|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Mások elõtt leplezheted,
Hogy belülrõl tépik szét a szívedet,
Míg Én beléd látok, hogy mit érzel,
Nem rejtheted el, hogy belülrõl vérzel... |
|
 M
A fájdalom dalát nem éneklem,
Így hát múzsám is elhagyott.
Talán lelkem is rég halott,
Csak árnyként létezem.
|
|
 H
Nem kértem, hogy lépj velem
Te nem mondtad: Tiéd leszek.
A feldobott labdát elkaptad,
gyermeki hévvel forgattad.
|
|
 H
Itt van kit én szeretek,
De hozzászólni nem merek,
Félek ha én ezt megteszem,
Megharagszik, és nem beszél velem. |
|
 H
Falba vert fejek,
Falba vert szegek.
Ez egy szólás-mondás,
De van benne igazság. |
|
 M
... mégis... csak a szemem nézed,
s ki nem mondott szavaiddal
el nem csókolt csókjaimat
kéri minden sejted, |
|
NAPKORONG IRODALMI PÁLYÁZAT
Október 31-én lezárult a pályázatra való jelentkezés határideje.
82 db.pályamû érkezett be. Az elbírálás folyamatos.
A díjazottak nevét és alkotásaikat november 15-én láthatjátok a Fõoldalon.
Köszönjük mindenkinek a részvételt!
|
|
 T
Egyidõs vagyok a Földdel.
Õ is õszbe csavarodott.
Lehet, hogy már neki is sok
az a lélektelen robot...
|
|
 T
Nyugatabbra indul akár a többi
reménykedve; arrafelé
bérük, majdnem
munkájuk ellenértéke. |
|
 T
Bár letettem tollamat,
az mégis visszavágyott,
egyetlen egyszer még,
utolsó szó jogán.
|
|
 GG
Hiába hajad hosszan,
elõttem még zuhognak
s össze-összeverõdnek kockás csillagok.
|
|
 GG
Gólyák fecskék útra kelnek,
elérkezett a szeptember |
|
 T
Meghalt a Nap, már mindennek vége
Sötét démonok törtek életére |
|
 T
Gyöngypatak vizében látom csak az arcod,
Elhervadt levelek között keresem a lantot.
|
|
 T
Álltam és vártam az ajtó elõtt
éreztem, hogy ez a nap is romba dõl!!
|
|
 T
Már érted virágzik minden rét s minden
Fennsík, mit Napod gyönyöre érlel;
|
|
 T
Remeteként még éldegélek, |
|
 Z
Melegít a vágy a csókod,
Küldök még egy virágcsokrot.
Vele küldöm az õsz dalát,
Vele küldöm az õsz szagát.
|
|
 H
Szívem mindent beragyogó fényáradat,
mint kitörni készülõ vulkán, úgy feszül az érzelem:
|
|
 H
Bevillan a kép,
mikor óvodás fiammal
egyik októberben
csellengtünk az erdõn, |
|
 H
Borzolt tollak söprik az aszfaltot,
emberfürtök lógnak, egymáson taposva,
zavaros fényében lobog az éj,
talán közöttük hallgat az õsi tömeg.
|
|
 H
Hárman voltak s szegények...
Egy kaput ráztak nagyon.
Mûvészek õk kicsiben
Gyermekek, a játszásuk a vagyon.
|
|
 T
Amikor találkoztunk
Új érzés jött
Valami gyönyörû. |
|
 T
Némán ülök s a csendet hallgatom,
A kietlen tájat bámulom,
Nincs itt ki élne,
Nincs ki itt velem beszélne.
|
|
 T
Oly távol vagy, mégis oly közel.
S tán az a pillanat sohasem jön el, |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 26. szombat,
Jusztina napja van.
Holnap Adalbert napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
