz
Ígéretes év elején
fűt-fát ígérnek neked.
Kályhádban a láng oly szerény.
Derűd fent jól elkönyvelt.
|
|
 Szfűz
Kik itt hagyták e világot,
Értük tépünk oly sok virágot,
Ezer könnycsepp sem elég,
Ha imát mondunk szívükért,
|
|
 Sz
Jég-fondant simul
a csupasz akácfákra.
Itt-ott túlcsordul.
Túlsúly... elfedett a kín.
|
|
 Sz
Éreztem,a világ elment mellettem,
itt hagyott engem a végtelenben.
Már nem is fáj a kín,megszoktam
az érzelmet,hitemet elvesztettem,
|
|
 Sz
Még pár órája semmi nem volt,
majd jött egy sodró fergeteg,
omlik a hó minden oldalról,
a vihar percek alatt érkezett.
|
|
 Sz
Ilyenkor tél elején
öregek lesznek a fák,
kicsi, nagy kopaszodón
pörgi le lombozatát.
|
|
 Sz
Kell lennie egy erőnek,
kit a hívők istennek neveznek.
Akit fel nem fog az elme,
képzeletünk teremtette
|
|
 Sz
Kezdetben, tedd azt
Ami nagyon szükséges.
Ez mutat, irányt!
|
|
 H
Fenséges Úr!
Egér ellen
a Macska karma jó;
|
|
 H
Ha elfáradt a szemed
ülj kényelmes foteledbe,
öleljen körül a csend,
hunyd le tükrét a lelkednek. |
|
 H
Csak rajta, éljünk, ámuljunk, szeressünk,
Sajnáljunk, higgyünk, emlékezve mi;
Örömtől sírjunk, lelkünkből nevessünk,
Nem kell szívünknek megkérgesedni. |
|
 H
Csak egy mesét szeretnék néked elmondani,
egy szép történetet, gyermek altatót,
szép arcok nélkül, sárkányok nélkül,
egy egyszerű mesét, egy szerelmeset.
|
|
 H
Szétszakított bennünket az élet,
gyötrő évek, hosszú nappalok...
de most újra kigyúltak a fények
szobádban Veled együtt vagyok!
|
|
 H
Mínusz negyven fokban, csak a havas, hideg jég dominál,
Árokban meleg nincs, melegedésre a jég nem használ.
Élvezik, ha sokat lőnek, puska és löveg csöve melegszik,
Kezüket, hátukat kicsike, halálos hővel melegítik.
|
|
 M
éreztem, utolsó sóhaját,
mikor arcát puszilgattam,
az orvos, rám szólt:
"rég halott, nem látja?" |
|
 M
odúba befúj
fészket feldúl
fagykeze benyúl |
|
 M
A búcsú mily víg!
Virág-hadak!
Lábadhoz hintik
Szirmaikat. |
|
 M
Lassan elcsendesedik minden,
szétfoszlik, mint egy röpke álom, |
|
 M
Emlèkeim csak régi, múltidéző képek,
Eszembe jutnak néha, ha az ablakon kinézek,
Arcom tükrében látom, és a kép szemébe nézek,
Az utazás végét várom, minek magam vetek véget, |
|
 V
Megszúrtál egy hegyes tőrrel,
visszaszúrok, szememmel,
nem haragszom, ne is bőgd el
magad, hiszen szeretlek! |
|
 V
Más jelenti ma a mámort
számomra,
unokáim az örömöm forrása,
két gyönyörű szempár |
|
 V
Halovány emlék ősködből feldereng.
Tisztul félt homály, semmi nem káprázat.
Fekete hattyú száll, fején glória. Ellebeg.
Dal zúg az Éjben, dicsőít reményt kántálva. |
|
 V
Sem hegedűk, sem sípok,
hajad közt eső sem süvít,
a mély, halk éjben
nem hallom hangod, nem hallok semmit... |
|
 M
Megálmodtam, démon uralkodott,
hatása alá került bárki,
a gonoszságot és őrületet
nem tudta elkerülni senki. |
|
 M
Magába zárva titkon olykor éjjelente
egy ősi jelbeszédre hallgató szelence,
velem repülne itt az égi tiszta térbe,
a régi otthonomba újra visszatérve. |
|
|
|
Ma 2025. június 22. vasárnap,
Paulina napja van.
Holnap Zoltán napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
