|
 Vendég: 23
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Hódolnék
Nagy szerelemnek…
Hevenyül!
Lángol a szívem,
vakmerő vágy hevenyül.
Sóhajom repked.
*
Hódolnék
Óh! Szerelemnek…
Hevenyül!
Óh, szép szerelem!
Szív ajtaját döngeted.
Jöjj, ne késlekedj!
*
Hódolnék
Mély szerelemnek…
Veszettűl!
Őrület határ,
mélységekbe zuhanok…
Vágyam tombolón…
Gyál, 2025. április 4. - Siófok, 2025. április 7. -Kustra Ferenc József – írtam: HIQ- ban a páratlanokat. A párosakat meg írta senrjúban: Gránicz Éva szerző-, és poéta társam.
|
|
(3 soros-zárttükrös)
Mint kínai selymes, sima szövet, bőröd,
Hogy ez maradjon… én leszek a te őröd…
Mint kínai selymes, sima szövet, bőröd.
(HIQ duó)
Mindenhol
Ilyen, kedvelem…
Élvezem.
Édes az
Érzés, de remek…
Kedvelem.
(leoninus duó)
Ha engeded folyvást is csókolom… kezedet ki nem hagyom…
Ez még nem bűn előidéző… még farbát is veszem elő...
Vecsés, 2019. április 9. – Kustra Ferenc József– írtam: alloiostrofikus versformában, a szerettemnek. Önéletrajzi írás.
|
|
Keresztre is szegeztettél,
Emberekért elvéreztél…
Keresztre is szegeztettél.
Jő pünkösdi szentmise, elmondják mit, miért neked,
Elmondják bérmálkozás fontosságát mondják neked…
Jő pünkösdi szentmise, elmondják mit, miért neked.
A szentlélek is megszületett
Pünkösdre majd' meg is érkezett…
A szentlélek is megszületett.
Bátorítsd te a szívünket,
Gyakorold te a hitünket,
Erősítsd szeretetünket.
Vecsés, 2025. május 1. – Kustra Ferenc József- írtam alloiostrofikus versformában.
|
|
Vágyakozás…
Emberek! Már pediglen
Legyen már egy párom íziben!
Jöjjön estére!
Ember! Lelked szava száll,
Párod eljön, kitartó legyél!
Holnap átölel!
Emberek! Szerető pár
Minden vágyam! Kérem a jussom!
Ah! Még nincsen itt!
Ember! Szíve kitárva,
Cirógasd meg amikor belép!
Érted sóvárog!
Emberek! Kell valaki!
Nem nagy kívánság… nem teljesül?
Én most szeretném…
Ember! Megkaptad jussod!
Elhagyni eszedbe se jusson!
Most már a tiéd.
Gyál, 2025, április 4. – Siófok, 2025, április 7. -Kustra Ferenc József- Írtuk: anaforás senrjon versformában. Én a páratlanokat, szerző-, és poétatársam Gránicz Éva meg a párosokat!
|
|
Aj, aj, aj…
Élet nem szeret!
Nagy genyó…
Na, na, na...
Ki mondta neked,
Nem szeret?
Júj, júj, júj…
Élet nem szeret.
Mily’ genyó…
Hopp, hopp, hopp...
Néha csak néz rád.
Az sem rossz!
Jaj, jaj, jaj…
Élet nem szeret.
Oly’ genyó…
Csitt, csitt, csitt...
Élet nem genyó.
Szenvtelen.
Ej, ej, ej…
Miért is genyó?
Mé’ genyó...
Ó, ó, ó...
Szeret, csak máshogy,
Mint vártad.
Azta’… mért?
Élet nem szeret.
Mért’ ilyen…
Hé, hé, hé...
Ha már itt vagyunk...
Nevessünk!
Hmm, hmm, hmm…
Élet nem szeret.
Micsoda?
Hah, hah, hah...
Ez mind játék, nem?
Túléljük!
Gyál, 2025. április 4. – Siófok, 2025. április 7. -Kustra Ferenc József – írtuk: HIQ csokorban Gránicz Éva szerző-, és poétatársammal, Renga láncvers-szerűen. A páratlanokat én, a párosakat ő írta.
|
|
Köd, délibábot játszik,
Képzelteti is, hogy világít…
Elázott kabát…
Utca dermed, csöndesül,
Párás ablak mögött emlék ül...
