|
 Vendég: 36
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,216
|
|
Ahol, egykor a kettőnk találkája volt a hátsó kertben,
Ott bizony, szépen kinyílt emlékként Kegyed krizantém bokra…
|
|
Mindegyikünk hordoz egy szeretetet magában,
de én teérted és te... másért.
s a tűz kegyetlenül felemészt mindkettőnket,
|
|
Rozsdamarta az
Idő, fény ravatalán.
Árnyak hosszabbak.
|
|
Meleg mellkasod,
Ölelés, tüzes mellbimbóid,
Szenvedélyes csók,
Gyengéd simogatások,
Kellemes borzongás!
|
|
Látok én itt siremléket, mit nyalogat az enyészet,
Meg vannak még régi padok, mit eszik az időjárás.
Ezen bizony nem csodálkozom, dolgozik az elmúlás.
Lassan az öreg fákat is kivágják, tán' majdnem mindet…
Vecsés, 2014. november 29. -Kustra Ferenc József- íródott: egy temetői látogatás megörökítésére.
|
|
Emlékszel a harmatos fűre,
Ahol hatvan kilencest alkottunk.
A főiskolát a vége felé jártuk,
S a diploma vizsgám is meg volt.
|
|
Szeretném, hogy az egyetlen, hatalmas, lángoló tűzben,
a szeretet és az áldozat legyen a legmagasabb szinten, |
|
És újra jön az ősz,
mint a zsoltár után, ámen.
Ketten készen állunk megkóstolni
a mézzel kevert ősznek mérgét, istenem minket áldj meg.
|
|
Kinyújtom a kezem egy álom felé,
De csak a szelet szorítom vele.
És megértem, nem nekem van megírva,
Hogy megérintselek, csak a gondolatom teheti veled. |
|
Még csengess rám és kérdezd meg, mit csinálok,
milyen arcok járnak emlékeimben,milyen álmok
|
|
S ahogy rád gondolok ...
Zakatol a szívem!
Egy érzés tudod,
Rabul ejt belőled!
|
|
A világon, nincsen édesebb ennél a nyelvnél,
Nincs szeretetteljesebb nincs... a magyar nyelvünknél…
|
|
Idővel az ember megérti a külőmbséget
Milyen hatalmasak közöttünk az eltérések
Külömböző gének kontrolálják életünk.
Legfontosabb kitől örökőltük a lelkünk.?
|
|
Kint esik az eső nem hozzáértőn... bárcsak itt lennél,
Hallgatásom, hallgatásod, egyesítsen az apróságok csendjén
|
|
Mostanában többször látom, hogy szürkébb az égbolt, sőt, már nem tart fánkot a bolt…
Az égboltot sokasodó felhők festik át, szomszéd lova fájlalja patát… |
|
A mi egyszerű csodánk az, hogy mindig szeretünk,
mint az első alkalommal... átélt titokzatos döbbenettel,
|
|
Magyar a szód, mondják a fülembe… magyar a szód, mondják bele a szemembe…
|
|
Anyósom, az este
Ahogyan feküdt az ágyban,
Csak úgy egyszerűen a falióra
Fejére esett, egy nagy koppanásban.
|
|
Ma itthon maradtam volna,
A fotelben, csendesen...
Egy régi könyvvel a kezemben,
Barangolva a végtelenben!
|
|
Az ideért ősz, oly' ravaszul ködfátyolba burkolódzik,
Az ideért ősz, ravaszul e mögé jól el is bujdosik…
|
|
Az ideért ősz, oly' ravaszul ködfátyolba burkolódzik,
Az ideért ősz, ravaszul e mögé jól el is bujdosik…
|
|
Áldom és gyűlölöm azt a napot
mikor az Isten veled összehozott.
Akkor még nem tudtam,hogy mit
jelent a szenvedélyes kapcsolat.
|
|
Én nem gyógyulok meg a tekintetedtől,
És nem is hiszem, hogy ez természetes,
Miért hazudtoljam meg magam a halhatatlanságtól,
|
|
Velem mindig értetlen volt a világ,
Engem soha nem értett meg nagyvilág…
|
|
Szerettem, mint minden ifjú,
Sok lányt az életemben,
Mindannyian a szerelmes füzetükben hagyták
Nagy betűkkel írva: Ne felejts el engem.
|
|
|
|
Ma 2025. október 17. péntek,
Hedvig napja van.
Holnap Lukács napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
