|
 Vendég: 28
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
1 blokk
(3 soros-zárttükrös)
Ó, Te tavaszi elő eső… nagyon bénán, csak tyúk lépesben sunnyogsz elő,
Pedig a földeknek nagyon kellenél… de, jóságod meg, nem jelenik elő…
Ó, Te tavaszi elő eső… nagyon bénán, csak tyúk lépesben sunnyogsz elő!
(HIQ)
Új eső…
Az lenne menő.
Essél mán’.
Csámpázol,
Ki vagy tán’ kötve?
Essél mán’.
De bezzeg
Hajam biz’ ázik…
De ne rám…
***
2 blokk
(Leoninus)
Eső, ne tyúk lépesben téblábolj fenn, gyere már végre rendesen, bőven,
Föld szomja kiált, reped ajka mélyen, várja, hogy áldd meg hűsítőn, szépen,
Zúdulj le bátran, ne csak ígérgess fenn, felhők mögött, olyan kényelmesen.
(Haiku)
Felhő somolyog,
ígérget, de nem ad még.
Csak bolondozik.
Szél nógatná már,
felhő csak totyorászik.
Késik az áldás.
Egy csepp, még egy csepp,
ennyi jut csak ma nekünk.
Nem mer esni még.
(Apeva)
Csak
Cseppenj,
Most gyere,
Ne játszadozz!
Föld szíve óhajt.
Vecsés, 2026. március 30. – Siófok, 2026. április 1. Kustra Ferenc József - Gránicz Éva, kétszerzősnek írtuk… Én írtam az 1. blokkot, szerzőtársam- a 2. blokkot.
|
|
V.
Oh, Reménykeltő, Szépséges Istennő!
Mondd, hogy emlékszel még - ugye emlékszel mindenre!
Te vagy minden szép érzés ős-lényege,
a jóságos, a tűrő, a teremtő. |
|
V.
A kimerítő, kifárasztó horizont
Kiárad a mezők felett.
Ez a melankólia,
Naplementekor történhetett. |
|
V.
Nyelv kéne – szólni hűségem!
Arannyal fizetek -
Csak rohanj – nagy Érzés-Házi
Rongyos Kisgyerek - |
|
Magányom csak gyürködik, Nusok...
Lelkem hideg, mint hókupacok.
Pedig voltál csókban,
Meg még hasonlókban!
Misztikus a létem… csak vagyok!
Hogy mindig csak várok, meguntam,
Szavaidból kifogyott a dallam.
Nem voltál már párom,
Csak egy régi árnyom.
Újra szabad lenni, ezt vágytam.
*
Vajh’ mért nem szerettél Nusika?
Nem a harc volt békénk záloga…
Szeretetlenül… el,
De miért mentél el?
Ha tudnám hol vagy, vágy nem mála…
Szerettelek, hidd el, de félve,
Túl sok volt a könnyem estére.
Nem volt már ölelés,
Csak a vád és kevés
Remény, hogy még hiszünk a fénybe.
*
Mentél Te, de vajon jó úton?
Én innen, kapaszkodó… padon.
Ma még jöjjél vissza,
Holnap, nem… ez fura
Hideg szél átfúj lépcsőházon…
Te maradtál, de fájt, én mentem,
A csönd nagy vihart keltett bennem.
Ha most visszahívnál,
S nem csak úgy rám írnál.
Lehet, hogy lenne új esélyem.
Vecsés, 2025. május 28. – Siófok, 2025. május 30. -Kustra Ferenc József- írtuk: két szerzősként a szakításról. A páratlanokat én írtam LIMERIK- ben. A páros versszakok, szerző-, és poétatársam Gránicz Éva munkája!
|
|
(senrjon trió)
Helye-huja… jő tavasz,
A nagy bundájúnk már vetkőzik.
Rövidült éjek.
Rohan idő… húsvét múlt,
Cseresznyefánk, mint egy virág-fa.
Világos reggel.
Élednek tavaszos viharok…
Állatok éppen… már ellenek…
Hosszabb nappalok.
**
(Na! Ezeket elmondtam = slussz-passz!)
Vecsés, 2026. április 7. – Kustra Ferenc József.
|
|
V.
