|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Ez a legmegőrzőbb titok:
Itt van minden.
Most van bőség.
Várni másra, gyémántok megvetése.
|
|
Sziklákhoz csapódik a szürke, jeges ár,
Vashullám élén a néma csend kettévált már.
Nem fojt meg többé a dér, se a sötét kín,
Szót tépek magamnak a múltnak romjain.
|
|
Ha még próba életünk sem lehet, életem elcsorogna… mit sürgős vizelet?
Ha körülmények nem úgy alakulnának, akkor mit köszönhetnék a múlt máknak?
Tudom, sokak jártak úgy, hogy siker elmaradt… élettóban nem is fogtak halat!
Sorsomban írva, éltem társa a magány? Kérdem: mér’ érdekelne ez a posvány?
|
|
Üldöző sírás,
Félelem más,
Régre gondolni… oly’ butás.
|
|
Már tudtam, nem futok, nem halok, nem fúlok meg.
Ha jön a tenger, vége a jó szomszédságtoknak.
A csak-távolból-kedves-szomszéd-viszonynak.
S házatok adjátok korall várért,
|
|
Orcák összeborultak, egymásban érezhetik heves gondolatokat!
Orcák összeborultak, meg a testükben a gondos mozgásokat.
Orcák összeborultak, füllel meg hallják nászágy nyikorgásokat.
Orcák összeborultak, kint meleg nő, ők érzik a hőhullámokat
|
|
Mindenre emlékezni fogunk a végén,
Ó, kedvesem... És ha az élet nem ér véget,
De még kitartóan a sírban tart-
Akkor, még ott is emlékbe foglaljuk a szépet! |
|
Fehér tenger ringat, selymes vágyakozás,
Ahol a lélek még nem tudja, mi a szakítás.
Biztonságos öböl, hol a csend átölel,
S a jövő súlya még semmit sem követel. |
|
Élet, ha bekövetkezett,
Engedélyezett,
Feltérképezett,
Formatervezett,
Sejt-emlékezet! |
|
Ehun-e az ideji farsangi bál, ezt mutatja meg a fali naptár… bál!
Úrinők és urak odalovagolnak… én kértem kölcsön talicskát… tolnak.
Van nekem is álarcom, kutyaház függönyét leloptam, aztán elfutottam.
Útközben a rongyon ujjammal nagyobb lyukat fúrtam, |
|
V.
Csak a kvarcóra kattog, s a gép hideg szive dobban,
Míg odakint a csend súlyos, sötét gyémántként robban.
Milliárd fényév távolság feszül a bőröm és a Föld közt,
Egy porszem vagyok csupán a csillagközi porfelhők közt. |
|
Patkó csattogást hallik, hallszik’,
Megnézem, farsang el nem múlik…
Patkó csattogást hallik, hallszik’.
|
|
Sok úton elkallódtam, eltévedtem
És hosszú bolyongásom során,
Álmodtam, hogy találkozom egy árnyékkal,
Aminek neve "boldogság". |
|
Maszk mögé bújt a falu népe,
Kolomp szava cseng esti kékbe.
A bundák alatt a tánc dobban,
Jég recseg, olvad a hópaplan.
Busó szökken a máglya körébe,
Fapofa vigyorog tél szemébe.
Tűz csókol szalmát, roppan a csend,
Hamvával száll el a dermedt rend.
Tészta nevet lisztes kézben,
Fánk illata száll a szélben.
Bor megcsillan és cseng a pohár,
Nevetésből épül a határ.
"Kisze" szalmabábja vízre szállt,
Viszi bajunk, viszi a halált.
Jön a hír az ágak rügyével,
Élni hív, a tavasz már közel!
Zajjal verjük, fénnyel űzzük,
Ami fázott, most elűzzük.
S míg hamu hűl a föld ölén,
Zöld álmokat sző a remény.
*("Kisze": Szláv eredetű szó, általában a "rosszat", savanyút, a régit jelenti.
A kisze = a tél és a nyomorúság megszemélyesített „savanyúsága”.
