|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
 M
végtelen kékség
fehér felhő-bárányok
napfényt legelnek
gyapjút növelnek |
|
 H
Apám drága, elég nagy baj az már nekünk,
Hogy még életedben, nem tettél jót velünk.
Ezt tanultad tán', vagy megörökölted nagypapámtól?
Elvetted lélekélelmemet, mint idegen szájtól.
|
|
 H
Nyári éjen, csillagfényben
fuldoklunk a langymelegben.
A holdfénylik, az ég sötétlik
felhőnek, esőnek, nyoma sem látszik. |
|
 M
Az eperfagylalt visszanyalt,
frissen vasalt ingedre hasalt.
Rózsaszínű foltot hagyott,
mint egy pecsét, úgy ragyogott, |
|
 M
Az ó betűkre friss könnyűket ejtek,
Nem hat reám vitéz lovagkora
És jaj nekem, hogy mindent elfelejtek, |
|
 H
Látod, anyukám, itt a tavasz,
de nélküled éljük ezt is át,
imám csak fájó, csöndes malaszt,
belém fagyasztva bút és panaszt. |
|
 H
Emlékszel még arra az időre, ami már nem létezik?
Még emlékszel azokra a helyekre, ahol találkoztunk?
És azt a kedves történetet még nem felejtetted el
Az örök szerelemről, amit titokban mondtunk? |
|
 H
Hullott remény szomorú holnap kezdetén,
több fájdalmat már nem bírok elszenvedni én,
ezer sebből vérzik szívem-lelkem, épp része nincs,
szépreményű jövőm szertefoszlott, álmom már az sincs. |
|
 H
Az időt nem birtokolhatod, de kihasználhatod,
Megtartani sem lehet, de jól is fölhasználhatod,
Az időt nem birtokolhatod, de kihasználhatod, |
|
 H
Az alvó házból csöndesen
kijött a feleségem,
egy könnyü felleg úszik ép
fölötte fenn az égen. |
|
 H
elkergettem, bár sajnálom
szegényt, csámpás lábú legényt.
Csomós kötél harminchárom, |
|
 M
Élted már olyan, mint az este, mikor a már keskeny vörös, kihuny… le a homályba
Ki a napnak nyugovását csak nézi, azt látja, hogy van út a mélységek árkába…
Olyan ez, mint amikor ha, tüzesített óntányér élével esne a földbe,
Majd a nagy-lassú zuhanás után nem látszana már, csak az égővörös széle… |
|
 M
Nem mindig kell ez neked, így érzem,
minden szebb gondolat elszalad, nem értem.
Egyedül az éjszakában fáradt, lassúak a léptek,
Testemből, s az időből, gondolatok kitéptek. |
|
 M
Néha két szempár
egymásra találnak,
Boldog mosolyukat
küldik egymásnak. |
|
 M
Világos éj volt. A hold fenn vala;
Halványan járt a megszakadt felhőkben,
Miként a bús hölgy, aki férjinek
Sírhalmát keresi a temetőben. |
|
 H
Hosszú éveken át
épült a büszke vár.
Tornyán zászlót lenget a szél,
győztes harcok emlékeként. |
|
 H
Öreg, tán’ remegő kezeimet nincs, ki fogja…
Remegő ajkamat, nincs, aki akár csókolja…
Ősz-mákos hajamat, nincs, ki már simogassa…
Nem tudok hajolni, nincs, ki lábamat mossa… |
|
 H
Mint észrevétlenül álomba hull az ember,
úgy hull az ifjukorból a férfikorba át;
már múltja van s leül szemközt komoly szeszekkel
s apányi lett körötte már egyre több barát. |
|
 H
Csillog- villog a sok gyümölcs,
mézes, édes külön-külön.
Szőlő, málna, eper, szeder,
gyertek szedjünk, itt egy veder. |
|
 H
Lelkem, nyisd ki az ablakot!
Gyönyörű, kék éjszaka van!
A hold pedig egyedül csepegtet cseppeket
serlegünkben, a borban. |
|
 M
Szerelmetes szép rózsáim
meghálálják gondozásom,
gyermekeim ők is nekem,
gazdagítják a világom. |
|
 M
A lányok gyönyörűek voltak,
Bazsarózsa színű az arcuk
És félénkek, szégyenkeztek amikor,
Egy érett fiú virágot adott. |
|
 M
S az élhetetlen nyomorú csoport
Azt lesi gyáván: merre nyílik ut?
S ha nyílik aztán, mint éhes kutya
A konc után, a kezdett útra fut. |
|
 M
A
Vihar
Mutatta
Már vicsorát. |
|
 M
Együtt él férfi és nő,
élettársak ők.
Együtt megy a tüntető tömeg,
zenekarban együtt zenélnek. |
|
|
|
Ma 2024. november 26. kedd,
Virág napja van.
Holnap Virgil napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