Ó, szavak, ti csendben nyíló szép virágok,
Lelkem mély kertjében tirátok találok,
Ha hívlak, jöttök lágy, szelíd varázsok,
Verssé lesztek bennem, fénylő igazságok.
|
|
Kell, hogy a költő örökre verseiben éljen,
Akkor kap éltető dicséretet, hogy reméljen…
Abban, hogy olvassák a műveit nagy a ráció,
Itt kell a főhajtása, hogy olvassa sok olvasó.
Vecsés, 2026. április 10. – Kustra Ferenc József
|
|
V.
Emberek! Hol az Emberség? Hol az Egészség?
Legyen végre Béke!
Minden embertelen megosztásnak, sebzettségnek vége!
Jöjjön a Harmónia, |
|
Hétköznapi pszichológia…
(Halmazrímes)
Ebből csak egy és egyfajta van… mi maga a remény,
A baj, hogy a sorsa is egy… az embernek, mi kemény.
Még jó, hogy néha a meggyötört… már fáradó testem az enyém,
De jó lelkem lapáttal hányja ki… rímek sokaságát, mi biz’ enyém.
Fontos leszögezni, rímeim működnek… a lelkem és az esze együtt működnek.
Reményem nem elveszett, bennem van, segítve előre lökdös… mily’ helyesek.
Ne hidd, hogy csak múltad van… a jelened is tiéd,
S bár vihar marcangolt, még áll a hű remény, mi véd.
Lásd, minden ránc egy történet… nem a vég, csak jel,
Hogy éltél, küzdöttél, s a szíved még mindig figyel.
*
Remény nem kiált, de ott él egy mosolyban... versbe rejtőzik, s csendesen megcsillan.
**
(anaforás, 3 soros-zárttükrös, duó)
Tény, hogy már elmúltam én hetvenhét… aszta reménységét.
Tény, hogy még írom szép rímek egységét… meg mennyiségét…
Tény, hogy már elmúltam én hetvenhét… aszta reménységét!
Lágy, langymeleg szél,
Finomas nyárról mesél…
Lágy, langymeleg szél.
*
Tény, hogy a kor csak szám… de a lélek örök vándor,
S míg verset írsz, a szív még dalol, nem csupán páncél és por.
Tény, hogy rímek közt jársz… s még mindig tudsz vetni... lám!
Szavakat, melyek szirmot bontanak, nem is akárhogy, bíz’ ám!
*
Bölcs derű éltet, léted a fénybe hajlik, rím, ha zenél a remény sose múlik.
**
(Bokorrímes trió)
Bennem én meg helyes… bennem rögzíti,
Érzem egy kicsit olyan… mint jövő életúti.
Nyárelőben a szelecske… csak lágyan, szeretettel simogat,
Nyáreleji ez a szelecske… arcom, nyakam, körbe simítgat.
Olcsón és gyorsan robog velem az életvonat,
Érzem mindent megtesz, hogy nője haragomat.
Mintha fej felőli jégpáncél alatt lennék,
Egy kis szabadságért bármi megtennék.
Még igazán boldog sem voltam, nem adta sors,
Még igazán boldog sem voltam, nem adta sors…
*
Simogat a szél, mint emlék, mit jó szívvel idézel,
Az út néha nehéz, benned a dallam még énekel.
Nem volt mindig könnyű, de lehet más, tudod már,
Tűz benned is él, nem csak kívül a napsugár.
*
Hív a derűs láng, széllel ébred az álmod, benne a holnap tiéd, s vezet a vágyod.
**
(HIQ közös duó pár)
Én remény
Velem együtt él.
Bízzak… kér!
*
A remény,
Veled együtt él!
Mindig bízz!
**
Vecsés, 2025. május 25. – Siófok, 2025. június 5. -Kustra Ferenc József- írtuk két szerzősnek alloiostrofikus versformában, Gránicz Éva poéta-, és szerzőtársammal.
|
|
V.
Még álmodom veled tavasszal
Ahogy zsebre dugott kézzel állsz
arcodon a mosoly grimasszal
Szemeidben napfény nevet |
|
Hamarosan: újra virágszirmokat táncoltat a tavaszi szél,
A nap fénye majd melengeti didergő lelkemet, mi már elkél.