Nem ember hanem egy állapot neve, amitől közösségi rítussal búcsút vettek. )
Siófok, 2026. január 10.-Gránicz Éva- |
|
Mint kínai selymes, sima szövet, bőröd… egyszerűen meséses…
Simogatnom, maga a kéj, azt élvezem, ez jól áll nekem.
Vágyam a bűnösségbe hajló, miattad ez meg neked áll jó’.
Mindenhol
Ilyen, kedvelem…
Élvezem.
Zamatos,
Kéjre éhesen…
Élvezem.
**
Lángol a vágy, testembe vájt, bennem a tűz hajt.
Éj leple takar, heves szívem téged akar.
Bűn, ami kell, csábít a szép vágy, édes a jel.
Vecsés, 2019. április 9. – Siófok, 2025. augusztus 31. Kustra Ferenc József – írtuk kétszerzősnek, erotikus, alloiostrofikus versformában, Gránicz Éva szerző-, és poétatársammal.
|
|
Hideg folyosó,
papucsok sorakoznak.
Kint marad az év.
Fagyos az utca,
a tatami még meleg.
Mezítláb, virtus.
Kint fehér hó hull,
bent csöndben hajolunk meg.
Tél figyel minket.
Izom emlékez,
az év is dobni készül.
Nem ellenkezünk.
Tizenkét ütés,
"ukemi" az időtől.
Gurulunk tovább.
Durran a dugó,
a gondok földet érnek.
Most pontot kaptunk?
(Új év)
Új év hajol meg,
fogadalom leszorít.
Majd az edzésen.
Tiszta tatami,
az első lépés könnyű.
Kezdődik megint.
Hó alatt a föld,
nem mozdul, mégis tanít.
Várni is erő.
Csendes szőnyeg vár,
lépteink eltűnnek rajta.
Így múlik az év.
Légzés és idő,
egy pillanatra együt.
Mert most van csak most.
Év hull, mint dobás,
elengedsz, hogy megmaradj.
Földre ér idő.
(Új kezdet)
Nem lesz ígéret,
csak újra meghajlunk majd.
Minden kezdetnél.
Tiszta tatami,
az első lépés üres.
Bármi megeshet.
És letérdelünk,
ami volt, már mögöttünk.
Kezdés előtt csend.
Ízület ropog,
idő is recseg kicsit.
De végül enged.
Megfog, elenged,
mint napok egymás után.
Tudjuk váltani.
Edzés vége van,
kint már másik év létez.
Izzadt a béke.
(Öreg judos)
Reggel már lassabb,
este bölcs a mozdulat.
Már nem ugyanaz.
Évek nem ütnek,
csak egyre pontosabbak.
Mutatják hol vagy.
Minden ránc emlék,
ez nem gyengeség, térkép.
Vissza magadhoz.
Ifjan még repülsz,
most már érkezni tudsz jól.
Ez is tudás ám!
Nem siet semmi,
a türelem is izom.
Sokkal mélyebben.
Kevesebb erő,
több a súly a jelenben.
Így maradsz állva.
*("ukemi": Eséstechnika, a művészete annak, hogyan essünk el biztonságosan. Mert aki tud esni, az tud továbbmenni.)
Siófok, 2026. január 2. -Gránicz Éva- Írtam: Senrjúban.
|
|
Magas, hajlékony teste vékony,
Mint nyáron növő akácfának.
Ő, mintha egy idegen országból jött volna,
A képzeletben, előre látott lánynak.
Gesztusa borzongva bűvöl el,
Amikor ruhája selymes szélével megérint.
Vagy ha mosolyogni látod, ha a szemeit látod,
Veszélyesek, mint tengeren a magas hullám szint...
Ó! a hangzata, megszólalása! — szavak akkordjai, —
Jólelkű, gyengéd, mint húroknak sírása, —
Őt hallgatom és hiszem, hogy nekem bármit mondana,
Úgy ahogyan az öregek hisznek a szent könyvben, úgy hinnék őneki.
Gyakran szid, de jól tudom,
Később édesebben megsimogat;
És lelkem lelkében elveszik,
Mint egy nyugvó napsugár a tiszta horizont alatt...
