|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 H
Szeresd a gyermeket! A sivatag hegyen,
Hol villámok közt vala az Ur jelen,
E legszentebb parancs nincs kőtáblára irva -
Mosolygó kedviben, pirosló hajnalon |
|
 H
Hogy mit kívánjunk a csillagok felé?
"Ne legyen katasztrófa az egész Földön".
"Hogy senkivel se történjen semmi baj".
"Ne szemeteljen senki", szép legyen örök. |
|
 H
A házunkra, mely odalett,
Rossz sorsomra iszom,
A páros magányra veled,
És rád is, úgy bizony... |
|
 H
A tenger partján sötét szikla állt,
Egyszer villámcsapás érte a homlokát.
Ketté osztotta, középen utat hagyott,
Amelyen a forrásban lévő víz habja átfolyt. |
|
 H
Gyermekkorunk boldogsága
hit a mesék világában.
Természetes a varázslat,
rózsává, békává válhatsz. |
|
 H
Albion partján
találkoztam vele
szemerget eső,
nem volt ernyője. |
|
 H
Három éve, amikor beíratták, akkor a vezető ezt megtagadta,
Mivel arra hivatkozott, hogy nincs, ki a gyermeket a szükségkor megszúrja…
Ez pedig oly' kirekesztés volt, hogy anyja polgármesteribe ment panaszra! |
|
 M
Nehéz szívvel búcsúzik, alkonyattal a Nap,
minden egyes emléke, örökre megmarad!
A hajnali fény, mely napsugarat áraszt,
s a tovatűnő alkony, mely sötétségben hagy. |
|
 M
Titkos hálóit értem szőtte
S hogyha leborulok előtte,
Bűneim elfelejti. |
|
 H
Ha szépnek látom a testemet,
illatodat kellemesnek,
bőrödet, ha megérintem,
forróság önti el testem. |
|
 H
A negyedik, lányunokám még pár napot jár óvodába,
Mert ősszel –amit nagyon vár- már menni fog az iskolába…
A negyedik, lányunokám még pár napot jár óvodába. |
|
 H
Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul, mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok, maradni úgyse mer, |
|
 H
Felhő, mely itt marad, nem megy el soha,
felettem ellebeg, benne szállok tova! |
|
 H
Rögvest itt van már a gyermeknap,
Óvodás unokámnak váltás-nap…
Rögvest itt van már a gyermeknap. |
|
 H
Ha visszanézek megfutott pályámra,
Hol, merre járt ez ütött-kopott gálya,
A futó szelek hogy játszottak véle,
Sodorták, vitték kényükre, kedvére, |
|
 H
Dörög a szivárványhártya,
búzavirág vacsorára.
Lelegeli a tehénke,
bika szerelmes lesz tőle. |
|
 H
Elmúlt szerelmek
illatát viszi a szél,
valahol éltre kél.
Lila orgonavirágok |
|
 M
Se múltam, se jövőm,
S a jelenem is csak túlélés.
Túlélés, hogy eljöhet a remény,
Ami még itt tart és nem enged a mélybe. |
|
 M
Nyári napnak alkonyúlatánál
Megállék a kanyargó Tiszánál
Ott, hol a kis Túr siet beléje,
Mint a gyermek anyja kebelére. |
|
 H
Ha a nap leszállva eltűnt,
Mint egy fényes képzelet,
S a sötét éj fátyolával,
Elterűl a föld felett: |
|
 H
Mikor látod az igazségot
ki is mered mondani azt,
mikor hited nem vakít el, |
|
 H
Itt állok egy fal előtt.
és nézem a múló időt.
Ahogy, folyamatosan halad
azután meg, vége szakad. |
|
 H
Életünkben tér és idő
mindenkinek különböző.
Kinek rövid az élete,
fel sem fogja, mi lett vele. |
|
 H
Ez a nap is elérkezett
zamatos illattal,
ma fülemüle ébresztett
lenyűgöző dallal. |
|
 H
A mélyben néma, hallgató virágok,
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
de nem felelhet senki rá a távol,
a háborúba ájult Szerbiából |
|
|
|
Ma 2025. szeptember 11. csütörtök,
Teodóra napja van.
Holnap Mária napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
