|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Emlékeztek Karcsikára a fűzfapoétára, ugye? Ő az aki nagyon szeret verseket, prózákat írni, nos, hogy azóta tud-e - mármint tavaly óta - az majd most kiderül. Bár nagyon igyekszik, mindenféle tanfolyamot elvégzett, diplomát is szerzett, nem vesződött vele sokáig, mert az apukája megvette neki, tehette, jómódú fazon. |
|
V. (nem kért képet)
Miért van az, hogy az ember mindig ad mások véleményére? Az számít!? Persze vannak emberek akiket nem szeretünk s az, hogy Ők mit mondanak, az sosem számít igazán, de beülteti a bogarat a fülünkbe. Pedig az a másik ugyanolyan ember mint én vagyok, s ha én valahogyan gondolkodom egy dologról, akkor az én gondolatom áll szemben az Övével. Az Övé semmivel sem több, jobb csak legfeljebb más. Miért nyom a latban többet? Miért befolyásol?
|
|
 V
- Veronikám öltözködjél már, nemsokára az oltár elé vezet szeretett Gáborod! - korholja anyukája Verát.
- De anyukám, nem lehetne mégis lemondani azt a nyavalyás esküvőt? Nem érted meg,hogy én nem szeretem Gábort? Jó haver, sőt több mint haver, inkább barát, de semmi több.- mondja Veronika kérlelve anyukáját. |
|
Ez a Stephen King is - mint az amerikás híres emberek legtöbbje - biztos magyar származású! Ezt látszik bizonyítani, hogy amikor utoljára Magyarországon járt, meglátogatta az egyedül élő, öreg Király Andor bácsit, a nyugdíjas magyar tanárt, aki kortársaitól eltérően nem volt alkoholista, a nőkről csak annyi ismerete maradt, hogy azok szoktak főzni és gyereket nevelni, de arról már fogalma sem volt, hogy hol, és hogyan készültek ezek a lurkók.
|
|
 V
Lassan kezdett el forogni a szél. Nagy vihar támadt, közeledett a tölcsér a panelházunk felé. Nagyon féltem, és odabújtam anyukám ölébe. Amikor kinyitottam a szemem a tornádó az ablakom előtt állt. Kinyitottam az ablakot és a vad vihar puha vízoszloppá szelidült. Olyan volt mintha egy kutyust szelidítettem volna meg. Lassan végigsimogattam a bársonyos vizet a kezemmel. Nem volt benne erő, kidühöngte magát. Én meg úgy éreztem, van egy forgószelem, amit vajpuhára szelidítettem... |
|
 V
homályosan terül a tájra a köd,
hullong a földre a sárgult levél
szél sodorja tova az esőcseppeket,
a gyertyákból ömlő viaszkönnyeket |
|
 MM
Beáta 45 éves, egyedül maradt 5 éves unokájával, illetve ő lett a kislány gyámja, miután a gyermek szülei az elmúlt esztendőben autóbaleset következtében életüket vesztették. Egy éve neveli tovább egyedül egyetlen unokáját szeretetben, békességben. |
|
 MM
Az évek követték egymást, a dolgozók jöttek és mentek, a cégtulajdonosok úgyszintén, de engem mindig meghagytak a pozíciómban.