Mit érdekel, ha hűtlen!...
Gyűlöljön vagy feledjen,
Ő, engem szeretett – mindig magát megőrizve,
Alapjában erénye, nekem örökké szépet teremtett.
|
|
(Bokorrímes)
Magaddal hoztad a hideg iránti érdektelenséget,
Tömegkívánsággal kapcsolatosan... nemtörődömséget,
Meg a vizet nagyon keményre fagyasztó lelketlenséget?
(3 soros-zárttükrös)
Ó, te tél, előre törsz a téli hideg hídján,
Kíméleted nincs? Ennek Te rendesen vagy híján…
Ó, te tél, előre törsz a téli hideg hídján.
*
(Senrjon csokor)
Repülő lett az idő,
Nem számít kit akarunk, ő jő!
Ilyen ez a tél…
Már évek óta telet
Még csak nem is láttunk, most vajh’ lesz?
Ilyen ez a tél…
Azt a kacifántosát,
Mikor meg a naptárba megjött…
Ilyen ez a tél?
*
(senrjú csokor)
Csípős szellő itt
Játszik velünk, hideg hol?
Ilyen ez a tél…
Nem voltam senki,
Nem is lettem én senki…
Ködben, köd nélkül!
Mi sem szikrázik,
Ha nem párja a hideg…
Ha nincs, minek köd?
*
(haiku csokor)
November útja
Már beleér a jégbe.
Hószállingózás.
Rögök sötétbe
Burkolództak, megfagytak.
Erdő hóban áll.
Erdő, vastag hó
Alatt, mint ami kihalt.
Téli álomban…
Vecsés, 2020. március 5. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában!
|
|
(bokorrímes)
A szó elszáll, a betűk, miből állnak szétesnek,
A mondatok elporladnak, gondolatok leesnek.
A mondanivaló értelmei oly’ gyorsan elvesznek!
(3 soros-zárttükrös)
Gondolatok, életből fölmerült fekete reneszánsza,
Mit, ha kimondasz, az gyorsan lesz élet egy morzsája.
Gondolatok, életből fölmerült fekete reneszánsza.
(bokorrímes duó)
Hmm… az életben a második esély?
Hogy amikor lefele lejt a meredély?
Ha kimondod, az már maga az esély?
Van oly’: „elkáposztásítottalanítottátok” … te ezt kiszeded a levesből.
Van oly’: „szép” … ami lehet egy kakadu, de ezt ne kivedd a levesből.
Van oly’: „ellehetetleníthetetlenségeskedéseitekért” … Ezt is a levesből?
Van oly’: „megmásíthatatlanságotokért” … Ezt se vedd ki a levesből…
(leoninus)
Vannak szavak, amik a kiejtéskor változást mutatnak. Ez faladat... nagykor.
Vannak szavak, amik a kiejtéskor pl., hat féle jelentéssel bírnak kiejtéskor
(HIQ)
A szádból
Kiesett szó… vég!
Vissza nincs!
(senrjon)
Amit egyszer kimondtunk,
Azt már elfújja a kinti szél.
Még ha suttogsz is!
(leoninus)
Végül van egy arany mondás: Hallgatni arany”
***
Szó, ha kirepül, vissza már sosem tér,
Megsebez, vagy gyógyít, tőled függ, mit ér.
Nem a szó számít, hanem ahogy mondod,
Hangod zenéje tárja fel a gondot.
Van, mikor a csend többet ér a szónál,
Idő súgja meg, mi igaz, mi formál.
Gondold meg, mit írsz, mielőtt kimondod,
Türelem az út, mely békét hoz, nem gondot.
(Tíz szavas)
A szó hangja messzire ér,
Szívben marad és sokáig elkísér.
A szót az idő formálja,
A helyzet ma csenddé torzítja.
(Senrjú)
Kimondott szó már,
nem fordul vissza soha.
Hangja megmarad.
Szó száll a csendben,
hangja sebet ejt mélyen.
Csend őrzi némán.
