|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
 H
Ha madár lehetnék,
magasan repülnék,
fészkemet elhagynám,
új otthont keresnék, |
|
 Gy.
Szállanak tovább az évek, egyre elröpülnek,
sóhajokra vált a régi győzedelmi ének,
mert gerince hajladozva él a nép e tájon,
nem maradt ki mára érte bátoran kiálljon. |
|
 Gy.
édes illattal
csábít hófehér fürtöd
akácfavirág |
|
 Gy.
Egyik költői vándorutamon,
Az Alföld mély szívében, Szegeden
Fiatal lányt mutattak be nekem.
Ahogy kezembe símult a keze, |
|
 Gy.
Még most az én kék madaraim, de, ha lehet nekik, akkor mutatkoznak,
Hősiesen mosolyokat és kellemes szeretetet is fakasztanak...
Még most az én kék madaraim, de, ha lehet nekik, akkor mutatkoznak. |
|
 V
E nyári reggel oly csodás ma,
a láthatár fölött a Nap
varázslatos, meleg sugára
bohón a tó vizén matat.
|
|
 V
Tettem-e valamit vagy csak keveset
életem során
honnan is tudnám hát
mi az mi sok és |
|
 V
Beérett a kalász, delel a Nap,
őröl a malom és pereg a mag.
Vidám zene zeng, míg tücsök dalol,
az izzadt embert is jókedv karol. |
|
 V
Belül keresem önmagam a lelkem csöndjében kutakodva,
Kergetem a valót és realista ábrándot, boldogságot mutatva.
Gondolom, hogy tudom, melyik út az enyém, ez a valós pálya?
Jelet |
|
 H
Kegyetlen ellenségünk az idő.
Uzsorakölcsönt ad nekünk,
életünk végéig törleszthetünk.
A kamatunk folyamatosan nő. |
|
 H
Szalad a szél, a nyár kacag,
cikázva száll a fák alatt,
felkap egy halmot, elviszi,
s vele az eget átszeli. |
|
 H
Jó reggelt, te kedves hóvirág,
nézd, a fellegen áttör a fény!
Jó hogy látlak, a szívem dobban,
közeleg a fényár, s megy az éj .
|
|
 H
Hiába hát, a rettenet
jeges magánya eltemet,
a jeltelen, sötét napok
között halálra sorvadok, |
|
 H
Szép szülőföldem, az Alföld nekem,
ott szárnyal vélem a képzeletem.
Akácos úton a porban megyek,
dűlőút árkában szedret szedek. |
|
 H
Ma már nem látszik, milyen volt a múlt, milyen volt a színe, de milyen lesz a jövő színe?
Bár emlékszem, hogy jégeső felhők is jöttek, a lelkemben meg bánat-tűskék nőttek…
A fekete kosok kihirdették háborút, így a harckocsi lánctalpaké lett az út… |
|
 H
Ha volna még időm veled
ligetbe menni, meglehet,
kezem szorítaná kezed,
szemem merítené szemed. |
|
 H
Hóvirágszőnyeg terült el a hűs földön,
bús szívem megdobbant, úgy elbűvölt rögtön.
Üde gyógyírral kente rügyező lelkem,
édes harmata a telet űzte bennem. |
|
 H
Édeni életnek ez nem mondható,
inkább olyan most ,mint szép parádés só,
kövek között élni ,nem épp idilli,
a hajnali harmat létem frissíti. |
|
 H
A part magányos fövenyén
Kagylóra leltem, s azzal én
Belé karcoltam nagy
büszkén |
|
 V
felsejlik a fájdalom
kútja
apám járt ott a halál mezején
részegen elmondja nekem |
|
 V
Borús az ég, a nyár vajon hová bújt,
esőt hozott a július hava,
a napsütés ma egy csapásra elmúlt,
talán haragszik istenasszonya? |
|
 V
Ragyog a deres föld,
őszek a fák, fáznak.
Csontig marja a fagy,
álmuk vágytól lázas.
|
|
 V
Elhangzik a szó, katonák rárántják a závárt,
Meghúzzák a ravaszt is, megölik szembe kádárt!
Nem is tudja senki, ki van a túloldalon,
Egy mozdulat, két másodperc…napfény halotton. |
|
 H
Erdész, ne bántsd e fát!
Az ágát el ne törd!
Rég árnyékkal kínált,
Most én vigyázom őt. |
|
 H
Szemem már nem, csak szívem lát, vakon;
Tested a Tejút, a mosolyod félhold,
íriszed csillag, fényében lakom,
ezernyi mécsestől ragyog az égbolt. |
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