A péntek általában jól telt, annak ellenére, hogy több a munka, mint a hét többi napján. Ez a péntek nem volt alkalmas az örömre. |
|
 MM
Szintén egy valós történetet szeretnék Veletek megosztani kedves Olvasóim - bár nem igazán szeretem írni a valóságot, inkább a képzeletem szárnyán "röppenek", de most teszem azt azért mert Andy Jazz: CSOKI SZILÁNK.c. írása eszembe juttatta, hogy mik történnek ma a környezetünkben. |
|
 V
Negyven évvel ezelőtt érkezett az első igazi nagy, mindent elsöprő szerelem az életemben, melynek házasság lett a vége. 1972. november o5.-re tűztük ki a házasságkötésünk napját. Minden oké, gondoltuk, senki, semmi nem állhat az utunkba. No persze, csak a HIVATAL. A Gyámhivatal. Mivel még nem töltöttem be a 18.életévemet szülői beleegyezés kellett, hogy frigyre léphessünk. Az megvolt, szülők beleegyeztek - úgysem tehettek volna semmit még ha akartak volna sem, mert ez csakis tőlünk függött a párommal - igen ám de a Gyámhivatal megálljt parancsolt. |
|
 V
Sok mindenben megegyezett a Nagyi és kis 6 éves unokája ízlése. Szó szerint ízlése, ugyan is mindketten nagyon szerették a csokoládét, és azok közül is az egyik ismert nevű tejcsokit. Nagyon megörültek, amikor az összes népszerű médiában - TV-ben, rádióban, a bulvárlapokban és az interneten is - ráakadtak egy pályázati felhívásra, mely szerint, aki rátalál kedvenc márkájuk csomagolásának belsejében a „Nyert” feliratra, az a gyártótól kap ajándékba 1 kg tejcsokit. Minden ötödik nyer!- volt a hirdetéshez hozzáfűzött biztatás. |
|
 V
- Tündikém, keresd már elő légy szíves a mágneskártyát, tudod, ott van a helyén, indulnom kell. - kérem Tündit kedvesen. Lázas keresés közepette sem találja, már kezdek ideges lenni rá.
- Mi a fenét kínlódsz olyan sokáig, nem találod? Emlékszel ott kell lennie, ahol a nagytakarítás megkezdése előtt volt, no persze, ha a nagytakarítást megejtettük volna, de mivel arra aznap nem került sor, akkor csak ott kell lennie.
Már mind a három szemüveg a szemén van, amire megtalálja, nagy örömmel átnyújtja nekem. |
|
 V
Minden évben van egy nap amiről talán szeretnénk /mindannyian/ örökre megfeledkezni.
Egy nap amiről beszélünk, amiről hallgatunk: a-
mely mégis életünk ternészetes velejárója. Ez a
nap a halál tényét közli velünk. Az elmúlás pilla-natát juttatja eszünkbe, ez a komor őszi, tél -kö-
zeli novemberi nap: a november másodika /elseje a mindenszentek, másodika pedig a Halottak Napja/.
Mikor már a fák levelei a földre hulltak, amikor már csip a hideg szél, és eső kopog a tetőn. |
|
Hosszú, keskeny folyosót látok. Mindkét oldalán ajtók sorakoznak, szobákba nyílnak. Éjszaka van, a folyosón nem jár senki.
Benyitok a saját lakosztályomba, félhomály van, az ablakon beszűrődik némi fény. Az ablak mellett, a bal sarokban nagyméretű, díszes keretbe foglalt kép függ a falon. Fiatal, barátcsuhába öltözött papot ábrázol. Szeretném közelebbről is megtekinteni, közeledem feléje. A képből kinyúlik felém egy csontos kéz és mutatóujjával figyelmeztetőn int felém. Rémülten menekülnék, de a kép megelevenedik, villogó szemű szörnyalakká változik és üldözőbe vesz. Rohanok az ajtó felé, segítségért kiáltva. a szomszéd szobából pizsamában sietve segítségemre érkezik a férjem, de a rémet nem sikerül elkapnia. A folyosóra menekülök, húzom az ajtót, hogy megakadályozzam a szellem kijövetelét, de ő erősebb nálam, az erőm elfogy. |
|
Szerencsésnek mondhatom magamat, mert mindkét szerepet sokáig betölthettem. Nagyszüleim mind anyai, mind apai részről fiatal felnőtt koromig éltek. Nevelőapám édesanyjában még jóságos új nagymamát is nyertem. Ő , a kis töpörödött anyóka épp úgy szeretett engem is, mint saját vér szerinti unokáit. Amikor a fagyos télben iskolából jövet elmentem a ház előtt – ahol fia családjával élt - a kapuban várt és fázó kezembe meleg sült krumplit adott,ha éhes voltam, megkínált meleg tepertővel, mert tudta, otthon nincs ennivalónk. |
|
 V
Akkor is ősz volt – október. Borzongatóan hűvös ősz. Ködfátyolosak voltak a reggelek, hideg csípős szél sodorta tova a fákról lehulló leveleket. Sárgálló avar borított mindent. Nemzeti ünnepünk előtti nap volt. Mint hetente több alkalommal, hozzád vitt az utam – a kórházba. Hónapok óta bent feküdtél. Újabb szívműtétre lett volna szükséged, de az állapotod, a gyengeséged miatt halasztották: már nem merte az orvos vállalni. |
|
 V
Nyugodtan mentem le a mai napon a metróaluljáróba. Ott a megállóban, Kőbánya felé megláttam 3 csinos lányt. Az egyikük, egy nálam kicsit magasabb, copfos lány mellettem állt meg. Egyszer rámnézett, én meg többször feltűnés nélkül szemügyre vettem.Nagyon megtetszett nekem. Sajnos azonban nem volt ötletem, mivel szólítsam meg. Csak álltunk ott és vártuk a metrót. Nos mi is volt ez a érzés? |
|
 V
Gondolom, nem csak mifelénk volt afrikai hőség a nyáron, hanem az Ország egyéb részein is!
