|
 Vendég: 41
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Nagy nap ez ma Firenzében,
a legnagyobb ebben az évben.
tavasz ünnepe,május elseje,
virágos kert mindenki szivében.
|
|
Nap sugarai színezik a rétet,
harmatgyöngycsepp megcsillan a fényben.
Hajnal könnyét hűs, lenge szél szárítja,
selymes érintés csepp áldását adja.
|
|
A május szép csodát ígért:
Rügyet, mindent kibontott,
Szívembe is berontott,
S belé szerelmet oltott.
|
|
Gazdag és hálatelt vén szívem,
mindenkit szeretni hív dalom,
azt, amit adtatok, elviszem,
s verseim tinéktek itt hagyom. |
|
Izzó, vörös fahasábok,
Rajtuk képek sora fut
Jövőmről, mi örömet hoz,
De lehet, hogy mélabút.
|
|
Sok kincset viszek majd magammal,
nincs többé vissza, vagy hátraarc,
mögöttem múltam a magas fal,
értelmét vesztette már a harc.
|
|
Támasz volt mindig két karod,
s biztató, kedves, szép szavad,
szabadon, szívből írhatok,
tollamból ékes vers fakad. |
|
Hajunk fehér, fogunk hamis,
szemüveget látni, hordunk,
arcunk ráncos, bőrünk löttyedt,
térdünk fáj, de mégse morgunk.
|
|
Ébredj fel ember s lásd a világod,
parányi vagy te a hatalmas valósághoz !
S az időben is csak nyomod le teheted,
így add az élet is esélyt te neked! |
|
Majd hálok nálad,
ha jő az éj,
s mi tudok lenni,
leszek, ne félj!
|
|
Te vagy az ötödik évszak,
nem vagy bejegyezve egyetlen naptárban sem,
a lelked kívül van bármelyik időn,
a köztünk lévő szerelemnek fogalma sincs
|
|
Érezd, hatalmad feletti Úr vagy
Szerelmed elkisér képzelet szárnyán,
együtt az örök boldogság,szép fantáziáján.
|
|
| Megállíthatatlan hévvel
csókolnám le rólad a gondokat,
mint hervadt virágszirmok
a viharban, hullanának a végtelenbe,
|
|
Az egér a sajttal jóllakott.
A vendégeknek volt az ott
az asztalon, a hús fölött.
Egy porcelán tálka eltörött |
|
álmodtam töviseket málnát
forradalmat s légitámadásról
felriaszt századrésznyi ármány
ha tudnám múltat vagy jövőt másol |
|
A nő: „Ha nyolcvanöt leszek majd egykoron,
Kezdem elhagyni kedvenc papucsom,
A kenyeret már áztatom levesbe,
Sálat kötök, nem nézve hosszúságot |
|
Valahol a nagy világban,nem tudom
hogy merre már,élt egy király olyan
gazdag,övé volt a legnagyobb vár.
|
|
Utaztam a vonaton,
nagyon fáradt voltam,
kiültem a peronra,
s már haza gondoltam. |
|
Korán letört lombok,jajt susognak,
Gyenge hajtásuk fiatal kornak.
Incselkednek kéjek kezdetével,
Kiváncsiságuk beteltével.
|
|
Bús a magyar,az volt mindég
Mióta elvették az örökségét.
Megváltoztatták az ősi hitét
Szokásaikat,mindenükét.
|
|
Ha elmész,fájni fog az emlék,
amikben boldoggá tettél.
Nézz vissza egy pillantra,
Könnyeimben evezhetsz vissza.
|
|
A tavasztól mindig megbolondulok!
Felemel, leejt, kidob, behúz, megbánt, visszanevet,
S mikor parttalan lesz a minden kontúr, és az egyensúly mi belső,
|
|
Volt egyszer egy leányzó,
Pesten lakott szegény.
Ártatlannak játszotta magát
a szerelmek mezején.
|
|
Új életem,nem lesz a régi,
megtanulok én is, felejteni !
azokat,kiket úgy szerettem,
úgy teszek ,sohasem ismertem!
|
|
Zord hidegben bandukol a gondolat,
néz fel az égre,vár szebb napokat.
Napsugár jelezte,tavasz nem messze,
rügyek pattognak fáknak örömére.
|
|
|
|
Ma 2026. július 22. szerda,
Magdolna napja van.
Holnap Lenke napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
