|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 M
Szeretlek téged,
nagyon kívánlak,
mégis elhagylak,
nem leszek társad. |
|
 M
Ám, akkor az óra
könyörtelen, nagy mutatója
elütötte az éjfélt! |
|
 M
Elpusztítottuk a földi javakat,
Plasztik generáció uralja a
világunkat,már nem tudjuk
Korlátozni magunkat !..... |
|
 M
Temetésre szól az ének,
Temetõbe kit kísérnek?
Akárki! már nem földi rab,
Nálam százszorta boldogabb. |
|
 M
Gyönyörű volt, akárcsak a rügyet bontó mező,
neszezett rajta számtalan élet.
Bennem bízhatsz, ahogy én is az édesanyámban,
vigyázlak, míg ki nem huny a fényed. |
|
 H
Kacagva lengedez az őszeleji szellő,
Bár tán' jól tudja, még nem a legerősebb ő…
Kacagva lengedez az őszeleji szellő. |
|
 H
Rengeteg felesleges kacatom
belepi a lakásom.
Évek során gyűjtött "kincsek",
ajándékok és emlékek. |
|
 M
Fenyőfa alján felhők sorát,
Folyót álmodtam, s völgy aranyát. |
|
 M
Könyörögtem szívből sokat-eleget, szerelem ne hagyj el!
Nekem nagyon kelessz, álmaim vannak, ezeket ne vidd el.
Könyörögtem szívből folyvást eleget… szerelem ne menj el. |
|
 M
Ajtófája régen leszakadt,
S egyre hull a szürke vakolat;
Tárva-nyitva minden oldalon,
Átmehet az éji fuvalom.
|
|
 M
Nézd a tenyeredet,ahol minden jel
valamit jelent,ha megtudnád fejteni,
magadat tudnád kétségbe ejteni |
|
 M
Nem lakik benn' senki, csak az őszi árnyak,
Azok is szomorún, szótalanul járnak.
Tiéd az a kis ház, tiéd minden rögje.
A te jó sziveddel egybe van az nőve. |
|
 M
Mindez persze mindegy, amíg ad nekem jó, famenetes papírokat,
És van kalamáris, tentával, hogy belemárthassam a lúdtollakat,
Hogy le tudjam írni a kútfőmben megfogalmazott gondolatokat. |
|
 M
Nem évekkel számolunk.
Nekünk egy nap is elég!
Minden órát köszöntünk,
amely visszaadta a fényt. |
|
 M
Elmúlik majd minden a világon,
a fájdalom, mely a szívünkbe vág,
elmúlik a boldogság, az álom,
messze száll a boldog ifjúság. |
|
 M
Elhagyott ez a környék, és vizes, mert éjjel esett,
Ettől még persze nem vagy itt, keresem feleletet.
Szívem itt van velem, de mindketten magányosan vagyunk,
Kettőn szerelme már nincs, elmúlt, így már nem lobog hajunk... |
|
 M
Ahogy sétáltam az erdőben,
a nyugalom a szívemre telepedett.
A fák őszi ruhát öltöttek,
az ásító avar fázón deresedett. |
|
 M
Merre vagy? - kereslek, egyetlen fénysugár,
utcák rejtekében, te elbújdostál már.
Könnyek közelében, egy ragyogó szép napon,
eljön a csillogás, és a lelkembe bezárom. |
|
 M
Sas a madarak királya,
széttárt szárnyán messze szállva
rázuhan a zsákmányára. |
|
 M
Ősszel bizalom
Veszett, mint üres magány.
Rézkakas forog. |
|
 M
Mióta eltemettek itt,
Azóta bús fiad.
Nincs a faluban senki most,
Ki néki csókot ad; |
|
 M
Jót kacarászik, majd a földre lehull,
még mielőtt a zord, csipkés tél befut.
Nézd, már bánatos, néma, deres, fájó,
avart sző az ősz, úgy, mint pók a hálót. |
|
 M
S születtek vágygyal telt melódiák,
Forrók, de tiszták, mint a kócsag szárnya
Legbensőbb rejtett énemet kitárva,
Miként kibontja kelyhét a virág. |
|
 M
A furfangos Odüsszeusz
Senkinek nevezte magát,
így vezette félre Polyfémoszt,
az őket fogva tartó óriást. |
|
 M
Aranyló színed fényt ragyogva
vigasztal, s mintha átkarolna,
lágy szirom hullik vén kezemre,
s reményt lopsz szürke életembe. |
|
|
|
Ma 2025. május 04. vasárnap,
Mónika, Flórián napja van.
Holnap Györgyi napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