Mindig azt szoktam mondani, hogy Baja, már a "trópusokon" van, de nem mondok ezzel nagyot, hiszen 40.4 fok rekordot értünk el a hőséggel! |
|
V. (nem kért képet)
Versek és versek... sok-sok dicsérő szó, néha egy- két kritika, melynek láttán a többség mindjárt besértődik. Pedig előfordulnak olyan kritikák, melyek segítő szándékúak. S ha ismernénk az embert akitől kapjuk, talán meg is értenénk. |
|
 MM
Lassan tört utat magának a sötétség. A nap vörösesen izzó óriás korongja még meg tett egy-egy utolsó próbálkozást. De aztán szinte hitehagyottan átadta a helyét az alkony jó szándékú szürkeségének. Egy közeli fán egy fekete rigó dallamos éneke dacolt még a rá telepedő sötéttel,vagy csak párját hívhatta haza, hogy a fészekben összebújva vészeljék át az este hidegét. |
|
 V
- Tündikém, meg kell, hogy állapítsam, hogy nem tudsz helyesen írni! Isten bizony rögvest megfolytalak! Igen, így elipszilonnal! Miért, így írtad, nem? Ne magyarázz! Te annyi idős vagy mint én, neked tudnod kell helyesen írni. Komolyan mondom csak az égés van veled! Elfelejtetted, egy nagy frászt felejtetted el, nem figyelsz! Pedig tudtad, isten bizony emlékszem, hogy tudtad! - feddtem meg az ihletemet keményen. |
|
 V
Nagy munkára szántam el magam.
Egy régi ismerősöm gyermekei kértek, meg arra hogy, sürgősen vissza kell utazni Németországba, ahová kezelésre kell azonnal szállítani, Édesapánkat súlyos betegsége miatt.
Kulcsot adott a hétvégi házhoz, hogy a bútorzat kivételével, semmisítsek meg minden ruha neműt és egyéb más haszontalan dolgot. |
|
 MM
Attól már írtam, hogy szeptember 17-én elhunyt a drága szép foxi kutyánk, amit még Apám hagyott ránk.
Ma október 17-én megyünk halász ismerősünkhöz a Duna-partra, / ott szoktunk halat venni,/ még nem volt a halász kunyhójánál, de három barátságos kutya és néhány cica fogadott bennünket!
Vártunk egy keveset, addig én bementem az erdő szélére, szeretek barangolni, ott nőttem fel, és az egyik kutya csörtetett utánnam! |
|
 MM
A fákról már hullanak a levelek, de egész nyárias az este. Csak már sokkal korábban alkonyodik. A feltámadó szél is enyhe. Egy-egy fuvallat lesodorja a leveleket, ránk hullajtva. Az égbolton, a széllel együtt a felhők is vándorútra kelnek. Ülünk a tűz körül: mindenki különleges hangulatban van. |
|
- Mondd meg nekem drága Tündikém, hogy mi a francért fogdosod 2 napja állandóan a radiátor csöveket?- kérdezem, de most már csakugyan roppant idegesít, hogy fel-alá rohangál egyik helyiségből a másikba és konstatálja, hogy még mindig hideg. Pedig ma már október 16.-a van, törvény szabályozza, hogy hivatalosan meg kell, hogy induljon a fűtési szezon. |
|
|
|
Ma 2025. szeptember 17. szerda,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
