|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
 H
És most, ha akarod, felelj elenyésző kert,
Amelyen keresztül a múlásnak finom népi társtánca halad át
Nő alakjában, ének formájában, vagy egy mesebeli tűzokádó szörnyeteg…
Válaszolj, hideg álarc, miért vársz rám? |
|
 H
Érted dobog a szivem,
Neved susogja szám,
Te véled álmodom oly
Sok hosszú éjszakán. |
|
 H
Tavasz korai,
Hevesen nekividult.
Selymesedő fű. |
|
 H
Sokallom
Sok a feladatom,
sokallom sokszor,
sokkot kapok ilyenkor.
|
|
 M
Akkora a kufferja
a lépcső már alig bírja.
Bár azt mondják
nagy bőröndbe jó pakolni |
|
 M
Nem felejtem azt a szomorú
napot,anyám kórházi ágyán
könnyezve búcsút mondott |
|
 M
Harci ló vágtat,
Lovas szeme... könnyezik.
Sorsa… követi. |
|
 M
Nem tudom meghatározni,
megpróbálok emlékezni,
voltam-e valóban boldog,
emlékeimben csak dadog. |
|
 M
S a nép, az istenadta nép,
Ha oly boldog-e rajt'
Mint akarom, s mint a barom,
Melyet igába hajt? |
|
 Gy.
a nő kezében a család,
nem tűri kiszolgáltatottságát:
tanul, politizál, vezető
férfi és nő egyenlő. |
|
 Gy.
Hallgasd mit suttog a Föld,
reszket, hull a sziklakönny.
Élhetőbb legyen, óvjuk őt,
büszke ránk, ő a szülőföld. |
|
 H
Már régen fölismertem, hogy a koporsóm az életem ladikja,
Egyben a kalodám is, mert a láncokkal bele vagyok koncolva…
Már régen fölismertem, hogy a koporsóm az életem ladikja. |
|
 M
A szavak, önmagukban szépek
megmutatnak, felidéznek
minden, csodás szép emléket... |
|
 Gy.
Ha egyszer egy hosszú útra megyek,
Olyanra, honnan vissza már nem jöhetek,
Hol szüleim és rokonaim már várnak,
Ahol nincs helye haragnak és elérhetetlen vágynak! |
|
 Gy.
Tajtékos égen ring a hold,
csodálkozom, hogy élek.
Szorgos halál kutatja ezt a kort
s akikre rálel, mind olyan fehérek. |
|
 Gy.
Gyógyításban az orvosnak „korlátlanok” a lehetőségei,
Gyógyulásban a betegnek korlátozottak... eshetőségei.
De betegnek nem számítanak… csak a saját lehetőségei. |
|
 H
Tálán azért egy jobbas élet járna ki nekem,
Mert ez a mostani a végső lehetetlenem…
Tálán azért egy jobbas élet járna ki nekem. |
|
 H
Lelkem szárnyaló,
álmok festett madara,
titkom őrzői.
Áttetsző tüllruhában |
|
 H
Két vadkacsa leszállt a teraszunkra,
nagy meglepetés volt boldogságunkra.
Pompáztak szebbnél szebb színekben
Etettük őket, amit szivesen vettek, ebéd |
|
 H
Csókolom csendes árnyékodat gondolatommal,
Hogy lényed mozdulatlan maradjon,
Szerelmemnek szele magasban felrepítsen,
Amikor kitárod törekvő szárnyaidat, hogy a szelek hátán uralkodjon. |
|
 H
Fagyot, havat hozott a tél,
ostora, az északi szél
kemény csapásokat mér ránk,
elfogy összes energiánk |
|
 H
Századunk végére
a földi életnek vége.
Vírusok ölik a Természetet,
az életfeltételeket: |
|
 M
Mind elmentek, kik előttem jártak.
Álmomban látom őket, akár az árnyak,
Suhannak, simogatnak, mosolyogva néznek.
Most már nélkülük sodor tovább az élet. |
|
 M
Félreolvastad őt egészen,
Építettél rá – semmiért…
Nem azt szeretted, ki volt éppen,
Azt, akit szemed látni vélt. |
|
 M
Természet, éled…
Erdő és mező, zöldül.
Csillagválasztás. |
|
|
|
Ma 2024. november 27. szerda,
Virgil napja van.
Holnap Stefánia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