Mikor a kis tücskök egy pitypanggal vígan húzzák húrján nótáját,
Egy padon ülve csendben nézem, ahogy a hajnal kibontja magát.
*
A sok tavaszi felhő esőt hoz, rohanvást ide ér… csak úgy szárnyal a fecske,
Végre újra virágzik a rét, a mező és gyerekkel teli játszó terecske.
Gyengéden hozzám simul, lágyan érint, ölel, arany fényével csendben átkarol,
Tavaszba öltözött kertek illatát hozza, a csodát, mit magához nyalából.
*
Kedvesen néz, majd barátként rám bólint… szirmaival int nekem a nárcisz,
Tél minden itt maradt fagyos éjszakáját a heves, tavaszi szél elvisz...
Dalával éltet... egy sárgarigó vidáman trillázik zöld fű ölében,
Lemosva a világ porát a vétkét, terhét, hogy megtisztulva ébredjen.
Vecsés, 2025. máj. 21. – Siófok, 2025 máj. 21. -Kustra Ferenc József- írtuk: Ifj. Fehér Péter azonos című verse két szerzős átirataként, a szerző engedélyével. Én írtam a páratlan sorokat, szerző-, és poétatársam Gránicz Éva pedig a párosokat.
|
|
V.
Az Évnek lábat képzelek -
A múltat egy kóros
Önbízó verseny jelzi csak,
S a rendbe tett Sorok - |
|
Szív melengetően simul rám az érkező új tavasz,
Lassan már a sugárkéve is erősödik… jő tavasz…
Szív melengetően simul rám az érkező új tavasz.
*
Meleg szellő száll,
tavasz érint gyengéden.
Szívem mosolyog.
Éled a világ,
lágy sugár simogatja.
Álmodik a föld.
**
Hajnalokban még a télvégi eső szitál, fázok is kicsit,
Szétnézve látom, hogy a felhők nem oszolnak... semmiért semmit…
Hajnalokban még a télvégi eső szitál, fázok is kicsit.
*
Fázós hajnalban,
szitál a semmiből is.
Felhők makacsok.
Hajnali cseppek,
futnak az ablakomon.
Fény visszaalszik.
**
Tegnap hajnalban arra ébredtem, dübörög a kinti ébresztőóra,
Villámlott is és ez talán a tavasz eleje volt, tegnap virradóra…
Tegnap hajnalban arra ébredtem, dübörög a kinti ébresztőóra.
*
Vihar doboltat,
álmok párnáját veri.
Ébred a tavasz.
Kinti morajlás,
villanó álmok között.
Megmozdul a fény.
**
A sárgás sugárkévében ébredt a közép-erős szél, leveleket fujt el,
Két kotorék kutyánk egy házban fáznak, laknak, nem keltek… az isten hidege…
A sárgás sugárkévében ébredt a közép-erős szél, leveleket fujt el.
*
Sárga fény lobban,
a szél leveleket űz.
Kutyák szuszognak.
Fázik a ház is,
üres udvaron remeg.
Két szív melege.
**
Közben már napok óta látom, szemem nem fedi sűrítő ködfátylom,
Mintha színesedne a tájkép, mire vágyok, éremélem nem álom…
Közben már napok óta látom, szemem nem fedi sűríti ködfátylom.
*
Álom, vagy valós?
Tisztul a szemem előtt,
a vágyott tájkép.
Színesedik már…
halk ködfátyol lebbenő.
Hit ígérete.
**
Vecsés, 2025. április 26. – Siófok, 2025, április 27. Kustra Ferenc József- írtam 3 soros-zárttükrösben. A senrjúk, szerző-, és poétatársam Gránicz Éva munkája.
|
|
már itt is van…
(3 soros-zárttükrös duó)
Húsvét reggel, pár nap és már be is fog köszönteni,
Ti nők és mi férfiak együtt fogjuk örvendeni…
Húsvét reggel, pár nap és már be is fog köszönteni,
Én majd körbejárni fogok és mindenhol locsolkodok,
Viszek majd vödörben kis vizet, azzal is locsolkodok…
Én majd körbejárni fogok és mindenhol locsolkodok.
*
(leoninus)
Remélem, várnak majd a lányok, asszonyok a nagymamák, mert öket is locsolok!
