|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
 Gy.
Ne mondd nekem, hogy ennyi volt,
keressek új hazát ma én,
mivelhogy elfogyott a zsold,
mit udvarod mohón felélt, |
|
 Gy.
Topáz reggel, Most csodállak
óh tündöklő szabolcsi táj,
a bánatod szívemig árad,
ez a szépség már szinte fáj. |
|
 Gy.
Ahogy este lefekszek, nincs velem ott senki,
Magamban vergődők, vágyódok, mint egy senki…
Ahogy este lefekszek, nincs velem ott senki. |
|
 Gy.
Az élet az öregséggel hozza meg a mérhetetlen önsajnálatot,
Sőt, még nagyon is megspékeli, hozzátesz egy kis dramatizált bánatot…
Az élet az öregséggel hozza meg a mérhetetlen önsajnálatot. |
|
 Gy.
A nyári tóra fodrokat terített,
cikázva nádasán futott tova,
osont az ősz haló varázsa mellett,
s deres hajamra szállt finom pora. |
|
 Gy.
lenne a szóm, ha tudnék összeszedni
strófát még róla. Kár is emlegetni:
már külön a mienket: semmi értelem
sincs benne. Szomszédunkban a történelem |
|
 H
Hiába hát, a vér erünkbe oldja
a kételyét a másikunk iránt,
a lelkeink sötétnyi balga foltja,
a kezdetekbe vissza-visszaránt. |
|
 H
Letéptelek
december fagyos
rózsa szála
most ülök a szobámban |
|
 Gy.
Szívünkben csodavárás
Fénye, mély szeretettel lobog.
Szeretetvárás… |
|
 Gy.
De hát a vágy ilyen bogár,
a fényed élteti,
felé mohón utat talál,
hiába égeti, |
|
 Gy.
Most nincs számára semmi,
se közel, messzeség,
a lenni, vagy nem lenni
bús gyötrelme sem ég |
|
 Gy.
Hol az ágak legsűrűbben fedtek,
S legmélyebb hó takart utat,
Ott jött meg az alkonyat,
S erdőbe ért Jézuska, a gyermek. |
|
 Gy.
Tudd! Vagy nekem, maga a csoda!
Hiányzik ölelés,
Nem kell a kesergés….
Nélküled unalmas… nem csoda. |
|
 Gy.
Hó hull az égből,
fehér az út.
Csillan a gyémánt,
nézd, tél az úr! |
|
 Gy.
Hideg novemberünk a lelkeinkbe
hatolt az őszben észrevétlenül,
gomolyködöt hozott tekintetünkre,
szorítva, fojtogatva itt belül. |
|
 Gy.
Húzzátok, hej, a fiatal barázdát,
törjétek egyre a régi ugart!
Recsegjen, nyögjön a szúette járom,
ostoros gyerkőc gyorsabban járjon, |
|
 Gy.
Időm megállt… rohantam Csinszka!
Tudom menjek… de, mond, hogy hova!
Kemény vagy mint sínszál,
Szerelmünk… abordál. |
|
 Gy.
Hetvenkét éves lettem én,
bennem él még a szép remény
arról, hogy lesz még alkalom,
szólhat még sok sok szép dalom |
|
 Gy.
A félhomály takarja már a tájat,
remény se benn, se künn nem ad kegyelmet,
a tél közelg, nem oly sokára támad,
hasadnak égető fagyán a lelkek. |
|
 Gy.
Vitézül kellet szenvednie,
mert egy a nagy telt zsákján
mérföldeken át a vállán
kellet a kis gyengének vinnie.
|
|
 Gy.
Klin-Klin! Lennék nyíló Kankalin,
Mely oly rikítón sárgul Tavasszal!
Fölém hajolnak ágak,
A méhek úgy imádnak,
|
|
 Gy.
Minden íróember szívében oly' hevesen ég a vágy,
Ez aztán nyugtot egy kicsi-apró percig sohasem hágy!
A vágy is véglegesen él benne, az eszében, a lelkében,
Sírba sem megy, míg „A” művét 'legjobbra' meg nem írta egészben.
|
|
 Gy.
Kedves Uram ! Zavard el a csilingelőket,
Hozz egy kis áhitatot,szegény népünknek.
Ne engedd,hogy ez a gyönyörű ünnep,
Úgy nézzen ki, mintha árulnának Téged. |
|
 H
A szél, simán, könnyen halad
A fák között és hirtelen
Bódító illatot szétszórt
Az erdőben, mindenütt. |
|
 H
A századok be gyorsan elperegtek
a nemzetünk felett kavargva mind,
megalkuvó alattvalói lettek,
a sors velük kedélyesen kering,
|
|
|
|
Ma 2026. április 23. csütörtök,
Béla napja van.
Holnap György napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
Üdv!
