|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 V
James felügyelő félrehúzta a függönyt és a szemközti épületet vette szemügyre. A második emeleten a középső ablak el volt sötétítve. A hatalmas sötétítetlen üvegablakokból a nap kacsingatott. |
|
 H
1963 Karácsonyán hideg reggelre ébredtünk. Áron bácsi félre húzta a firhangot, füttyentett: - Az áldóját, kutya hideg lehet kint.
Az ablakon nem lehetett kilátni, úgy befagyott. Mariska néni a jégvirágokban gyönyörködött: – De szípek! – mondta.
|
|
 V
Ugyan ezzel a címmel írtam egy verset is, de nem mindig sikerült rímet találni, azért gondoltam, hogy talán így érthetőbb lesz!
Már gyerekkoromban nagyon családcentrikus voltam, mindenkit szerettem, de a legjobban Anyun kívül, a Nagypapámat szerettem, Apám Apját! |
|
 V
Egyik barátnőm kérdezte, milyen érzés számomra, ha verset írok. Azt válaszoltam, nem tudnám egy-két szóval jellemezni, ő pedig megkért, mondjam el, milyen az, én pedig megpróbáltam a lehető legjobban felelni neki. :) |
|
 H
A kamerát figyelte - a kamera pedig őt, lassan fordulva a negyvenöt fokos szögben amire programozták. Az utóbbi nem adta jelét annak, hogy bármi gondja lenne a világgal.
Amikor belépett a |
|
 H
Délután hozták be a mentősök, a nővérszoba előtt hagyták valami hordágy félén Anyaszült meztelen 30-as évei végén járó férfi. Kifényesedett szemeit élénken forgatja, összefüggéstelenül mormog valamit.
-Nincsenek iratai! - mondják a mentősök. |
|
 V
Fekszem az ágyamban és mélyeket lélegzem. Olyan jó újra itthon! Bár gyenge és lázas vagyok, mégis felkelek, hogy pár lépést megtegyek és gyönyörködjem. Mert még mindig olyan hihetetlen!
|
|
 V
Írtam Róla már, vagy száz vagy annál is több szomorú verset, hogy elhagyott, hogy elfelejtett, de a remény itt élt a lelkemben, hogy egyszer talán eszébe jutok és legalább ír, vagy eljön hozzám,de vártam, csak vártam Rá, nagyon-nagyon soká! |
|
 V
Amikor kicsi voltam, sosem értettem, hogy a hullócsillagok miért hagyják hátra a végtelen éjszakai eget. Ha rajtakaptam egy csillagot, ahogyan ragyogó ívként szeli át az űr sötétjét, a csodálkozástól tágra nyílt szemeim a magasba tapadtak. |
|
 V
Anyámtól hallottam azt a népi hiedelmet, hogy ha új helyen tölti az ember az első éjszakát és álmodik, valamint Szilveszter éjszakáján átélt álma hamarosan, de még abban az évben valóra válik. |
|
 V
Gyönyörűen fényes nap virradt a világra. A kezdeti szürkeségből, esőből, csodálatos napsütés támadt. |
|
 V
Imre bácsi nehezen kelt fel az ágyból. Leült a szélére és megpróbálta felidézni az álmát.
Mária néniről álmodott, drága feleségéről, aki holnap lesz egy éve, hogy elköltözött az örök mezőkre. Igen! Holnap lesz egy esztendeje, éppen halottak napján, hogy elment… |
|
Azt hiszem, megint "rétegműsort" szolgáltatok. Már az előzőre is kevés kommentet kaptam. :( Ezt már azértIS végigcsinálom, két olvasót se hagyhatok cserben! Meg aztán érdekel, hogy mi sül ki belőle! :) |
|
MM
Huszonnégyes még átadta az ügyeleti naplót, majd hazament.
Volt min gondolkodnia a következő egy hét alatt.
|
|
 MM
Ennek a szalonnának csak 71 %-a az,
ami miatt még egyáltalán szalonnának
lehet nevezni. |
|
 V
2012. július közepén, egy nyári nap hajnalán útnak indultunk Erdélybe, hogy kikapcsolódjunk, új helyeket fedezzünk fel, összegyűjtsünk régi történeteket és meglátogassuk azokat, akiket már ismertünk.
|
|
(210x140).jpg) V
Tamás egyre többet betegeskedett. Amióta haza érkezett a hajón "teljesített szolgálatból" egyre többször volt megfázva, pedig semmi nem indokolta, hogy megfázhasson, hiszen nem olyan volt az időjárás, no meg mindig nagyon vigyázott arra, hogy rétegesen öltözködjön. |
|
 V
Anikóval gyermekkorunkban barátnők voltunk. Eszembe jutott az utolsó találkozásom vele. Szomorú volt nagyon. Kértem, mondja el, hogy mi bántja. Folytak a könnyei és mesélt... |
|
 MM
Tamás elhatározta, ha törik, ha szakad bebizonyítja barátjának Gábornak, hogy igen is lehet tisztességes úton is sok pénzt keresni, hiszen nem csak a bűnözőké a világ. Rátalált egy újságcikkre, amely munkalehetőséget kínált egy hat hónapos hajóút a Földközi-tengeren, hajóra felszolgálót kerestek. |
|
- Tudod, haver, hogy ide zsozsó nélkül nem léphetsz be! Ne nézz rám ilyen birka tekintettel, nem hallottad? Zsozsó nélkül senki vagy, itt sem, pedig tudom, hogy jól tudsz muzsikálni! Hogyne, minden hangszeren szuper módon játszol hiszen elvégezted a Zene Akadémiát vagy mi a francot.- mondja barátjának hitt Gábornak Tamás. |
|
 V
Gábor kilépve a bejárati ajtón, fázósan húzta össze magán kabátját. Párás, hideg volt a reggel. Szokatlan, a hosszú langyos ősz után. Gyorsan beült az autójába, s beindította a motort. Az utcából nehezen tudott ráfordulni a közeli városba vezető főútra, javában tartott a „reggeli csúcs”. |
|
 MM
- Aztán Gazsi, most aztán végképp nem tudom, hogy hol vagyunk? Eltelt egy pár hónap, már a segélyt sem kapjuk, munka után kellene néznünk haver! - mondja cimborájának Elemér. |
|
 V
- No figyelj Gazsi! Nekem van egy A és egy B tervem! Miért, ne csodálkozz, hiszen mindenkinek van. Csak Te ezt nem érted, nem baj, elmagyarázom, de nem itt a kricsmiben, hanem a kávéházban. Persze, hogy ott, melyikben, melyikben, hát a RESTIBEN - mondja Elemér a cimborájának. |
|
 M
Fáj… Nagyon fáj!! – ha lett volna szája, talán üvöltött volna. Így csak vergődni volt képes, vonaglani, bár azt sem igazán, hiszen mindenhol falakba ütközött.
Az intenzív fájdalom néhány másodperc múlva elmúlt, csak felszínének egy kis részén maradt meg egy sajgó érzés.
|
|
 V
Már nagyon sokszor álmodtam azt, hogy valahonnan hazafelé igyekszem, árkon-bokron, erdőn-mezőn, folyókon keresztül próbálok hazajutni, sikertelenül. Néha kirajzolódik előttem egy-egy azelőtt már ismertnek hitt táj, majd ismét eltávolodik minden. |
|
|
|
Ma 2025. szeptember 17. szerda,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
