|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 Gy.
Halmozódó szenvedések,
Komoly gondolatok.
Itt hagyok mindent nektek, |
|
 Gy.
Pedig, ha lenne mersze, itt hazát
is építhetne, persze, hát, nahát,
ugyan nehogy te mondd meg azt neki,
mi őt, a szolgalelket élteti. |
|
 Gy.
Elveszett érzések, furcsa rejtekében,
megláttam kincseit, gyönyörű veszélyben.
Játszmi könnyedséggel, úszott most már tova,
ott hol viharos volt, és nagyon mély a vágya. |
|
 Gy.
Rügyek duzzadnak
Barackfán, lesz sok lekvár.
Derűs virágzás. |
|
 H
Hajdani volt szerelmem hűsége,
lelkem szomjas vágya a szeretetre,
mégis úgy lett álmaimnak vége,
hogy egymagamban élek odavetve. |
|
 Gy.
Uram, segíts!
Hallod-e: a morzsálódó ősi rög
vesztét érezve sikolt élesen!
Uram, segíts! |
|
 Gy.
Így maradunk remegőn mi továbbra az éji varázsban,
függönyeinken a déli Nap is kirekesztve világol,
ajkad az ajkaimon puhatolva, gyönyörre találtan
suttog, amint elalélva a kéj tüze még vele táncol. |
|
 Gy.
Szégyentelen nyomort a háború váltotta ki, gyógyhír van valakinél… de ő ki?
Nyomor a család elvesztése, nyomor a lakás, gyerekhalál, apa elvesztése.
A mosolygó létben milliomosként élők, fegyverszállítás után élet-élvezők!
E történelmi helyzet végső kilátástalanság, alapoka pedig: álságosság!
|
|
 Gy.
Az univerzum pókhálóján élsz még… és hidd, hogy ez nem semmiség!
Tapasztalni lehet, hogy a lét viharos hullámot vet, évszázadnyit, eleget…
Emberiségnek tán’ elvész végleg a nyugalom, arcok meg csak sírnak félvakon.
A művelt világ, jóra nem éhes, de a tettei és a cselekedetei… véres! |
|
 Gy.
Szerelmedért mivel fizethetek?
Imádkozom… A menny hálálja meg!
Tartson, míg élünk, ez a szerelem,
S holtunk után is örökös legyen.
|
|
 Gy.
Csupán a nagyharang, mi szól,
s az ezredév, amint foszol,
magányosan kolompol. |
|
 Gy.
Nem én kiáltok, a föld dübörög,
Vigyázz, vigyázz, mert a sátán megőrült,
Lapulj a források tiszta fenekére,
Simulj az üveglapba, |
|
 Gy.
Szürkület. Ha valaki hirtelen kopogtatna az ajtón,
Persze azt mondanám neki: gyere be! És ő belépne.
Bennünk lévő csend és a leesett est a szőnyegnek gyűrődésén
Úgy forrna, mint egy meleg szamovár dala. |
|
 Gy.
Pirosló alma-arcok a fáról rám nevetnek,
s burgonyabokrokból lepkeszínes selyme
leng lágyan a szememnek.
Olyan az ég, mint megcsodált, |
|
 Gy.
A kútba fúltak álmaink,
velük merülve lelkek,
a láncra kötve vödrein
a mélybe kényszerültek, |
|
 Gy.
Múlt emlékezettel szemben, hiába akartad, soha nem volt hatalmad,
Jelen, holnap már múlt lesz, az új nap a jövő, de hiányos a hatalmad…
Múlt emlékezettel szemben, hiába akartad, soha nem volt hatalmad.
E tág kérdéskörben a saját akaratod mit sem számít, nincs hatalmad. |
|
 Gy.
Abu Ben Ahmed (népe nagy legyen!)
Álmából ébredt egyik éjjelen,
S holdfénynél látta, mint nyíló virág,
A mennynek gazdagító angyalát, |
|
 Gy.
Költő volt és Hispániába ment,
köd szállt szemére ott, a bánaté;
s ki költő és szabad szeretne lenni,
egy fényes kés előtt kiálthat-é? |
|
 Gy.
Ma összedőlt a fél világ,
a túlfelén se tart tovább,
a lelkemen tucatnyi seb
bolond hitem sajogja meg. |
|
 Gy.
Gúnyolhat ármány, sírva mondja meg jövőt a balga jós,
Én maradok a süllyedő gályán, mint utolsó hajós… |
|
 Gy.
Nincsenek csodák, csak véletlenek,
a véletleneknek is van oka,
történtekor ismeretlen,
meglepő, váratlan. |
|
 Gy.
Liliomocska,
Fehér, szerény,
Kövek közt gubbaszt,
Tűz rá a fény. |
|
 Gy.
Isten fia emberré vált,
értünk halt kereszthalált.
Harmadnapon feltámadott,
lelke felszállt, szellemmé vált. |
|
 Gy.
A hajnal oly közel, derengve jő,
akárha új időt terítne szét,
akárha lenne éledő erő,
borítva pirkadón ezer neszét.
|
|
 Gy.
Néztem mint ragyog fölöttem az ég.
Valami kék áradt belőle széjjel,
Kék üzenetet küldött az éjjel,
Magasan végtelen kék tenger terült el, |
|
|
|
Ma 2025. április 21. hétfő,
Konrád napja van.
Holnap Csilla, Noémi napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