Megfagyott reggel...
*
Otthon vár forró fürdő,
Legelőm a forró kakaóm…
Csókos vacsora…
Falakon árnyék rebben,
Kiskanál dalol a csészében...
Mézes ölelés.
Vecsés, 2025. július 11. – Siófok, 2025. július 18. -Kustra Ferenc József és Gránicz Éva, - írtuk: kétszerzősnek, senrjon csokorban.
|
|
Balaton közelben…
Fénysugárkötegek a fák lombjai közt is áttörnek,
Séta közben megnézgéljük, hogy sokak, midőn áttörnek…
Fénysugárkötegek a fák lombjai közt is áttörnek.
Ezüstfonalak,
Átszővik a lombokat.
Mesél az erdő.
*
Sétálunk a Tihanyi-félszigeti erdősbe és fény-árnyak képződnek,
Hátizsákokban bőn kaja, alágyújtós, kés és kisfűrész… lángtüzeknek…
Sétálunk a Tihany-félszigeti kis erdősben és fény-árnyak képződnek.
Tihanyi csendben,
fény és árnyjátékot űz.
Tűz csírázik már...
*
Déli harangszónál már élet van a tábortűzben, mert szalonnát sütünk,
Mindjárt kész a szali, éhesek vagyunk, flammóljuk, de nem remeg a kezünk…
Déli harangszónál már élet van a tábortűzben, mert szalonnát sütünk.
Dél... harangszónál,
nyárson szalonna sercen.
Nem remeg a kéz...
*
Föntről belebámulunk a Balcsi hullámfodros, szép zöldes szemébe,
Ez nekünk nyugalmat ad, merthogy ránk hat, a nagy élvezeti értéke…
Föntről belebámulunk a Balcsi hullámfodros, szép zöldes szemébe.
Fentről néz a szem,
zöld Balaton ring alatt.
Hat ránk, - élvezzük...
*
A napsugár kötegek délután már fordulnak, mint nap egyik mellékága,
A fakoronák olyanok, mint a teaszűrön átfért nap sugározása…
A napsugár kötegek délután már fordulnak, mint nap egyik mellékága.
Fák közt átszűrve
teafény dereng lassan.
Idő oldódik.
*
Pazar volt ez a nap, a nagy séta, nagy ebéd, napsütés és Balcsival szemezés,
Még sok a séta hazafelé, meg látnivaló, de megyünk, ott is kell szemezés...
Pazar volt ez a nap, a nagy séta, nagy ebéd, napsütés és Balcsival szemezés.
Napsütés, ebéd,
Balcsi szeme... nyugalom.
Még tart a séta...
Vecsés, 2025. május 9. – Siófok, 2025. május 15. Kustra Ferenc József – írtuk: kétszerzősként. Én a 3 soros-zárttükrös csokrot. A versszakok alá a senrjú csokrot, szerző-, és poétatársam, Gránicz Éva írta.
|
|
A jövőnk.......
Gyűlölet fonta körül ezt a világot,
amiböl könnyen kilábalni nem látok.
Minden,ember, ember ellen történik,
kik a megértést keresik, nem lelik.
Vallásokra fogják a sok bonyodalmat,
hol azok csak, tanítanák a polgárokat.
Anyagiak a háttere, a sok gyűlöletnek,
pénz az új Istene, hitetlen embereknek.
Pornó társadalom fonta kötül a népet,
erkölcstelenség kaszálja a jövedelmet.
Ifjaink nőnek ebben a bűnös életben,
Lányaink soha nem látott teherben !
Gyülölet fonta köröl ezt a nagy világot,
amit ember eddig még soha nem látott.
Tapossuk egymást mélyben,ismeretlen
útvesztőben,remélve maradunk életbe.
Beterelték a hiszékeny népet a kolhozba
mint jámbor birkákat a sötét akolban......
Azt mondták innen már nincs kiút,zászkód
a kék lobogó,új hazád az egyesült Unió.
