|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Gy.
Egyedül járok a világban,
Utamon, hajh, kevés virág van!
A mi volt is, kiszáradt régen,
Sokat önön magam kitéptem. |
|
 Gy.
Lepke lelkem elhagyta testemet,
virágok közt lebeg.
Száll a szélben, új testet keres,
a régi test öreg, beteg,, |
|
 Gy.
Kard nélkül győz szerelem!
Ámor a kis hamis, nyilazik!
Immár nyáladzok! |
|
 Gy.
Öreg szobám, te voltál eddig nékem
Magányos estéken a vigaszom;
Óh, úgy szerettem enyhe félhomályod,
Ha holdfény áradt be az ablakon. |
|
 H
Virágok nyíltak amerre jártam,
daloltam ifjú boldogságomban.
Nem törődtem,hogy világ kerek,
nekem lapos volt,néha meredek. |
|
 Gy.
Könyörtelen ridegséggel mered rám a lelki kenyered hiánya,
Közben meg vágyakozva remélem tőle, ó szerelmetes Leácska!
Vigasztalhatnám magam, hogy ez egyszerűen hétköznapi jelenség,
De az én öreg koromban nagyon reménykedni, nem oly’ nagy bölcsesség. |
|
 Gy.
Honvéd, honvéd! lelkemnek mindene
Te vagy szivem édes-bús gyötrelme,
Imáim közt érted szent hála kél,
Mert szeretett hazádért vérezél. |
|
 Gy.
Itt van az ősz, itt van újra,
S szép mint mindíg énnekem,
De azért a nyár sem rossz, mert
A meleget szeretem. |
|
 H
Áramszünet...
Sötétbe borult a város,
néptelen utcán járműre várok:
Megérkezik, de meg nem áll,
|
|
 H
Nincs saját színdarabom,
Nem is hiányzott nagyon,
De megszülni egyet rávett
Az „Írj, olvass!”- mozgalom. |
|
 H
Életváramban mindig is a keserv herceg volt a parancsnok,
Én, meg mint ki végzet-szülni készül, menekülvén… csak vajúdok…
Életváramban mindig is a keserv herceg volt a parancsnok. |
|
 H
Bíbor színével hasadt a hajnal,
párát csókolt a füvekre, fákra,
ébredezett az utca a zajjal,
hosszú éjszakát hagyva hátra. |
|
 H
Amikor életet kapunk,
sorsunkról még semmit sem tudunk.
felnőttek gondoznak, nevelnek,
táplálják testünket,
|
|
 H
Szívem, úgy duruzsol, Debórám!
Ó, Te lehetnél, lélekhazám…
Hallgasd, szívem regél,
Boldogságot mesél. |
|
 H
Szeptember harmadik hetében
beborúlt az ég a budai hegyekbe
Vén gesztenyefák fanyar illata,
dércsípte levelek szines kirakata. |
|
 H
Ködben a távol, nem látszik tisztán,
apró madárka gubbaszt a szilfán,
hervad a rózsa, hullik a szirma,
csendes imám a lelkemre ír ma. |
|
 Gy.
Az ember gondolatai, elsőre, ésszerűtlennek tűnhetnek,
Az ember gondolatai, eleve célszerűtlennek tűnhetnek!
Az ember gondolatai, elsőre, megkerülhetetlennek tűnhetnek,
Az ember gondolatai, eleve kikerülhetetlennek tűnhetnek. |
|
 Gy.
Irtózatos ahogy csend, sóhajtva dübörög fákon,
Hópaplan mezőn és ágon. |
|
 H
Bármilyen az a kín, az csak lélektaposó lehet!
Ha meg a szívben van, csak azt nagyon facsaró lehet!
Mély és felemelő gondolat, még biz’ jó is lehet, |
|
 H
Mért nem jelentkezel Emese?
Elmentél, eltűntél, mint mi se…
Roppantul hiányzol,
Vajh’ mással cicázol? |
|
 Gy.
Szeressünk, imádjuk akit szerethetünk,
Mert az élet ajándéka, ez nekünk !
De ha később, egymástól el is búcsúzunk,
Mert egyszer elválik utunk, |
|
 Gy.
Ne sírj!
Síromra ne ejtsd könnyeid,
nincs ott senki,ki ott pihen!
Fény vagyok szemeid tükrén, |
|
 Gy.
Emlékezünk a meleg nyárra,
élünk a lassan hervadó őszben,
rettegünk a hideg téltől,
Lesz új tavasz, reménykedünk.
|
|
 V
Szomorúan nézem a fákat,
Levelei hullanak mint könnyek.
Mintha siratnák a nyarat,
Ami hamar elment. |
|
 Gy.
Hétvégén lesz esküvőnk, kimondom az igent. Gáz! A napi gondokkal mi, hogy lesz?
Tele vagyunk egymás gondjával, illünk-e? Gáz! Levegő meg tele van feszültséggel…
Szülök nagy menyegzőt terveztek, fizetik is. Gáz! Őket nem érdekli mi, hogy lesz. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 17. csütörtök,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
