|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 M
Néha, mikor csak ülök elmélázva,
egyszerre visszalépek a múltba
Érdekes, soha meg nem ijedek
úgy látszik, vállalom régi énemet |
|
 M
Mint az Édenkertben, oly béke van
a levegő is tiszta, mennyei,
tavi rózsák fürdőznek a tóban,
magasból folynak édes könnyei. |
|
 M
csodák tükrében
színről-színre látnak, örök jelen
tükröződései a világnak. |
|
 M
Jár házrói-házra nyűtt húrjait verve
Esőben, szélben a hárfás leány,
Szivének minden elfojtott keserve
Megérzik fájó, panaszos dalán. |
|
 M
Koca túrista voltan egykoron,
Montblank tetejéig mentem,
Ahová lift vitt fel csendesen.
Öltözetem elég silány nekem, |
|
 M
Most a múltról kellene beszélnem,
Bánkódnom a te tüzed körül.
Gyengédebb légy, őszintébb, hisz nékem
Te maradtál mára – egyedül... |
|
 M
Ne aggódj, nem lesz közös babánk!
Ugranánk a boldogságba, nagyon szeretném.
Tennélek lepedő redőjébe… tehetném? |
|
 M
Két dorgáló szem követ,
Amikor minden elmélyült álomnak tűnik,
Örökkön a szomjas pillanatok égnek,
Mint tengeren a világitótoronynak fényei. |
|
 M
Hová, hová lomhán lecsüggő szárnynyal
Tépett hajóm, te korhadt kis ladik!
Magányos fáklyád széllel és hullámmal
Még meddig küzd? Meddig viaskodik? |
|
 M
Fűben ülök, ez merengésem helye,
Árnyat vet rám a lombozat ereje.
Gondolatom siklik, ez fű teteje |
|
 M
Szívvel és szívből harsanjon a tamtam,
őszintén hódoljon be az ember,
többé sose álljunk a földdel hadban,
hajoljon meg a földig ki vesztes. |
|
 M
Nem tudja senki...hogy itt lustálkodok-hátammal támogatom a csónaknak oldalát-.
Napnak sugara alatt a fű illatozik ferdén a fényben,
Távolban kék köd fedi a tónak vizét,
Egy fehér kócsag siklórepülésben a tóra érkezik...és mert itt végtelen az élet.
|
|
 M
Nem földi mérce szerint van a Rend.
Anyagba zárt szellem vagy.
Ismerd meg önmagad! |
|
 M
S a mig varázsa hőn mosolyg a szívre,
Ragyogva kél, ragyogva száll a nap;
De nemsokára, zord idők ha jőnek, |
|
 M
Lehetnék pára, vagy esőcsepped, de a hópelyhed vagyok,
Magadról lesöpörtél, rám hoztad… jönnek pusztító fagyok.
Amíg Te nekem voltál, az én lelkemben nyár volt,
A szerelem a lelkemben nyári aratás volt. |
|
 M
Lelkemben béke honol,
otthon vagyok, lélegzem,-
fekszem jó puha párnán,-
újfent árad énembe. |
|
 M
Hosszú évek múltán visszatértem,
Szegény, jó anyámat nem leltem,
Belehalt a sok reménytelen várásba.
Fia emlékét örökre magába zárta, |
|
 M
Könnyem hull, mint a zápor,
lelkem őrülten fáj nekem,
hamis az egész világ,
tavasszal hit magját vetem. |
|
 M
A sok rossz, melylyel ott gyötörni vágynak,
Gyülölségednek folyton tápja lesz;
Hatalma nő e bősz erejű lángnak,
Mely megaczéloz és a harczra edz. |
|
 M
Egészen messze a Tavasz...és elállt az eső-a tavon kellemesen érint az idő-.
Ezrével a nádszálak versenyeznek a maguk szépségéért,
A szitakötők rendetlenségben...és hallani a méhek zümmögését.
Meleg és a tiszta nap buzdítja a virágoknak bimbóit:lehet virágozni. |
|
 M
De vágyom, társaságod Ivett!
Ezzel, elmondtam a lényeget.
Persze kén’ ölelni,
Veszetten csókolni. |
|
 H
Gyerekeim köszöntöttek,
nem is tudtam, hogy miért.
- Apák napja! - mondta lányom,
s úgy tűnt, őszintén dicsért. |
|
 H
A kék húsában csillagfény szegek,
keresztként feszül a horizont síkja,
villám dárdát döfnek a fellegek,
könnyekkel telik a remény sírja. |
|
 M
Be szép vagy, édes gyöngyvirág,
Fiatal és fehér.
Vigyázz, vigyázz, simogató kezem:
Hozzá ne érj! |
|
 M
Nézz meg engem:
Tobozodat én termettem,
ahogy sok testvéredét is. |
|
|
|
Ma 2025. május 10. szombat,
Ármin, Pálma napja van.
Holnap Ferenc napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