Ifjú magyarjaink megsokalván a helyzetet,
vándorbottal keresik az új hazát,életet.
Idegenek jönnek,zömével letelepednek,
Iskoláink,nem látott keveréke nemzetünknek.
Technika vackaival,elterelték az eszedet,
aminek rabja vagy,lefoglal minden percedet
Megváltóztatták a történelmet,nagyjainkra
emlékezni,kicseréltek minden lényeget .!
Pénzváltók kreálták neked ezt az új világot,
amit ember, eddig még soha nem látott.
Ne gondold,hogy ez a vége, a kör bezárul,
az lesz az emberiség,szomorú vége !
|
|
A kolonc!
A nemzetnek árulói,
kik közöttünk élve.
Vagytok a magyarnak,
szánalmas söpredéke! -
Lám férgei vagytok ti,
embernek s hazának!
Fájó bélyegei mind,
a szegény magyarságnak! -
Önző sorsotok is,
oh... árnyat vet a fényre!
Meggyalázva így vagyon, ...
... hát “Pannonia "népe! -
Bűnös fekélyei,
kornak és szellemnek!
Kísértő átkai, ...
mind az embereknek! -
Sorsunknak mocskai,
férge és nyűve!
Létünk szégyenének,
nem kívánt nagy bűne! -
Maroknyi hitszegőt,
mely megvet ím a többség!
Bolondá nem tehet,
Pár csalfa spion és kém! -
Fajtánk röstelli az efféle dolgot,
S ő már az ilyenre ítéletet mondót!
Halál és megvetés,
jár, aki faját elárulva,
Anyagi javait a becsület elé tolja! -
Lincs és megvetés lesz,
mindenkinek része!
Édes szülőföldjét,
hogy árunak nézze! -
Szándék és akarat,
amely teremti a törvényt!
Szent és sérthetetlen,
ebben az egység! -
Miként elválik a búza,
az ocsútól, pelyvától.
Ím a hitszegőt is, ...
a magyar kiveti magából! -
Mert kolonca és nyűge,
alkalmatlan része.
A világ tévedése ...
... egy nemzet bélyege!
Az ember szégyene,
marad így örökre.
S jelként majd ott virít,
Történelmünkbe! -
(2xistvn) |
|
Szereteted és irgalmad betakarta
A pletyka bélyegét, ami a homlokomra volt rakva;
Amit a világ hisz nem zavar,
Zölddé teszel, megfiatalítsz, gyógyítóm mit is mondhatnák hamar.
Kényszerítem magam, mert te vagy az én világom,
Hogy a te szavadból megismerjem az értékemet;
Nincs senkim, nem vagyok senkié
És nem érdekel, hogy jó vagy rossz vagyok, már semmi sem zavart.
És aggodalmaimat a mélységbe vetem,
Mint a kígyó, befogom fülemet,
Nehogy pletykákat és kitüntetéseket halljak,
Mondtam magamban: ellenem törő erők ellenére is maradok makacsnak.
De te belém vésted magadat,
Mert, hogy a körülöttem lévők meghaltak.
|
|
Nyár a városban
Városban nőttem fel,fülledt levegőben,
izzadság szaga terjedt járókelőkbe.
Nép hegyén,hátán proli strandokon,
szegényeknek ott volt a paradicsom.
Kis bódékbol fagylaltot, virsliket árultak
szemtelen legyek százai szálldostak
Zivatart igért sűrű,fülledt levegő,
megváltó menny,most csodatevő.
Egyszercsak mintha dézsábol öntenének
páratartalomtol hő,kibirhatatlan lett.
Késő délután csúcsforgalma villamosoknak
szőrös hónaljak fogókba kapaszkodnak
Háztönbök beszívják nappali meleget
kiengedik éjjel,hogy még aludni sem lehet.
Szomorú sorsa ez városi embereknek
kik valami oknál fogva,régóta ott rekedtek
Gyakran kimentem városbol, messze a
szabadba, ledőltem egy fa alá gondolataimba.
Képzeletem messze szállt egy birodalomba,
hol mindenkinek egyformán van adagolva.
Ágoston Tibor
|
|
Válladon ősi vágyakozást hordozol,
vétkek égették a szempilláidat.
