|
 Vendég: 30
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
 M
A vihar közeledett meghajlíthatatlanul,
Miránk félelem ömlött elfogadhatatlanul…
Miért ez? Bámultunk filozófiátlanul,
Aztán már csak szidtuk, heveny bárdolatlanul. |
|
 H
"Szegény játékmaci vagyok, régi gazdám eldobott,
szeméthegyek között élek, nem mondom, hogy jól vagyok!
Lábaim a földben vannak, köröttem a sok kacat,
forrón süt a napsugár rám, s ha jó egy szél, az csak "kacag"! |
|
 H
Egy ilyen bolond viharban, együtt vele akarva én nem lennék,
Inkább otthon a lét nyugalmában az ablakon át, jól kinéznék…
Egy ilyen bolond viharban, együtt vele akarva én nem lennék. |
|
 H
A csapattestemhez utaztam. Már harmadszor behívtak, mentem a frontra…
A háború már, a harmadik évébe fordult. Ez a katona sorsa.
A vonat, amin ültem, a vasutak vegyes, teher,- és személyvonata. |
|
 H
Életünk szépen elvonul
és lassan feledésbe vész.
Szemünkre sötét árny borul
s lelkünk a messze légbe néz. |
|
 H
Szép s jó gondolatot, már hiába írok,
gyakran olvasatlanok maradnak a sorok,
időnként, mégis, mégis tollat ragadok,
írok, szenvedek, szeretek, ilyen vagyok. |
|
 M
A periszkóp kiálló fémoszlopáról
És a fedélzeti biztonsági láncról,
A közeledő hajó motorjai zakatolása ütemére,
Csöpögött a víz folyamatosan, a búvárhajó fedélzetére! |
|
 M
Meglátszik éjsötét, világtalan éjen,
feltűnik csillagok közt, csodálatosképpen.
Lelkünk egyesül ott, és szívünk eggyé válik,
így lesz a kettő fél, egy egésszé máris. |
|
 H
Városban nőttem fel,fülledt levegőben,
izzadság szaga terjedt a járókelőkbe.
A nép hegyén,hátán a proli strandokon,
szegényeknek ott volt a paradicsom. |
|
 H
Lásd a létet,
De hova lépjek?
Hogy úgy éljek,
Ami nem zavar téged. |
|
 M
Szemben a vad zabolátlansággal, mint véggel,
Szemben az előkészítetlen rögtönzéssel,
Valamint, meggondolatlan vakmerőséggel! |
|
 M
Aztán végül beadtam a mérget
Szép csendben, a földre ültem
A Nap lenyugvó fényébe néztem
Többé már semmit sem éreztem |
|
 M
Már nem kell senkinek,
elfeledték, már megunták
szomorú sorsára hagyták
meghalt, mert elhagyták... |
|
 M
Hullik rám a mai nap árnya,
Bágyadtság, mi vágyik egy ágyra,
Kérges törzs mozdulatlansága,
Magam vagyok e vég nagysága, |
|
 M
Felszínre felemelkedtek és a diesel motorokat maximálisan üzemeltetve,
Tizenkét csomós maximum sebességgel, hasították habokat, élt a vadászat ösztöne… |
|
 M
Hogy a szerencsés lány megjósolt szerelmét lássa,
A fiatalok sárga rózsákat dobtak,
Mert azok a rózsák varázslatosak...
Ez június közepén történik, mikor az Ég is kinyílik. |
|
 M
Kardinális a legszebb madár.
Bíbor szinével csodájára jár
a ház népének,kik vendégelik
őket,csodálják a szépségüket. |
|
 M
A zaj panasszal előtör,
És eszembe jut minden gond,
Mi reám zúdult először,
Mint bús felleg, mi könnyet ont, |
|
 M
Egy pillanatra voltunk együtt.
Mellettünk az örökkévalóság semmi. |
|
 M
Erős kezed nyomán a fogság lánca enged,
S ha erdőszéleid nem is kímélik lángok,
Ti halljátok misén: győztes harangok zengnek. |
|
 H
A lelkem burka, teljes erővel dolgozik,
Védene, mert rossz igen bőszen tolakodik…
A lelkem burka, teljes erővel dolgozik. |
|
 M
Verset festek szép szavakkal,
tollam kecses mozdulattal
lejti táncát, gyúl a papír,
arcom dísze rózsa-nappír. |
|
 M
Bíborszínű hajnal palástja bársony,
álmot sző köré a csendfonál vágyón.
Lomb közé rejtve van, éveknek súlya,
kitaposott ösvény őseink útja. |
|
 M
Könnyes arccal kér falatnyi összeszáradt kenyeret,
Hangja a felindulástól egyre halkabb, csendesebb.
De a házban gyönge hangját elnyomja a bál, a zaj,
Kinn zokogva áll a kislány, benn - az éles, víg kacaj... |
|
 H
Tiszta az én szívem,bűntelen,
azt mondhatom,szeplőtelen
Mára mindennel megbékéltem
Rosszat,örökre elvetettem |
|
|
|
Ma 2026. július 22. szerda,
Magdolna napja van.
Holnap Lenke napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