Már vágyok az étkekre, tán’ kapok. Ha jól megetetnek még jobban locsolkodok.
Pláne, ha még kapok kávét meg páleszt, mi zabánál ellenőrzi ivó gyomrát.
Fini' sütiket ne felejtsem, ha kapok nem felejtek... húsvétba felejtkezem…
*
(Senrjon)
Remélem minden udvar
Szabad, kutyáktól mentesített…
Harapás nem kell…
Vecsés, 2016. május 29. - Kustra Ferenc József
|
|
A város szélén ahol élek,
Ide már a locsolók nem jönnek.
Elfogy addigra a szagos vízük,
Vagy talán ők is eláznak...
Mivel elhervadni én sem akarok,
Ezért jobb híján a zuhany alá állok.
Bocsánat, egy locsolóm mégis csak volt,
Ki virtuálisan meglocsolt!
Ez is számít?
Siófok, 2025. április 21. /Húsvét hétfő/-Gránicz Éva-
|
|
(senrjú)
Locsolóm veder,
Megyek nőt riogatni!
Húsvéti szokás!
(senrjon)
Lehetne nagy fazék is.
De nehéz, még tán’ kilötyögne…
Vízzel spórolni…
(senrjú)
Van olcsó kölnim,
Jobb, ha elviszem azt is.
Szokás spórolni!
Vecsés, 2016. március 27. - Kustra Ferenc József
|
|
Nagy zöld ligetben sétáltam,
Sok, kékes ibolyát láttam!
Most végül ide találtam…
Locsolkodhatok? Ez vágyam…
Vecsés, 2026. április 4. – Kustra Ferenc József
|
|
Hétköznapi pszichológia…
(3 soros-zárttükrös)
Remény nélkül, pillanat hideg… de még rosszabb, ha lenne rideg,
Jaj nekünk, ha a pillanat rideg… szívünk ettől olyan hideg…
Remény nélkül, pillanat hideg… de még rosszabb, ha lenne rideg.
*
Ha remény szikrája fagyban ég,
Szívünkhöz a tavasz elér még.
Remény, ha van, nem fagy meg,
Szív dobban, s jön meleg.
**
(Bokorrímes)
Eme áldatlan helyzet elkezdi oldani lét vékony kérgét,
Eme helyzetet ember, ha nem tudja oldani, csak nézgél szét.
A remény a kistestvére létünknek, segít a tehetségnek,
Ha nincs csak jó vastagbőrű reménytelenség, jó szenvedésnek.
*
Remény vezet, ha kérgünk feslik,
Lét hajtása új fény... sejlik.
Remény támasz, ha minden roskad,
A belső fényünk sosem fonnyad.
**
(Katauta)
Tehetség, épp’ int,
Lám, tehetség… messze van.
Inkább szív-sirató van.
*
Készség hív, de távol van,
Szív sirat, remény alig van.
Tehetség int, de nincs nyoma,
Remény szól: „Lesz még dolga.”
**
(3 soros-zárttükrös duó)
A reményem a vágyam, mit nem tudok elmondani,
De, hogy holnap reggelre majd mi lesz, ki fog derülni…
A reményem a vágyam, mit nem tudok elmondani.
*
Mit elrejtek, vágy és remény,
De holnap majd teremhet fény.
**
Reményteljesülés nélkül nincsen szerethető élet,
Reménytelenségben pedig nincsen jó kilátás-élet…
Reményteljesülés nélkül nincsen szerethető élet.
*
Remény nélkül szív is fáradt,
Kilátás sincs, mert… néma-bánat fáradt.
**
(Bokorrímes)
De van egy mód: bízz, hogy az életed, jóra változzon,
Ez az egy mód, hogy a sérült lelked, nehogy távozzon…
De van egy mód: bízz, hogy az életed, jóra változzon.
*
Hitből nő ki remény fája,
Lélek gyógyul, ha van álma.
**
(HIQ)
Csak bízzál,
Ki sem segíthet!
Küzdj és bízz!
*
(Tíz szavas)
Csak bizalom nyit utat,
Hol lélek mélye, újra utat mutat.