Hallgatag szemöldököd alatt
a láthatatlan nemzetek sorsa áll,
egy álom kis sarka, egy kevésnyi hamu,
egy suttogás a szélben, egy lépés az úton.
Micsoda ősz van a szemedben,
A vihar milyen fehérré alakul!
Égett ajkak alatt, szélben és esőben
őrült könnyed dalol.
De ki tudja? Talán holnap
újra nevetsz, borzongás nélkül
és az idő téged elfelejt,
ahogy te is elfelejted a díszletet.
Rád nézek és átölellek,
de egyre távolabb kerülök tőled,
szemhéjad alatt egy ég rejtőzik,
szád alatt – egy égő vágy vad tánca terjed.
Félek neveden szólítani,
mert talán nincsenek határaid,
mert talán csak szél és hab vagy,
és azért születtél, hogy légy egy példánya ez évszaknak.
De, ha mégis vagy, maradj egy pillanatra,
hagyd az álmodat az én álmomért
és talán holnap, elfeledett utakon,
a világ egy sarkában, ahol ígérve van,
egy égő vágy a kibékületlen szavak után,
ahol mosolyodban megtalálom a tekinteted
és a lehullott csillagokból összegyűjtve
a ki nem mondott kívánságot: be szeretlek.
Ha itt lennél, előttem,
még mindig nem tudnám,
hogyan mondjam el, mit érzek,
attól félek, hogy elmész,
csak egy szellőt hagyva magad után,
így szeptembernek elején.
|
|
Először félénk a szívem,
Aztán ajkaim megnyílnak,
Ellenállni akarok,
Nem engedni, nem elveszettnek érezni magamat.
De az elmém elkalandozik most
És érzem, ahogy az ellenállásom gyengül,
A mellkasomban dobog a szívem,
De a szemeim acélból,
Nem szeretném elengedni
És távol maradni tőle,
De, amikor rám néz, sóhajtok
És megadom magamat
Ezeknek a drága szavaknak
Szabad utat adok: Szeretlek!
|
|
Amikor nem találod a boldogságot,
Amikor az élet nehéznek tűnik számodra,
Gondold azt, hogy a cirkuszban vagy
És egy bohóc áll előtted mosolyogva.
Hozd el a barátaidat is, hogy szórakozzanak,
Mondd el nekik, mit érzel,
Hívd meg őket a műsorba
És tégy úgy, mintha minden jó volna.
Ott, van egy műsorvezető is,
Aki viccet, mondást mesél
És hívhatsz más költőket is,
Mert kétségtelenül eljönnek, ne félj.
Képzeld el, micsoda műsor,
Mennyi köszöntés, micsoda hangulat,
Hogyan sirathatod szánalomból
Az élet száguldó vonatát, magadat?
Íme, mit tehetsz:
Szabadulj meg az indulatoktól, lovagold meg a hullámokat,
Próbáld felvidítani magad,
Mert az élet egy banális cirkuszi bohózat. |
|
Tegnapok
Mondd, hová lettek a tegnapok?
Az idő mindent ellopott.
Szemedben szürke köd szitál
s olykor érzem, Ördöggel cimborálsz!
Mondd, hová lettek a tegnapok?
Daloddal varázsoltál holnapot.
Hiába ágyúdörgés, sebhelyek
szilárd maradtál egy életre!
Mondd, hová lettek a tegnapok?
Ifjúságod szele megcsapott.
Az áttáncolt báli éjszakák,
hol megismerted Édesapám.
Mondd, hová lettek a tegnapok?
A családi fészekalj - elhagyott.
Te óvtad fényét, melegét,
három gyermeked örömét.
Mondd, hová lettek a tegnapok?
Unokáid karja körbefont.
Sok bohókás, csillogó percek
s a titánok, messze repültek.
Mondd, hová lettek a tegnapok?
Ma dédunokáid láthatod
s a derű elhervadt arcodon,
míg ében hajkoronád megkopott.
Mondd, hová lettek a tegnapok?
A féltő szó is megfagyott,
s az idő halad parttalan
magával ránt - hangtalan.
Mondd, hová lettek a tegnapok?
