|
 Vendég: 80
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 Sz
Fényes a hajnal,
koszos a nappal és szemetes,
szeme sem rebben,
aki kidobja
|
|
 Sz
Villámfénynél láttam… az ígéret földjét.
Vad álmomban,.. láttam már ilyet, effélét.
Van, ott minden mi kell; pénz és elismerés,
Ezekből a valóban; nincs vagy oly’ kevés.
|
|
 Sz
Ha én virág volnék
Fává nemesednék
Nagyon erős lennék
Száz évig is élnék
|
|
 Sz
Oly rég volt, de mintha csak tegnap lett volna,
hogy kacagva futott, röpült a karomba.
- Kapj el! - csilingel, itt kering körülöttem,
időnként itt hagy, de mindig visszaröppen
|
|
 Sz
Szép lett az Ősz vége,
a zord, esős szeles időre,
kisütött a Napocska, adva:
kellemes, langyos napokat.
|
|
 Sz
Deresre vénült már a bősz,
zsörtös november, páragőz
fátylában kertünk őszi rom,
halott dália, nőszirom…
|
|
 Sz
Hangok. Hallgasd, ez üzenet!
Szól az információ.
Szavak, melyek előtörnek
a néma torkomból.
|
|
 Sz
Torinóban, egy ház előtt,
Az Ezrek utcájában —
Egy szép vasárnap délelőtt
Elmélázva megálltam
|
|
 Sz
Ragaszkodunk, kapaszkodunk
földhöz kötjük magunkat.
Te meg csak mész nyugtalanul.
ha hazádat meguntad.
|
|
 Sz
Jártam újra honi tájon,
S faltam bár, mit szemem lát,
Idegenként kellett járnom
Rég ismert utcák sorát.
|
|
 Sz
Vágyón tekint felém az irigység,
Neki soha semmi nem elég,
Féltékeny pillantását szórja rám,
Bármi ami jó nekem az neki fáj,
|
|
 Sz
Megláttam arca tükrében
mint hat a szörnyű hír,
talán meghal azonnal itt -
vagy tán velünk kibír
|
|
 Sz
Fahegyében van egy fészek,
Senki hozzá fel nem érhet.
Olyan magas az fahegy,
Magasabb már nem is lehet.
|
|
 V
Szűzies térdekre simuló szoknya
alatt viháncoló vágyak nevetnek fel
lépésenként, míg székre dobva gyűrődik
tovább a csípő alá szabott
|
|
 V
Kisvasút, nagyvasút,
az utas hova jut?
Másnak mezejére,
vagy maga fészkébe? |
|
 Sz
Idillikus kép most ez
a végtelen bizalom,
szeretni és szeretve lenni,
kendőzetlen nyugalom...
|
|
 Sz
Írom verseimet szabálytalanul,
éjszaka vergődve álmatlanul.
Néha bóbiskolok, rémálom jön,
fájdalmak kínja meggyötör.
|
|
 Sz
Kilépve testemből
szárnyalok az ég felé.
Felhők fölött a
végtelen kékben
|
|
 Sz
Kalitka-nász szerelem.Tükörbe zárt világ.
Szemedbe nézek; ki lehetsz Te odaát?
Csaló a Napsugár is, ellopja fényedet,
simulva átölelné "te meg én" lényedet.
|
|
 Sz
A láng már parázzsá hamvad, kialszik a tűz,
Fényed is kihűl, elhamvad itt belül.
Máshol lobban a láng, másként világít már.
Dermedten, fázósan jár a fénysugár.
|
|
 Sz
Nehéz már éveimnek súlya
a vállaimat mélyen lehúzza
én görnyedten járok kelek
meg is néznek az emberek
|
|
 Sz
Zúzmara dércsipkét fon,
a bokrokra, fákra.
Hófehér hópaplant,
csillogó takarót
|
|
 Sz
A hazámban voltam ismét
ott mindent jó meg néztem,
’s mint egy idegen, nem hinnéd
kinn az utcákon éltem.
|
|
 Sz
Aludnom kellene, de elkerül az álom,
elindulok, a célomat majd kitalálom.
Hallom, ma van a múzeumok éjszakája,
a művészetek kapuját az éj kitárja.
|
|
 Sz
Szellő lebbenti meg az aranyló leveleket
boldog napsugár furakszik közöttük, megcsillan.
Megsimogatja hajam, arcom óvón, szelíden
kacarászik, száguld felhő hátán, majd elillan.
|
|
|
|
Ma 2025. június 24. kedd,
Iván napja van.
Holnap Vilmos napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
