|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
a percből negyven épp elégnyi lesz tán,
és tanyát ver a lisztes gyúródeszkán,
s eldarabolni, pontban annyi szálhoz,
mi igazul a tervezett fonáshoz, |
|
 M
A sivárság olyan szembetűnő,
Hogy ettől már majd’ megolvad a kő.
Éltet adó folyadék itt nincsen,
Hogy lesz-e, arra kilátás sincsen. |
|
 M
Sok idő telt el mielőtt felfedeztek,
De ez így van minden tehetséggel
Don Quijote felejthetetlen műved,
Man of La Mancha mesterré tett. |
|
 M
Felkelt a Hold s az égen
Csillaghad őrzi szépen
Tisztán, világosan; |
|
 M
Van két jó lábad, hogy mindent elérhess,
Vár rád az élet, hogy igazán éljed,
Nem kell hát félned, csak előre nézned,
Mindig hinned, és szívből remélned!! |
|
 M
Hiszen ez a rózsa gyönyörű!
Nem illik mellé a vadvirág.
Tüske és bogáncs minek bele,
a színe rontja az összhatást. |
|
 M
Lelkem melyet visszavettem,
nem kell az már Néked,
sírdogálsz ott kinn a kertben
ne tedd, kérlek szépen! |
|
 M
Most negyvenhárom.Az élet lepereg,
s a szembe jött vágyak oly erőtlenek.
Napjaidba ködöt szitál a tegnap,
s nem tudod szíved a holnaptól mit kap. |
|
 M
Ölel a dal, s a ritmusán
ringva pihen a délután,
szemedből égi fény ragyog -
köszönöm kedves, jól vagyok! |
|
 V
Az író nem engedheti meg a nyelv eszközeinek a felhasználásakor,
A helyes szóhasználaton kívül, a művészi stílusnak, alkalmazásakor,
Hogy ne feleljen meg művészi feladatnak követésekor, alkalmazáskor. |
|
 V
Mit számít nekem napéjegyenlőség ?!
Az éjszakák is verseket teremnek.
Mutató – légyott...nyoma sincs a délnek,
szundítok egyet, nem zavar a hőség. |
|
 V
Most menj el, kérlek,
ne is gyere vissza!
Vidd el, amit tőlem kaptál,
ne kérd, amit nekem adtál! |
|
 V
Nem sírok, ne félj,
nem siratlak csak,
az emléked fáj néha. |
|
 M
Belém döföd nyelved éles kését,
szavad rágalmaz, nem is kérdeztél.
Fülem süket, nem hallom hangodat,
kikapcsolom a telefonomat. |
|
 M
Szabott hosszú, életszál föl-le...
Hintába ültetett. Jótékony?
Idősík, véna hajszálvékony,
átszúrt falak. Jóslat képlete? |
|
 M
Tört harang csontja kondul álmatagon alant,
Szakadt húrral cseng az elfelejtett lant, |
|
 M
Töltsétek újra kelyhetek,
Szívből koccintsatok:
Egy kisasszonyt köszöntsetek,
Ki most esküdni fog! |
|
 M
Vele az évek, keserűen telnek,
S mire megérted, felnegyedelnek,
Életed elveszett, magad maradtál,
Nincs több ellenség, se testvér se barát, |
|
 M
eddig nem ezt kapott!
Tűnj el végre, tűnj már gyorsan,
el az életéből, |
|
 M
Ilyenkor virágzanak a kaktuszok minden éjjel,
harang formájú virágaik büszkélkednek szerte széjjel
Csodás színeikkel elbűvölik a lepkéket
amik vetélkednek a sárga színű méhekkel. |
|
 M
Festetted egy csodás réten
eszményi szép szerető
érzelmeid tartod féken,
Ő lesz a NŐ megnyerő! |
|
 M
Van hazám, de nincs otthonom,
éjjel, nappal utcán lakom.
Nem lopok, és nem koldulok,
akkor eszem, mikor kapok. |
|
 V
Kétfülű korsó, a máza ragyog,
csokrában napszínű remény vagyok.
Aranyló sárgaréz, vágott virág -
meddig tart vajon az álomvilág? |
|
 V
Ma csendes, szelíd hajnalra ébredek,
a kék eget nem takarják fellegek.
Nárciszok, jácintok szirmukat bontják.
nekem nyílnak apró pázsitviolák. |
|
 M
A csillagok alatt, fagyosan fénylik,
Minden mi maradt, a fejemben rémlik,
Régről hoztam, cipeli a hátam,
A hold fényében, míg bírja a vállam, |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 27. vasárnap,
Adalbert napja van.
Holnap Vencel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