Kopog az ősz az ablakon.
Átkozott kór, mely bezsebel
idegen emberként vesztegelsz.
Mondd, hová lettek a tegnapok?
Napról-napra gyászolok.
Zavart éned nyugtatom -
megismersz még? Fáj nagyon…
/2025.08.23./
|
|
eltévedt ember balladája !....
Jártam a világot,heted - hét országot,
hegyen,völgyön át,míg elfogyott a
láthatár és nem volt több ország már.
Csodáltam a sok idegen ajkú népet,
kiknek én voltam az idegen,nem tudták
mit beszélek,mutogatnunk kellett.
Azon gondolkodtam,miért van annyi
zűrzavaros nyelv, ha csak egy lenne,
mindenki boldogabb lenne !...
A másik a pénz,valuta,ami a vérszopó
bankok uzsora kamatja szegény
emberek tömeges csíráztatója !....
Figyeltem a kínai kulit, aki egésznap,
húzta a kétkerekű riskát,gondolván,
arra,hogy lesz-e elég rizs már...
Láttam az Ausztrál aboriginit,kengurut
kergető gyerekeit,az Új-Zélandi juhászt,
kinek kutyája kergette a báránysereget.
Álltam az ámulattól Machu Piccu magas
hegyén,ahol az inkák birodalma,és
Pizaró hadjárata szomorúan véget ért !
Talán a legérdekesebb volt,a királyok
völgyében Tutenkhamen arany koporsója,
piramisok,hosszú regéket mondója.
Megpihentem a Mont Blanc havas tetején,
csodáltam a párizsi asszonyokat,a Szajna
eldugott részein paráználkodó párokat.
Sok szép asszonyt láttam szerte a világban,
de olyan szépek nincsenek sehol, mint
otthon,Magyarországban !.....
Az utam végéhez ért,és elgondolkodtam,
azon,hogy miért van az,hogy nagy része
az emberiségnek boldogtalan ! ...
Ez a föld ahol minden megterem,embernek
igazi értéke nincsen,pénzzel mérik a
becsületet,akinek több van, az minden lehet !
Pusztító,gyilkos háborúk,mellyeknek vége
nincsen,hová jut az emberiség ebben a
reménytelenségben,elkárhozunk végképpen.
Kerestem mi az élet titka,nem találtam sehol,
eltemettük régen,ne,hogy valaki megtudja,
hol van a boldogság útja ! ....
Ágoston TIbor
|
|
Ugyanazok az órák, melyek szabták
Imádnivaló testedet, szemet gyönyörködtetően és
Ugyanazzal az arccal, zsarnokoknak bizonyulhatnak,
Mert a jóképű férfit bánattal elárasztják.
Bármelyik nyár, csend nélküli idő,
A télben átalakítod és megfagyasztod,
A nedv megfagy, a levelek teherré válnak,
Leveleitől megfosztva a pompa a hótakaró alatt lesz.
Ha, az élet virágát nem lepárolod
Egy üvegedényben, hogy fogva tartsd,
Nem látod többé a szépség pompáját,
Sem azt, ami vonzóvá tette.
Magadat lepárolod és a tél érinti utadat,
S bár, amikor nem látlak, legalább érzem a parfümöd illatát.
|
|
Baleset
Balról jött egy 500-as
kis Fiát,
elgázolta apukát,
ki karjában vitte a
kis fiát.
Baj azonban nem esett,
Szerencse.
Nem fájdult meg semmije,
Vezetőre mosolygott,
Mert nőcske
volt.
Göteborg, 20256.
|
|
Még mindig a szerelem illatát árasztjuk,
mostantól csukott szemmel jövök hozzád,
csak szívem, angyali intelligenciájával lehorgonyoz
egy szót, ami sokat mondó a versekben,
de az emberi titok egyetlen,
amit csak a másik kezével lehet kinyitni.
Amíg ki nem derítem,
miért nem oszlik el egyenlően
két test között elcsúszó mandulás muffin,
mint egy lángoló kard egy gyerek kezében,
én nem távozom abból a költeményből,
mert azt az angyali nőt, istenem be szeretem.
|
|
Ő intézte a női lovasnapot... Lesz még ő bárónő...