Vecsés, 2025. május 18. – Siófok, 2025. június 8. Kustra Ferenc József- írtuk: Gránicz Éva szerzőtársammal, kétszerzősnek alloiostrofikus versben, Bosányi Alexandra Eszter „A remény-vesztett poéta hangja” c. verse, mint ötletadó alapján.
|
|
A szerelmünk parkolópályán…
Bántottál lelkemben, ó, Csenge
Mért’ vagy ilyen, kérdem esengve.
Törsz, zúzol engemet,
Hessented legyeket?
Miért változtál velem szemben?
Nem bántani vágytam, csak élni,
De túl sok volt és kezdtem félni.
Te raktál rám terhet,
Nem volt bennem enyhet.
Csak vágytam a békét és ennyi.
*
Bántottál lelkemben, mért’ tetted?
Magad nekem, miért kelletted?
Nem tudom, de én is,
Ilyet tettem mégis?
Nem kellettem… ezt érzékelted?
Nem szándékból törtem szívedet,
Nem bírtam fullasztó hitedet.
Szép volt, amíg az volt,
A szív is mást hallott.
Nem kértem mást, csak kis szünetet.
*
Szemedben nem vagyok senki sem?
Ne légy ellenség… mert elhiszem.
Én biz’ még szeretlek,
Gyorsan nem feledlek!
Ember porból porrá lesz… hiszem!
Nem lettél sosem csak „senki sem”,
Bennem kihűlt... régi szerelem.
Ellenség nem vagyok,
Mások az irányok!
Fáj érzés, máshova ment... hiszem.
Vecsés, 2024. október 29. -Siófok, 2025. május 21. -Kustra Ferenc József- két szerzősnek írtuk, romantikus LIMERIKBEN. Én a páratlanokat írtam, szerző-, és poéta társam Gránicz Éva a párosokat.
|
|
(bokorrímes duó)
Öregeknek a sorsa, hogy őszesé változik a haj,
De a kezük sem a régi, ízületes és ez már baj.
Az, hogy már állandóan bottal kell járni
Egyenesen rossz, de igy könnyebb csoszogni…
Olvasni sem megy már úgy, mint régen.
A mennyezeti kis égő elég és tart féken.
Az idő annyira eltelt… már nincs nagy szerelem,
De nyugi, lelkemben még szeretlek kedvesem.
*
(leoninus)
Szárazságban eltűnik a kis folyó, régi friss vize, már nem elfolyó.
Fiatal katona sír a laktanyába, mert autó-elütött lett párja.
Háborúban éheznek a gyerekek és nagyon csüggednek az emberek.
Az árváknak magányosak az éjszakák, ó, de hosszúak az éjszakák.
*
(bokorrímes)
Sok év eltelt, a nyugdíjkor már beállt, de oly’ nehéz,
Fáradt, remegő lábak, vala vitték a testet, mára nehéz.
*
(Senrjú csokor)
Kevés a nyugdíj,
Nem is telik már semmire.
Kevés a nyugdíj…
Kevés a nyugdíj,
Ágy már magától recseg.
Kevés a nyugdíj…
Kevés a nyugdíj,
Kevés a nyugdíj… bús élet?
Kevés a nyugdíj…
Kevés a nyugdíj,
Hajfestésre sem telik.
Kevés a nyugdíj…
Kevés a nyugdíj,
Gyógyvíz tán’ segítene.
Kevés a nyugdíj…
Kevés a nyugdíj,
Várja idő leteltét…
Kevés a nyugdíj!
Vecsés, 2015. november 22. - Kustra Ferenc József- íródott alloiostrofikus versformában. Ezt a senrjút olvasni úgy kell, mint a 3 soros-zárttükröst. (1+2 utána 2+3)
|
|
Ordítás, elengedés, megérkezés. Egy trilógia a lélek nagytakarításáról. Amikor a múlt sánta halálát elűzi egy apró gyerek kéz, és a világűr csendjében végre minden bűn és bűnhődés eggyé válik.
Nem kellenek szavak, sem ólomnehéz könyvek,
mikor az arcomon egy apró kéz nevetve végig pörget.
A szemükben ott a holnap, az érintetlen, tiszta,
mi a sötét múltat a mélybe visszataszítja.
Harsan a kacaj, s a vetítő szalagja elszakad,
a szoba sarkából a sötét is némán elszalad.
