|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Ma itthon maradtam volna,
A fotelben, csendesen...
Egy régi könyvvel a kezemben,
Barangolva a végtelenben!
|
|
Az ideért ősz, oly' ravaszul ködfátyolba burkolódzik,
Az ideért ősz, ravaszul e mögé jól el is bujdosik…
|
|
Az ideért ősz, oly' ravaszul ködfátyolba burkolódzik,
Az ideért ősz, ravaszul e mögé jól el is bujdosik…
|
|
Áldom és gyűlölöm azt a napot
mikor az Isten veled összehozott.
Akkor még nem tudtam,hogy mit
jelent a szenvedélyes kapcsolat.
|
|
Én nem gyógyulok meg a tekintetedtől,
És nem is hiszem, hogy ez természetes,
Miért hazudtoljam meg magam a halhatatlanságtól,
|
|
Velem mindig értetlen volt a világ,
Engem soha nem értett meg nagyvilág…
|
|
Szerettem, mint minden ifjú,
Sok lányt az életemben,
Mindannyian a szerelmes füzetükben hagyták
Nagy betűkkel írva: Ne felejts el engem.
|
|
Neki kéne veselkednem elénekelni az utolsó dalt…
A legszebben hangzót, a zengőt, vagy a végtelenült falst.
|
|
Derengél, nem lanyhán az ősz, (Nyár inal!) már itt van hűlő levegőben, hevenyen bősz!
Urak! Fecskét le, vegyetek nyeles gatyát, akadályozzátok |
|
Kora reggel van, már pirkadgat a természet, ébredővé teszi a lelkeket!
Felhőtlen az ég, egyre messzebb látni, nem fáradtság így ezt csak ki kell próbálni… |
|
tavasz van május szirom-nő szerelem
arcát eső veri szél cibálja
szűzi élményeket ébreszt törékeny
a bodor szépség hanyatlik bája
|
|
Mint felfordított szakajtók álltak a dombok,
mögöttük a nap felhők között bujdosott.
Egy pillanatra megállt a hegygerinc tetején,
aztán mintha legurúlt volna tüzes mezején.
|
|
Unottan ül,
és nagyon szép
fekete haja dühös
fénylő kezére, |
|
Ritka, kitaposatlan arcoddal jöttél,
Szelíd helyekről, őszinte gondolatokkal,
Te az égi szférákban született cseleszta,
Billentyűs harangjátékom, lefeküdtél belém vágyat oltva.
|
|
Azt hiszem már nem szeretlek, véremmel búcsúdban nem gyengítelek.
Könnyem már elfogyott, nem sírok, hogy létezel, tavaszban, ha érkezel.
|
|
Dőlnek a reggeli, éji, esti hőmérsékletek,
Én a régi szebb-jobb régi-időre emlékezek! |
|
Szent István király magasztalva az égig,
Menjünk vissza a történet kezdetéig.
Mondjunk itéletet az igaz bünös felett..
Szabadítsuk fel a régóta bújkáló szellemet
|
|
Ülök a dolgozó szobámba és elmerengek,
Mesélek magamnak, mint az óvónő egy indián regényt,
|
|
Kísértetként itt vagyok elmúlt múlt meg közelgő jövő között,
Illúzió minden, a nyárhoz kapcsolódó álmom, összetört.
|
|
A forró esőben kiöntjük szeretetünket
És a nap feléleszti a szerelem iránti vágyat,
Már az őszi hónapokból várjuk érkezését
Őfelségének díszletét, a forró nyarat.
|
|
Úristen!
Micsoda kék ég.
A szépség.
|
|
Az ember csak nézi a fent egyenest feszülő kék eget
És szeme sarkából észreveszi, koszos előfelleget.
|
|
Minden élet más, ezt kell összhangba hozni,
Jó volt régen… vágtatott a lovaskocsi...
Folytathatnám én tán’ a végtelenségig,
Inkább 'fessünk' keresztrejtvényt, de azt végig. |
|
Gyűlölet fonta körül ezt a világot,
amiből könnyen kilábalni nem látok.
Minden,ember, ember ellen történik,
kik a megértést keresik, nem lelik.
|
|
Vártalak !
Nem jöttél,
egyedül vagyok,
kínlódok,
|
|
|
|
Ma 2025. július 03. csütörtök,
Kornél, Soma napja van.
Holnap Ulrik napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