Ügetve vágtatok a lovam hátán, sokak várnak már a vártán…
Én vagyok, mint gróf a környék ura, igazi, nem hamis és buja.
Vannak itt messzebbről jött grófok és grófnők, urak, nem bábok.
*
Ügetve vágtat lován a gróf, ő a környék ura.
Csodálják, a tekintete súlyt hord, parancs a szava.
Ügetve vágtat lován a gróf, ő a környék ura.
**
Az én családom a környék tulaj-ura, gazdagságom: az ezres gulya.
Grófnőm meg ügyeli a kerti földeket, dolgoztatja a cselédeket.
Velük jó kapcsolatba van, sok a munka, de mindenki eszik naponta.
*
Az ő családja gazdagsága: eme ezres gulya.
Grófnő a cselédeket dolgoztatja, sok a munka.
Az ő családja gazdagsága: eme ezres gulya.
**
Én most megyek a női lovasnapra, de itt nem lesz ok semmilyen borúra!
Míg elvoltam intézőnőm volt irányító, egyben volt az elme-világító…
Ő, nő-poéta társam, butaságot pusztító… versek írására lázító.
*
Én gazdasági intéző vagyok, az irányító,
A poéta társa lettem, az elme világító.
Én gazdasági intéző vagyok, az irányító.
**
Már látom várakozókat… meglátott női főbíró… ó, sikoltozásokat!
Látom poéta-társ intézőnőmet, szerzek neki bárónői címet, késztet.
Közeledek, nő a zsivaj-lárma, lovak várnak, tapodnak... indulj versenynapnak…
*
Főbíró sikolt, poétám vár, látom már a lármát.
Bárónői címet kapok, mert késztetem... szíve tárt.
Főbíró sikolt, poétám vár, látom már a lármát.
Vecsés, 2025. ápr. 12. – Siófok, 2025. ápr. 13. - írtuk a női lovasnapokra: tisztelettel. Én írtam a leoninust! Szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta: 3 soros-zárttükrösöket.
|
|
Szerelem,
Testben érzelem.
Féktelen…
*
Lángol szívem veszettül,
szerelemtől megittasodva.
Nincs mi megállít!
* *
Érzések
Vajh’ mily’ szabadok?
Nyalából?
*
Érzéseim sasmadár,
a magasban szállnak szabadon.
Körül fonnálak!
* *
Szellőcske
Hosszan ölelget!
Kicsiny szél…
*
Ölelnélek csendesen,
szerelem szele szőné lelked.
Szél sem tántorít.
* *
Érzések
Úgy uralkodnak…
Viselni.
*
A szíved dobbanása,
az én szívemet is felgyújtja.
Ne küzdj ellene!
* *
Érzések,
Csak szabadon jók!
Ölelés.
*
Érzések a legszebbek,
ha te vagy az, aki megölel.
Nem tudok várni!
* *
Szerelem
Jó, ha átéled!
Úgy, süt nap…
*
A szívem csak téged vár,
vágy éget, mint tűző napsugár.
Veled lennék már!
Vecsés, 2025. február 24. – Siófok, 2025. április 27. Kustra Ferenc József- írtam HIQ csokorban (páratlanok). A senrjonokat (párosok): szerző-, és poétatársam, Gránicz Éva írta.
|
|
Hosszú lenne az én tirádám,
Ha minden búmat fölsorolnám…
Valóság is kicifráz engem,
Unom, hogy lét froclizik velem…
Kérek türelmet,
könnyek között is születhet,
remény, öröm, új kezdet.
*
Életemben nem létezik jó kellem.
Életemet ellenségnek tekintem.
Olykor hiszem Istent, de ő nincs velem…
Éltem nem hagytam… kellene kezdenem?
Az életben,
nincsen véletlen,
benned élő fény, remény a sötétben.
*
Köröttem szép a havas táj, bele bájolgok,
Negatív rezgéseitől nagyon viszolygok.
Fájó az élet, lehet, hogy el kéne tűnnöm?
Jelen komfortzónámból át kén’ lényegülnöm?
Veled van az Isten!
Lélek alszik télen,
hogy tavasszal újjászülessen!
