|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
 Gy.
Leszek a meglepő döbbenet,
az aki fel nyitja végre a szemedet!
S aki megérinti a lelkedet,
hogy újra meg újra magyar lehess! |
|
 Gy.
Messze az édeni nyár szaka, ősz szele billeg a fákon,
hallgat a fű, s a bogár motozása kihallik a csendből,
vézna kezek kalamolnak az alkony előtti homályon,
gyűjtik a télre a fát tüzelőnek, ijengve az őrtől.
|
|
 Gy.
Az a lényeg: észnél légy...
másfelé menj élményért -
kerüld el a nézését,
hogy megéld a hétvégét.
|
|
.jpg) Gy.
Kócos rongyos, vézna kis lányka,
alig öt-hat éves talán,
oda vetett martaléka a tuberkulózisnak. |
|
 Gy.
Mártsuk azt a jól hegyezett lúdtollat a kalamárisba,
Szinte puhán, halkan koppan, mert nincs is benne semmi tinta…
Mártsuk azt a jól hegyezett lúdtollat a kalamárisba. |
|
 H
Fiatal lány siratja
nyarat,nem gondolt
végére ami szomorúságot
hozhat.Igéretek halmaza |
|
 H
Ezer csillag száll a széllel,
bús harsona, nem szól éjjel.
Kívánkozik sok szépre, s jóra,
így lesz színe, mint a rózsa! |
|
 Gy.
Találkozott a nyár a lanka ősszel,
leültek egy beszélgetésre még,
ki csendesen, ki lángoló hevével
a sárguló avart kavarva szét. |
|
 Gy.
Ha te nem volnál, nem lenne álom,
Vadul szomorú lenne az éj,
Ha te nem lennél, nem volna szépség,
Nem űzne engem szent szerelmi kéj. |
|
 Gy.
Mosolyod mint a napfény sugarai,
elűzik a felhőket, s a bánatokat.
Arcom ragyog tőle, mint éji csillagok,
szívemben fakasztja a virágokat. |
|
 Gy.
Melegem van, mégis fázom,
Életem már a halálom,
Elfogadom, mégis félek,
estem elhagyja a lélek.
|
|
 Gy.
Már csak szellemfalvak, a már csak teljesen romfalvak…
Kietlen és csak sitt-törmelék őrző az egykor szép tájék… most már csak halom-törmelék…
Tégla, betontörmelék fedi bombáktól kialakult pusztaságot… vagyis lefedi…
Őrjítő ez a ’szívfacsaróan ronda’ látvány, ez magában már élet-zárvány… |
|
 H
Itt van az ősz, kopaszodnak a völgyben a tölgyek,
hangulatán szigorodva fakulnak az álmok,
dér lepi hajnalokon betakarva a földet,
telve avarral a kerti csapás meg az árok. |
|
 H
Csak dúdolok, mert hangszerem nincs,
dalom a fűszál éneke:
„Szép Szűz-virág, Ó Boldogasszony,
a szívem csordultig tele! |
|
 H
Nézd, rózsa virága fűti a vágyat,
balzsammal tölti meg kertet s a házat!
Bársonyos szirmának parfümje illan,
szívünkben cirógat, lelkünkben csillan. |
|
 H
A jövőnk, míg titokban van, szemérmes,
Amikor megérkezik, akkor negédes… |
|
 Gy.
Kóborló kunya,
gazdáját siratja.
Hasolló volt sorsunk,
a nyomorúságba. |
|
 Gy.
A nyár ma délután továbbosont,
feladva rejtekét az ősznek,
aranyra vált idő a lombokon
sodorva, hullva egyre törtet. |
|
 Gy.
Megnemzette a magvető,
S mire jön a Hószöktetö,
Varjú nem árt sehogyan! |
|
 H
Nézd, ében éj alatt végtelen csillag záporoz,
hullnak, se szeri, se száma, már meg se számolom!
Teraszomról tátott szájjal kémlelem az eget,
ábrándos tekintetem le, egy percre se veszem. |
|
 Gy.
A világ őszbe
Fordul, mi lesz emberrel?
Jő-e hideg tél?
Védelemre kötelez |
|
 Gy.
Édes nyár sugara cirógat,
tündöklő nap csókolja szemem.
Tó partján hamvas hullám csábít,
boldogságtól könnyemet nyelem. |
|
 Gy.
Bús költőnek már az is fáj, ha
Szelíden vállon üt a hó,
Most átöltözik a hajam is,
A tündéri észt takaró. |
|
 Gy.
Mikor megérint a béke, a csend sugara,
ott állsz most egymagad, és nincs senki utadba.
Hajnalodik, s halk neszével, ébredez a fény,
kelő napnak csóvájában, feldereng a lét. |
|
 Gy.
Nagy titka vagyon,
emberi szívemnek.
Lelkemben megbújó,
fájó érzelemnek! |
|
|
|
Ma 2026. július 22. szerda,
Magdolna napja van.
Holnap Lenke napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