Ugyanaz a szó,
más időben mást jelent.
A hang dönt végül.
Vecsés, 2024. december 1. - Siófok, 2025. október 9. – Kustra Ferenc József - Gránicz Éva - Írtuk: kétszerzősnek.
|
|
Nézem a virágcserépben lévő virágokat:
Vadvirágok, ültetés nélkül jelentek meg,
Gyönyörűek és sárgák...
De a fiatal bejövő nő azt mondta nekem:
Ó, milyen csúnya virágok.
Tudom, hogy ő ezzel valamit akarhatott,
Mert burkoltan, gúnyos hangon kacagott.
|
|
Szerdán, amikor visszaértünk a fa turistaházból,
azt mondtam, hogy ne beszélj velem,
amíg meg nem győződsz
három dologról:
nincsenek tökéletes kapcsolatok,
minden múltbéli szerelem újévkor újból ránk száll
és a világban az összes törpe kék.
Szerdán, kaptam egy levelet az elekrónikus postámon,
amiben azt írtad:
hogy, ha nagyon akarom...
te tudsz hinni bármiben,
még bennem is
és ne feledjem azt, ami a legfontosabb:
ha már nem még akarom látni,
akkor az esetben én válok
az ő titkos új év utáni ajándékának.
Szombaton, csendben tértünk vissza a faházba
és miközben tökéletes szerelmet éltünk,
régi szerelmeinket a hóban rejtegettük,
mindketten meg voltunk győződve
egy vitathatatlan dologról:
a világon minden törpe kék!
|
|
Ha indián-táborban élnék, igy hívhatnának, mitől sem félnék.
Ha sántult lovamat vezetném: kinevetnének… következmények…
Ember nem hinne szemnek, nincsen sánta lova indiánok seregének.
Alkonyatkor, ha már bandzsitó lenne a nap, misézne az indián pap.
UFF
Vecsés, 2025. január 1. – Kustra Ferenc József – írtam: önéletrajzi írásként.
|
|
A múlt.....
Ahol a bűnbánat kullog utánnad,
Amit ezerszer megbántad.
Szeretnél mindent elfeledni,
A múltnak búcsút inteni.
Látsz hamis barátokat,ellenséget
Szomorú halottas menetet
Megbukott gondolatokat,félelmet,
felejthetetlen szerelmeket.
Siratod apádat,anyádat,kutatod
Csonka, szenvedő hazádat.
Soha meg,nem szünő keserved,
Vissza,nem hozható szerelmed.
Az életed olyan volt mint a körhinta,
Rossz lóra ültél,az volt a hiba.
Mikor a fortuna végre megérintett,
Mennyekig ért a képzeleted.
Elestél mert telhetetlenséged határt
Nem ismert,az lett a véged.
Ha nem tudtad még eddig tudd meg hát
Végre,magad voltál a magad ellensége !
Ágoston Tibor
|
|
Hétköznapi pszichológia… a művészetben…
(TESTMESÉK: Hámori Zsófia aktfotós interjújából válogatás)
Megfigyelte, hogy azonos frázisokkal dolgozik sok kollégája,
Pedig modellek mások – embere válogatja, ki, milyen alanya.
Megérzi a szeretetlenséget... fotómodellek megérzik
Fotós a modell-alany is, ha munkájukat nem szívvel végzik.
Az aktfotózás képei nem a szexualitásról… -kevésbé- szólnak,
Az, az alanyból csak úgy kifakad, de életeseményeket mutatnak.
Ő a testben megkeresi a szépet, fényjátékkal a lényeget,
Minden beállítás mást mutat… közöl bizalomjáték lényeget.
***
(A szépségábrázolás leírása szerintem művészi szinten!)
Az emberi faj odavan egy kis voyeurizmus -ért,
Olyan ez, mint a gyerekek, este meg: jó kis meséért….
Az emberi faj odavan egy kis voyeurizmus -ért.
Ha kiderül, akkor mindenki álszemérmes lesz,
És hosszan ecsetelik, nekik tetszetős nem lesz…
Ha kiderül, akkor mindenki álszemérmes lesz.
