|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 M
Lelkembe már nem búg fájó, magányos dallam,
Bodri visszajött. Gyógyír nekem ő, egy balzsam.
Mint egy jó barát hű, alázatos, önzetlen,
együtt járjuk az erdőt, mezőt. Úgy szeretem! |
|
 M
Van, ki felismerés
Hiányában olyan… marad.
Van ki meg hiába?! |
|
 M
Ő válaszolt : Nem elég...ahogyan te elképzeled-
Nem elég szeretni csak egyet!
És képtelen vagy rájönni arra...ha : egyfolytában váltogatod őket,
Előre képes leszel látni majd az édesebb élvezetet.
|
|
 M
Hiába morog az ég, s jő az árny,
jó veled, nem ül rajtam a magány.
Bennem miattad tavasz tündököl,
s milliónyi varázslat üdvözöl. |
|
 M
Élni hosszan... Gyanakodni és félni?
Vagy félelemből mélyen gyanakodni?
Mindkettő a hétköznapok részei!
Nyikorgó, zakatoló agy részei... |
|
 M
Tegnap a ma, az még holnap volt,
de a ma, holnap már tegnap lesz,
a tegnap, az még tegnapelőtt
holnap volt, de ma már tegnap lett. |
|
 M
Az egész Földgolyón végigsöpört
a koronás ellenség!
Zúzott, kínzott, halálra gyötört.
Azt hittük, hogy itt a vég! |
|
 M
Örvendve ujjong az égnek szava,
Lepkeként hull le a felhők hangja,
Jelekben ég víze úgy zendül fel,
Még a föld is csendben, úgy énekel, |
|
 M
Még áldhatod a sors kegyét,
Ha igy térsz nyugovóra:
Kedvesid arca néz feléd,
Száll, száll a nap, a láz, a lét; |
|
 M
Ma már nincs játszani kedvem,
nem gyógyuló beteg lettem,
most a Halál játszik velem. |
|
 M
Az erdei-éjfélkor az uhu hangja zeng, nagyon haragszik!
Nagy szemével -meresztve- sem lát vacsorát, az mind odébb alszik!
Az erdei-éjfélkor az uhu hangja zeng, nagyon haragszik! |
|
 Gy.
Amint írtam versem, hófehér
ruhában, poros, kopott saruban
Jézus állt előttem. |
|
 Gy.
Tegnap sem ragyogott
az ég oly szép kéken,
mint a te két szemed
mikor bele néztem.
|
|
 Gy.
Mit keres a csodás pillangó,
hogy csendben röpköd ide - oda?
egy ilyen csodának miért jó,
hogy hévvel igyekszik egy célba? |
|
 Gy.
Had mondjam el, hogy mennyre bánom,
Had mondjam el, hogy ez nem egy álom,
Hogy itt hagytad nekünk az életet,
S sírhatok oly sokat, kértelek. |
|
 Gy.
Zizzen a szellő, és lebben a lég,
fordul a felhő, már tiszta az ég.
Csillan a réten, fejét kidugja.
Most veszed észre, hírt csak ő tudja! |
|
 Gy.
Ágyamon fekszem gondolatokkal.
Régi,beteljesedett kalandokkal.
Nézem az ezüst szinű csillagokat,
Elvarázsolták szép álmaimat...
|
|
 H
Távolság az sohasem
teszi halványabbá képedet,
az arany csillagról odafenn
egy kegyes jelzést képzelek,
|
|
 H
Ő jómódúan,tehetősen átkarolta a nőnek édes mellét,
Azokat a súlyosakat, keményeket
Legyőzve szájával, csókjával.
Szintén mellettük a fák meghosszabbították alakjaikat |
|
 H
Magyarország, szívem ég utánad,
Elloptad a lelkem, s oda adtad a Dunak,
S nézted, ahogy a dombok alatt,
Nem jut gyermekidnek semmi falat.
|
|
 M
Kegyetlen,
Könyörtelen
Létem, mégis elviselem. |
|
 M
Tavaszról álmodom, békés, víg tavaszról,
ám milliárdnyi ajak nyílik imára!
Fűz cirógat szomorúan folyóparton,
s "pillangók hada száll virágról virágra." |
|
 M
Egyszerű szépsége, csillogó csoda,
bokor alól kukucskál, illatát ontja.
Hajnal páragyöngy öntözi, ringatja,
szív alakú levél üde harmatja. |
|
 M
Normális vagy, vagy tébolyult,
akit kísért hajas a múlt?
Orrlikadból szőrt, ugyanúgy
kivágom, képed is csakúgy |
|
 M
Úszik a hold, mint ezüstcsónak
Az ég csillagos tengerén.
A fájdalomtól elfárasztva, |
|
|
|
Ma 2025. május 14. szerda,
Bonifác napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
