|
 Vendég: 32
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Vaksötét éji palást öleli körül a bálházt,
Kihallatszik jó zene, hallani a mulatozást…
Felhős az égbolt, csillagoknak fénye sincs,
De bent aztán van többféle fánk, ami kincs.
|
|
Valaki kell nekem is, aki mindíg hazavár,
aki forrón ölel át, s a két karjába zár.
Aki mindig úgy szeret, örök szerelemmel,
aki úgy csókolja szám, igazi érzelemmel.
|
|
Itt van egy éjszakányira az újév, légy türelmes, szeretetteljes,
Holnap már új lesz az új időszámítás, te légy teljes menetteljes… |
|
Szeretném, hogy legyen nagyon szép... rád köszöntő újéved,
Az örök őrangyalod vigyázza tovább is a lépted…
|
|
Fagyott tájon angyal jár
Párát sóhajt ködben
Lépte nyomán száz zsoltár
Dala földre csöppen
|
|
Micsoda éjszaka!Kristálytiszta levegő.
A föld szédítő illatoktól elszédül,
Én boldog vagyok, lángoló lelkemmel
És kimondom azt, amit egyszer nem mondtam ki.
|
|
Csontig hatol a
Hideg tél…mínusz idő!
És ha hó is van…
|
|
Északon, az esős országokban,
A mélabú népekkel,
Ők álmodozók, akik sírnak és szenvednek
Sóvárgóak a nap iránt
|
|
Bátorságnak nevezzük, ha megteszed, azt mit talán más nem mer,
viaszágyakon bóbita, a szél csak fújt, s nem ver.
|
|
Micsoda viharos szelek vegzálják a lelkemet…
Mint mikor tornádó a vízen zúzza az eszemet…
Micsoda viharos szelek vegzálják a lelkemet…
|
|
Mennyi szép és álmodozó szem,
Költő, talán sírnak verssoraid miatt!
Ó, ha elkísérnéd őket útjukon,
Látva megvigasztalnád magadat,
|
|
hinnéd az ősz a tavasz kihűlt szerelme
lehullottak a rózsás nyár lázas szirmai
profán kellékek megkoptak az aranyozott
levelek kicsorbult az öröklött nap tányérja
|
|
Gyerekek, szombaton jön a Mikulás, hallották?
Gyerekek, szombaton jön a Mikulás, hallották?
|
|
Az ágak között,
mintha levegőhöz akasztott selymében,
a pók vergődött. |
|
Létem során állandóan, élet-pofonilag súlyos veszélyeztetettségben éltem,
Kaptam is bőven és rendben, le nem késett, pedig Isten látja lelkem… ezektől féltem… |
|
Nem tudom, ez a haldokló század mélábússága,
Az árnyék, mely a lenyugvó napba fullad,
Vagy a csalódás, a korábbi küzdelmek fájdalma,
A gyász, mely oly sok sírból kiárad. |
|
Nem tudom, hogyan értelmeznek,
igazából nem is érdekel...
Álmodozó vagyok, |
|
Reggel kinéztem tiszta ablakomon,
Éreztem rögtön a hideget, fájón…
Reggel kinéztem tiszta ablakomon.
|
|
Iramfutó bárányfelhők alatt
Az erdőben oly' sok ág lehasadt.
Az országúton egy kocsi fölborult,
De jaj! A sofőr feje jól lekonyult. |
|
Egy boldogtalan sárgarigó hangjára felfigyelek,
Aki a nyári szürkületet közel hozza.
Kígyóhoz hasonló sziszegés a kalász között... |
|
Mint porladó hópehely, paplanfehér réten,
úgy mentél el innen, gyorsan-csodaszépen!
Nem hagytál itt semmit, csak magadból egy kicsit,
|
|
Súlyos a probléma: tíz méterenként egy bar, -lefelé- a víz nyomása.
Négy kilométeres mélységben, már négyszáz bar a víz nyomása.
|
|
Egy pogány istennek tünik,
az a férfi, aki előtted áll
és, aki ráhajlik édes hangodra,
hogy hallgassa… |
|
Elfelejtettem, hogyan kell mosolyogni,
A fagyban ajkaim olyanok, mint a tapló
Egy újabb remény halt meg,
Új dal születik és ez reményt adó. |
|
A fény aranyban ver
És ez egy visszafogott hűvösség.
Évek és évek múltán jössz,
De még mindig elégedett vagyok, mert ez merészség. |
|
|
|
Ma 2026. július 22. szerda,
Magdolna napja van.
Holnap Lenke napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