Pedig az aktfotó olyan, mint amikor a szobrász kifaragja,
Meztelen ugyan, de a látható szépsége, a szexet takarja…
Pedig az aktfotó olyan, mint amikor a szobrász kifaragja.
Az akt másik „személy” nézése, szemlélése, a szépsége okán és alapján,
A nemiség föl nem merülhet, mert a szépség talaján az elő nem kerülhet…
Az akt másik „személy” nézése szemlélése, a szépsége okán és alapján.
Az aktfotó a szobor, olyasmi, ami a szépséget híven megőrzi,
Van már múzeumban kétezer éves férfi szobor is, szépséget őrzi…
Az aktfotó, a szobor, olyasmi, ami a szépséget híven megőrzi.
Az aktfotó művészisége a lényegesen sűrűbb előfordulású,
Még akkor is, ha a fotós talán lényegesen kevésbé kikupáltságú…
Az aktfotó művészisége a lényegesen sűrűbb előfordulású.
Az aktfotó gyakori előfordulása, az a megjelenési formája,
Nevezetesen, hogy a nyomtatott sajtóban van lehetőség… láthatósága…
Az aktfotó gyakori előfordulása, az a megjelenési formája.
Az aktfotó, az aktszobor, ezzel szemben egy művészi ág megtestesítője,
Az ily' szépséges-kifejezés keresője, vágy-igényének a keresőre…
Az aktfotó, az aktszobor, ezzel szemben egy művészi ág megtestesítője.
Aktság és nemiség összekeverése helytelen és igen súlyos tévedés,
Bár tudom akár vannak sokan, akikben ez ügyben nem annyira keveredés…
Aktság és nemiség összekeverése helytelen és igen súlyos tévedés.
Tudjuk, szavak etimológiája köznyelvben gyakran erősen bizonytalan,
Feltételezés előfordulhat! Sok ember közben erősen téma-tudatlan…
Tudjuk, szavak etimológiája köznyelvben gyakran erősen bizonytalan.
Művészi ábrázolás keresése, nézése nekünk legális tevékenység,
Voyeur személyek tevékenysége pedig nekünk, illegális tevékenység…
Művészi ábrázolás keresése, nézése nekünk legális tevékenység.
Vecsés, 2024. november 4. – Kustra Ferenc József - íródott: szakirodalmi konkrét és bizonyított adatok figyelembevételével, meg az 50 éves nyomozótiszti munkámban személyes megtapasztalás szerint.
|
|
Hót ziher, vágyok rád, Barbara!
Annyira, hogy lóg kutyám farka!
Mily’ élet, nélküled,
Kutyám is vágy téged!
Együtt éltünk, leléptél… Hova?
Ne búslakodj édesem, Ádi!
Nem tűntem el, csak lett egy nyári
Kaland a zenével,
De jöttem a széllel.
Mert tudtam, vár a párom Ádi!
*
Irtón hiányzol, hogy furulyázz
Te zenészlány, fújjad, de kottázd.
Jó dallamod kéne,
Zenéd élet része!
Három furulyán is tudsz… kottázd!
Furulyám sír, ha nem vagy velem,
A dalt hangjegyek közt kergetem.
Te vagy a dallamom,
Szívverésed, dobom.
Hangjegy a csókod- azt keresem!
*
Hívlak-csallak vissza Barbara…
Jöjj, rád is éhezek, Barbara!
Hozd a furulyáid,
Halljam a zenéid…
Együtt éltünk, léptél… rohanva!
Ne félj, itt vagyok már, Ádika!
Nyelvem emlékszik a ritmusra.
Szívem a kezedben,
Furulyád kezemben,
S dúdolunk, mint régen... Ádika!
Vecsés, 2025. április 15. – Siófok, 2025. április 16. -Kustra Ferenc József – írtam: a páratlanokat Rom. LIMERIK csokorban. A párosakat meg, szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta.
|
|
|
|
Ma 2026. április 20. hétfő,
Konrád, Tivadar napja van.
Holnap Konrád napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
Üdv!