*
Sorskönyvemben mindenestől írva, benne vagyok,
A baj azonban, hogy nem tehetem mit akarok.
Adott a sorsod,
de te választod,
rabja vagy, vagy formálod.
*
Hiába benne mindenem, vannak összeragadta lapok, de végén van lényegem…
Lapozni már nem lehet, a vég megérkezett rozsdállt kaszával, majdan suhint egyet.
Múltad könyve zárt,
lelked ír még csodát,
túléled a suhintást.
Vecsés, 2025. április 5. – Siófok. 2025. május 3. -Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában. A páros versszakokat szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta!
|
|
Emili !
Sosem felejtem el őtet,kiváló
tehetsége billentyűkhöz fűződtek
Szive vágyódó bizonytalanságba,
szeretett mindenkit nagy világban.
Mikor megszólalt fekete zongorája,
látni, érezni lehetet szivét,lelkét,
mindenét,beleadta,érezni akarta
csodálta mindenki aki hallgatta.
Úgy éreztem elnyertem szivét,
rövidesen megkaptam mindenét
naív voltam nem láttam bele,
csak egy kis kitérő voltam életébe
Mikor kilépett nagy pórondra ahol
száz meg száz felállva tapsolta
az igazi gyönyört csak ö érzi,ő tudja..
kikapcsolódás voltam gondolataiban
Szűk keretben éreztem, hogy szeret
idő teltével kezdtem megérteni ezt,
ami nem bontakozott ki mások előtt,
nem akartam inkognitóba szeretni őt.
Eljött a nap, szomorú búcsúzásra,
nagy csokor rózsát vittem utoljára,
Emili maghatóan könnyezett,kért,
hogy értsem őt meg, igazán szeret.
Emili idősebb volt nálam öt évvel,
emléke megmaradt szivemben örökre
mikor fekete zongorámra nézek,
őrá emlékezek..........
|
|
(LIMERIK csokor)
Én biz’ úgy szeretlek még, Margó!
Emlékszel, kirúgtál… Ez volt jó?
De nem feledhetlek,
Úgy csinálva élek…
Adnék egy nagy ágyat, ha az jó.
Ne hidd, hogy szívem még érted fáj!
A múlt csak egy régi, színes báj.
Az emlékek szállnak,
Vissza sosem járnak.
Ágyad egyedül tiéd... nem fáj.
Semmit nem tettem, Te ellened,
De utat szakítottad… élted?
Sorsban együtt veled,
Tetted… az eleged.
Te voltál mindenem, átélted?
Én nem akartam így... de féltél.
Élet sodort, mentem – nem jöttél.
Vártalak sokáig,
Nem jött válasz máig.
Elfogyott a remény, s Te néztél.
Idő torzít, eb tovább ugat…
Sors olyan, hogy nem mutat utat…
Vágyam tovább pezseg,
Hevem, még hentereg…
Boldoggá tennélek, az… utad!
Őrülten… szerettelek, kérlek!
Messze sodortak hideg éjek.
Távol vagy, én vártam,
De elhalt a vágyam...
Most is fáj... valahogy túl élek.
Vecsés, 2022. november 22. – Siófok, 2025. március 29. -Kustra Ferenc József- írtuk; romantikus LIMERIK csokorban - a páratlanokat én. [Joachim Ringelnatz (1883–1934) ’Én úgy szeretlek már’ c. verse, kétszerzős átirataként. A párosok; szerző-, és poétatársam Gránicz Éva munkája.
|
|
Corinna !
Teste szűz,makulátlan,
szemében ártetlan fények,
gyönyör előttem kínálkozott
Corinna hívott magához.
Túltengett,égető vágyam,
kilenc forduló egymagában
Corinna dicsért boldogságába
szerelmünk legszebb órájába
Gondoltam velem marad
felejthetetlen amit adtam
Nők igérete könnyebb,mint
húló falevél,amit visz a szél.
Ágoston Tibor
(fiatal Ovidius Amores lönyvéböl
fordítottam 38-bc
|
|
|
|
Ma 2025. december 02. kedd,
Melinda, Vivien napja van.
Holnap Ferenc napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
