|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 M
A játszótér melletti árnyas padon,
Elvájkálgatok volton, a múltunkon.
Közben meg csak Tégedet várlak, mert Te vagy a jövőm,
Hiányzol, itt lehetnél már… mikor jössz, érdeklődőm? |
|
 M
Fiatalok voltunk és bohók,
az élettől tanultuk a sok tudnivalót.
Vidám boldogság volt az életünk |
|
 M
Fekete köpenyben
Száz varju a havon,
Készül a nagy fényes
Varju-lakodalom. |
|
 H
Mintha életem kínokra lenne ítélve;
Bú, baj együtt az utamnak keresztbe tett;
Mintha örömtől megválnom örökre kéne,
Keblem bánattól, sebektől gyötörtetett. |
|
 H
Megsirattál!
Ezért bosszút állok rajtad.
Beleraklak a lábasba
Többé ki nem mászol ki onnan.
|
|
 M
Fölécsapok. Töröm a szárnyát.
Hess, hess. Óh, vidám hajnalok
Madara, mit akarsz te tőlem?
Meghalok, meghalok. |
|
 M
Utamat mindig is száraz, meg ázott göröngyök tarkították,
Így aztán még a nagy szerencsém, hogy cérnámat nem szakították…
Utamat mindig is száraz, meg ázott göröngyök tarkították, |
|
 M
Harminchat fokos lázban égek mindig
s te nem ápolsz, anyám.
Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik,
kinyujtóztál a halál oldalán. |
|
 M
Gondoltam, majd uralom a pillanatot, de Te átugrottad,
Én meg megfordulva nem láttalak, de Te voltál az új múltad.
Mi meg, hoppon maradtunk, hiába is jöttél rohanvást,
Így bánatunkban kirúgtuk a nyilvántartó kamarást. |
|
 M
St.Patrick's országa ez, ahol
hit és szabadság vágya egyre megy
Észak Írország hazámmal rokon,
régi váraik regélnek a múltakon,
|
|
 M
És íme, bár e költeményem
Óvatlan lelkesül, lehet,
De ég az alkonypír tűzében,
Magamról emlékezve meg... |
|
 M
A világ oly szép és csodás
Az ember lelke, a boldogságra vágy.
Mi magunk is széppé tudjuk tenni
Csak a jót és a szépet kell keresni. |
|
 H
Az úszásnál, a lajhár és
a harcsa, nem ért be a
célba. Mivel a négyszáz
vegyesen elég hevesen |
|
 M
És hull a hó, kerengve csillan,
A leple szűzies fehér;
Felhők közén a nap pislákol,
Míg hó színén a dér szikrát szór. |
|
 M
Mivel gondolatom messziről, feléd
Indul, zarándokként törekvően, beszippantom
Nyitott szemhéjamon keresztül,
A látásvakság sötétségében illatod. |
|
 M
Minden, amit a szem belát,
Itt e föld, mely kenyeret ád,
E folyók tele halakkal,
E szõlõhegyek falvakkal: |
|
 M
Sokak lelkében erősen süt a megszüntethetetlen remény,
Hogy hátha a halál a mennybe viszi, de ez biz’ olyan kemény…
Sokak lelkében nincsen megbánás, önvizsgálat is csak remény… |
|
 H
Ő nem tudta a garázsajtónak kulcsát a zárba beilleszteni,
A szóban forgó egyszerű helyen teljesen belezavarodott.
Nem tudom miért? Talán ilyen volt ő?
Pedig a zárba tenni helyesen, nyitásra ad okot. |
|
 M
A költő dala szétteríti a jót és a sok szépet,
Remélve, hogy növeli a be-fogadó képességet…
Csalogánydalom át is gázol az utcán,
Meg a játszótéren, az út túloldalán. |
|
 M
Elkészült már az uj egyház;
– László épittette –
Oda viszik, ott nyugodjék
István király teste. |
|
 M
Könnyeim hullanak, sírok, egy végtelen könyvet lapozva,
éltem egy nagy regény, fedele sötét, durva és kemény,
időnként, olvasom szép, mívesen írt sorait habozva,
minden lapján, azért halványan, ott csillog a remény. |
|
 M
A hármas bércz, négy folyam határán
Szerető szív ne maradjon árván,
És ha akad árva gyermek, soha
Ne érezze mi az a mostoha, |
|
 M
E zengő világban
Árva vagyok, árva,
Örökös csendesség
Börtönébe zárva. |
|
 M
Szerelmem, egyszer csak döntöttél, elhagytál, csak úgy leléptél,
Mikor lépcső előkerült, Te azonnal arra leléptél.
Szerelmem elhagytál! Egyszer csak életemből kiléptél.
Nem kéredzkedtél, az indokod semmi sem volt, kiléptél. |
|
 M
Fiatal lány az utca sarkon,
vacog szegény, fázik nagyon.
Kis tálca kezében, hat kis
csokor ibolya nyugszik szépen |
|
|
|
Ma 2025. május 02. péntek,
Zsigmond napja van.
Holnap Tímea, Irma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
