|
 Vendég: 36
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Erőtlen és görcstől remeg,
Pofája mintha búcsút venne,
Kutyánk azt várta, öljük meg,
S szemét reánk kérőn szegezte.
|
|
Ha érted a bolygók, csillagok jelét,
tudnod kell, az élet itt nem öröklét.
Hajszoltad magadat egy életen át,
más élvezze gyümölcsöd aromáját
|
|
Ifjúság… Öregség… Szokott, ismert tétel…
Életemet mégis másképp osztom én fel:
Két részből áll nálam ez a fontos naptár,
Abból, ami lesz majd, s abból, ami volt már. |
|
A nő csodálatos mennyei tünemény,
Legszebb isteni teremtmény!
Körül vagyunk véve angyalokkal,
Szebbnél szebb csodálatos illatokkal.
|
|
Sötétlő vízmosás fölött
Két csillag hirtelen
A csendben összeütközött,
Ez tűnt fel úgy nekem. |
|
Kend! Szólt a Jézus;
Fontos a lélekbéke!
Nekem oly’ nincsen… |
|
Erdőbe jöjj, ahonnan a patak ered,
Amely a homokon folyva remeg,
Ahol küszöböt alkot, barázdát,
Meghajolt ágak alatt szaladva, altatja e tájt.
|
|
Ilyen csodákat tanultam véletlen nem is oly régen…
Szinte szégyellem mesélni egykorú társam előtt.
És még azt se tudom, hogy ez miképpen esett meg vélem:
|
|
Ott állt a hófedte réten, megigézett lénye,
sudár alakja ott tündökölt árnyban és fényben.
Ott állt csendben, talán álmait szőtte igazzá,
nappal újrakezdte, amit tegnap elszalasztá...
|
|
Hajamba túr a nyári szél,
bizsergő érzés simogat,
óarany dongó döngicsél,
boldogabb vagyok bárkinél,
mosoly színezi arcomat.
|
|
A nőszemély, ki egyszer távozott,
Hívással nem fog titeket zavarni,
És szombatonként krémessel lakatni,
Mesélve, éjjel mért nem alhatott… |
|
Néha, csillaghullásos éjszakán
Még álmodok kicsit rólad Apám!
Végül nem voltunk jóba, de azt köszönöm, hogy voltál
|
|
De mindig csengett valami...valami csengett,
Egy kaszált fű, néma tenger dala,
Amelyben az akkori szív, attól kezdve, kedve szerint cselekedett |
|
Ragyog a Hold, s egy csillagot
könnyező szemmel kémlelek,
te vagy az, érzem, jó anyám,
s fényedben csendben elveszek. |
|
Vénülni?... Neeem!... Nem óhajtok!
És orvoshoz sem akarok!
Még hogy tükörben ráncom látni,
S ősz hajam naponta számlálni…
|
|
Dús dombjaid arany fényben füröszti
a nyárnak búcsút intő, lusta Nap,
ahogy fogam, e mindig-éhes vándor
édes levű gyümölcsödbe harap. |
|
Szeretném, ha egy szó lehetnék,
lédús, mint a szenvedély gyümölcse
a nyelveden egy későbbi időpontban,
hogy többé ne reagáljak az értelemre.
|
|
Látod mily gyönyörű most a táj?
Szirmokat selymez a lenge szél,
örömöt mindenben úgy találj,
ahogyan hevít a szenvedély,
|
|
Lassan egyik kezemmel átfogtam derekát,
Haboztam, hogy túl közel hozom magamhoz.
Túlságosan meztelen, amilyen volt,
|
|
Itt voltam,de nem láttalak,
nagyon éreztem hiányodat
rögtön megfájdult a szívem
ki is csordult tőle könnyem
|
|
Az emlékezés, azóta már a feledés
homályába burkolta a történéseket .
De az emlékezés őrzi bennünk hős,
a Hazáért elesettek örök dicsőségét
Emlékezés apáról fiúra öröklődik
|
|
Elmémmel érzem, míg magamban járok,
a kikelet hogy reszket fenn az ágon.
Hogy egyszer rád a kertkapudnál várok,
mikor még tiszta, portalan szandálom.
|
|
Szavakkal festek, szóecsetekkel,
hajnali fényben ring ma a reggel,
tollam a papírt színezi híven,
lángol az arcom, csordul a szívem.
|
|
Gyönyörű,fiatal lány voltál
Mikor megláttalak
Abban a pillanatban örökre
Szívembe zártalak
|
|
Élsz te még, ó, drága, jó anyácskám?
Élek én is, hát köszöntelek!
Páratlan volt az az esti látvány,
Lengjen fénye kis kunyhód felett.
|
|
|
|
Ma 2026. július 22. szerda,
Magdolna napja van.
Holnap Lenke napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
