|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 H
Ma már nem látszik, milyen volt a múlt, milyen volt a színe, de milyen lesz a jövő színe?
Bár emlékszem, hogy jégeső felhők is jöttek, a lelkemben meg bánat-tűskék nőttek…
A fekete kosok kihirdették háborút, így a harckocsi lánctalpaké lett az út… |
|
 H
Ha volna még időm veled
ligetbe menni, meglehet,
kezem szorítaná kezed,
szemem merítené szemed. |
|
 H
Hóvirágszőnyeg terült el a hűs földön,
bús szívem megdobbant, úgy elbűvölt rögtön.
Üde gyógyírral kente rügyező lelkem,
édes harmata a telet űzte bennem. |
|
 H
Édeni életnek ez nem mondható,
inkább olyan most ,mint szép parádés só,
kövek között élni ,nem épp idilli,
a hajnali harmat létem frissíti. |
|
 H
A part magányos fövenyén
Kagylóra leltem, s azzal én
Belé karcoltam nagy
büszkén |
|
 V
felsejlik a fájdalom
kútja
apám járt ott a halál mezején
részegen elmondja nekem |
|
 V
Borús az ég, a nyár vajon hová bújt,
esőt hozott a július hava,
a napsütés ma egy csapásra elmúlt,
talán haragszik istenasszonya? |
|
 V
Ragyog a deres föld,
őszek a fák, fáznak.
Csontig marja a fagy,
álmuk vágytól lázas.
|
|
 V
Elhangzik a szó, katonák rárántják a závárt,
Meghúzzák a ravaszt is, megölik szembe kádárt!
Nem is tudja senki, ki van a túloldalon,
Egy mozdulat, két másodperc…napfény halotton. |
|
 H
Erdész, ne bántsd e fát!
Az ágát el ne törd!
Rég árnyékkal kínált,
Most én vigyázom őt. |
|
 H
Szemem már nem, csak szívem lát, vakon;
Tested a Tejút, a mosolyod félhold,
íriszed csillag, fényében lakom,
ezernyi mécsestől ragyog az égbolt. |
|
 H
Hiába törsz reám vad-álnokul,
kemény vagyok, miként a gránit én,
sötét a felleged, ha rám borul,
de emberedre lelsz e földtekén. |
|
 H
Ereimben érzem gyökereim,
ragaszkodom hozzá, nem eresztem.
Hol tudom, gyógyítgatom sebeit,
ha nem lelem, nyomába eredek. |
|
 H
Barna sár-szökőkút feccsen, gépkocsink fordulva reccsen;
jobbfelől a Tisza habja lustán villan pillanatra;
úgy állnak partján a fűzek, mint hajuk-mosó vén szűzek:
meghajolva és kifűzve lógatják fürtjük a vízbe. |
|
 H
Ma már nem látszik, milyen volt a múlt, milyen volt a színe, de milyen lesz a jövő színe?
Bár emlékszem, hogy jégeső felhők is jöttek, a lelkemben meg bánat-tűskék nőttek…
A fekete kosok kihirdették háborút, így a harckocsi lánctalpaké lett az út… |
|
 H
Az öreg Tisza szörnyen zavaros.
Keserves kedvvel ostromolja partját.
Szilaj bánatát küldi benne
A nyugtalan Maros |
|
 H
Nincs maradásom e tájon, a bérem e hóra az éhség,
földemet új uraság bitorolja enyém csak a nincsem,
messze megyek, szaladok szaporán, takaróm a sötét ég,
nem fogok én veletek veszekedni, vigécek a kincsen. |
|
 H
Vagyok-e én kovácsmester, ki szívünket egybe kalapálná?
Vagyok-e én mesterkovács, ki a csókunkat kikalapálná?
Vagyok-e én poeta natus, ki szívét adja az íráshoz?
Vagyok-e én poeta doktus, ki eszét adja újdonsághoz? |
|
 H
Hívtalak,
kínáltam csodás fényeket,
nem jöttél,
közöltél rideg tényeket. |
|
 H
"Egész pad lényem belekábul"
oly szép mi szemem elé tárul!
A rőt színben hulló levelek,
mint az őszi legyek, peregnek. |
|
 H
Tombol a univerz,
fellegek egymást kergetik,
takarják a holdat,hol a vonzó erő rejlik. |
|
 H
Egyszer volt, máskor nem,
egy szemtelen ember.
Jelleme nagyon is szemes,
mindenkit sértegetett, |
|
 V
Nagy úr a kény e balga földtekén,
de hát hiába, mert vagy ő vagy én
veszünk e harc során balul csak el,
a többi senki mást nem érdekel. |
|
 V
A kis kertbe este ki-ki üldögélek
ott simogat engem a friss nyári szellő,
a magasba most, én oda fel-fel nézek
hazafelé úszik egy kis bárányfelhő. |
|
 V
Kedvenc könyvem olvastam, vagy százszor,
és minden mondatát jó néhányszor.
Mint a napsugár, szívem csókolta,
mint szelíd szél, lelkem simogatta. |
|
|
|
Ma 2025. április 19. szombat,
Emma napja van.
Holnap Konrád, Tivadar napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