Nincs már golyózápor, se fojtó zakatolás,
csak ez a tiszta, mezítlábas, boldog robajlás.
Kint a kertben a sár alatt vajúdik a mély,
hasad a rügy, s a fagyban új élet remél.
Nem kérdez a tavasz, nem kéri a jussát,
csak letépi a télről a jéghideg kussát.
Így nézek rájuk, s a falon a vetítő megáll,
kiszökik a szobából a bicegő, sánta halál.
Mert két pár gyerekszem a világ legszebb tükre,
melyben a kormom nem maradhat meg örökre.
Kinyílik az ablak, beömlik a fény s a kert szaga,
elül a múltunk minden vádoló, gyilkos szava.
Megrázom magam, a lövészárok pora lepereg,
nem kötnek gúzsba többé a néma félelmek.
Csak a jelen van, a szaladás, s a két tiszta tükör,
melyben a nagyapjuk végre békét lel, nem gyötör.
Wino-Amnis
|
|
Hétköznapi pszichológia…
(Bokorrímes)
Velem szemben vagy, te is nézel... nézlek és vizsgállak,
De a szemedben nem látok biztatót, bár imádlak…
Látom, hogy visszanézel üresen és érzem nem lélekkel,
E szerint velem szemben tele vagy hétköznapi fékekkel…
*
(senrjú)
Lélekben nem vagy,
Konstatálom elmennél…
Búcsú… szerénység?
*
(HIQ)
Elmennél?
Minek vagy még itt?
Indulj is!
*
(tíz szavas)
Ha még maradsz, rontod lelkem állagát!
Szeretettel, de lelkem elbocsát…
Vecsés, 2023. május 21. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
|
|
Take your Heaven further on —by Emily Dickinson
Take your Heaven further on —
This — to Heaven divine Has gone —
Had You earlier blundered in
Possibly, e'en You had seen
An Eternity — put on —
Now — to ring a Door beyond
Is the utmost of Your Hand —
To the Skies — apologize —
Nearer to Your Courtesies
Than this Sufferer polite —
Dressed to meet You —
See — in White!
F-673
Vidd tovább Mennyedet -
Ez – isteni Mennybe Ment -
Ha nem vagy oly’ ütődött,
Láttad volna, miként ölt
Magára – Öröklétet -
Most – Nyújtózz, csengess, érved
Mondd Ajtón túli Égnek -
Hol az Illem – erény -
De, ki rád várt Tűrve rég,
Hogy Fehérben Láthassad -
Arra ez érv -
Már – nem hat! |
|
Vannak tárgyak, amik már nem emlékek, hanem béklyók. Ami nekem fojtogató por és kacat, másnak az új világ ígérete lehet. A padlássöprés nem pusztítás, hanem helycsinálás a fénynek: a húsunkba mart múlt elengedése, hogy a lélek újra épülni tudjon.
Lépcső nyikorog, a múlt pora fojt,
minden sarokban egy elfeledett folt.
Kezemben a tegnap: törött lámpa, a vén óra,
már nem várunk soha többé a javító szóra.
Ami nekem kacat, másnak talán kincs,
a felesleg láncán végre szakad a bilincs.
Kiszórni a lomot, mi a szívet csak nyomja,
maradjon a lélek tiszta, gondoktól üres tornya.
Mert aki ajándékba viszi a múltunk darabját,
az oldja fel végleg a teher nehéz kapuját.
Ujjamhoz tapad a harminc éves por,
minden limlom egy elfeledett kor.
Egy kopott játék, egy csorba bögre,
azt hittem, itt maradnak velem örökre.
Mert nehéz a kéznek elnyitni a markát,
mikor a múltunk darabját a húsunkba marták.
De látszik a csillogó szem, az öröm, az őszinte,
ahogy szemetem kincsként viszik el a messzibe.
Ott, ahol nekem már csak teher és emlék,
nekik egy új világ, egy ismeretlen vendég.
S ahogy távolodnak a kapun túlra,
úgy épül a lelkem is, darabról darabra, újra.
Wino-Amnis
|
|
|
|
Ma 2026. július 21. kedd,
Dániel napja van.
Holnap Magdolna napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
