|
 Vendég: 29
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
 MM
Mert így csöpögtetem beléd
apránként, amit érzek,
s ha szó mégsem lenne elég,
hadd mutassák a képek. |
|
 V
Messze- távol a sziget, a tenger,
a Nap éget, a szerelem perzsel.
Arany-parton egy mámoros éjjel,
boldogságom nem feledem én el.
|
|
 V
Az élet nagyon, ördögien veszélyes dolog,
Néha rosszallólag úgy csinál, hogy ránk mosolyog.
Többnyire azonban, elfordul, púpos hátát mutatja,
Így fejezi ki, hogy mily’ valójában… jól megmutatja. |
|
 V
M'ért bántom a szegény költőt,
nem látom, hogy hogyan küzd,
szótagszámból kap felöltőt,
ne bántsd Te se', ne is üsd! |
|
 V
Csak a kapazuhogásra
ügyelve, vigyázva,
összevillan a fél kar
az egyenes derékkal. |
|
 V
Pengével ne;
folyó hideg;
gyógyszerrel se,
a sav kikezd. |
|
 V
- csend tükrében megmártózom bűvösen,
holdbéli éj fátylat von rá hűvösen,
rám simulnak emlékképek édesen,
álmodom a kis szobámban csendesen - |
|
 V
A más neje, habár oly szép is,
A múzsád néked nem lehet,
Erőt nem ád, nem ő a fétis,
Lírád előtt nem vetkezett. |
|
 V
Meghitt, napos névünnepen
Múltam, jövőm nézegetem. |
|
 V
Ne ijedj meg,
minden olyan egyszerű lesz,
ha nem is fogod érteni,
sokkal később megtapasztalod.
|
|
 V
Veled virradt fel a hajnal.
Téged ölelt kávéillat.
Mosolyát rét küldte feléd.
Neked adott esélyt a lét. |
|
 H
Én nem tudok egyedül élni,
pedig soha nem szoktam félni,
társas lény vagyok. |
|
 H
Ne hidd, hogy az ihlet elhagyott,
szárnya törött, kissé megfagyott,
ott van ő és mosolyogva vár
veled maradt, otthonodban jár... |
|
 H
Szürke lepellel font körbe az éjjel,
kis halál az alvás, tele félelemmel.
Még küzdök lidérces álmommal,
hűvös érintéssel kelteget a hajnal.
|
|
 H
A málnabokornál
Igen mohó vagyok,
Nagy gyorsaságommal,
Szemeket bekapok. |
|
 H
Mosoly és vigyor ikertestvérek:
ellentétes természetűek:
a mosoly bájos, a vigyor pimasz,
gyakran kíséri grimasz.
|
|
 H
Futotta borra, szóra, nőre,
ha többre nem, fertályidőre,
a világ végéig szaladtam,
hol ott volt minden egy darabban,
|
|
 H
Az alkonyattal mi még vagyunk, de jön a reggel, az ébredés,
Mi megmaradt bennünk az olyan nagyon kicsi, más is és kevés…
Mások lettünk mi egy izzasztó éjszaka alatt?
Mi lesz, most az elhagyott kis szónyomatok alatt?
|
|
 H
Néha kifutnék a vilàgbòl
S elhagynàm a testem,
Hogy hadd szàrnyaljon szabadon a lelkem
mint a vad ménes, kiket befogni senki sem képes.
|
|
 H
Jóba vagyok én már a múlttal -
bár megérint olykor egy új dal,
de nem csábít el, csak hallgatom,
és ringok az édes dallamon. |
|
 H
Pirosban égő fáklyák, vékony, bolyhos szárak,
mind a réten elterülő pipacsok.
...És még hogy színtelenek a kertek!
A róluk alkotott véleménnyel szembeszállnak. |
|
 V
A szerelem megmutatja az embernek,
hogy milyen kéne hogy legyen.
Mikor szeretsz önmagadban rátalálsz
egy el nem képzelt kincsre: |
|
 MM
Mondd meg nekem, miért fázom,
ha kinn negyvenfokos hőség,
két szemedben m'ért nem látom
kedvedet, mert egy törött jég? |
|
 MM
Bennem a régi kazlakat,
amin a szalmaszál szalad,
a villa hányta nagyra,
|
|
 MM
Tűnő napsütés még szétterül a tájon,
Ez már nem sokat szárít… vályogtéglákon.
Kevéske meleg beborít utoljára,
Ha több nem is, nekünk ennyi jut még mára. |
|
|
|
Ma 2026. június 17. szerda,
Laura, Alida napja van.
Holnap Levente napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
