|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Gy.
Az ifjúságnak perzseli napja
És majd megölt a szomjúság,
Te elűzted a szerelemnek
Elgyötrött szegény koldusát.
|
|
 Gy.
Minden egyes versszakban,
Megéneklik a szerelmet
Sorra...és bűvöletben
Meglopják odafigyelésemet. |
|
 Gy.
Régóta mond a Néva verseket.
Gogollal fekszik este le a Nyevszkij.
A Nyári kert – Anyegin-fejezet.
Míg Blokkal álmodnak a Szigetek |
|
 M
Vitorlám repül a szélben,
képzelt tengerek víztükrén,
tajtékos habok ringatják,
napsugarak simogatják. |
|
 M
Nézd most a tavat, eddig mozdulatlan,
gyűrűivel most gondnak mond nemet,
olykor megfoghatatlan hangulatban,
egyszer csak kínosan reád nevet. |
|
 M
Van abban valami, hogy ne fesd az ördögöt a falra, mert végül megjelenik.
Ha már megjelenik, akkor tesz is ellened valamit, pl., rúg egyet!
Mestere a falról leszállásnak, főként, ha a körülményeid is ingerlik |
|
 Gy.
'Mikor megszületünk,
becsengetünk az élet kapuján.
Színes kövekkel díszes folyosón
mászunk, lépkedünk tovább. |
|
 Gy.
S a gyümölcsös ősz, úgy ontotta mézes illatát,
hogy beléje szédült mindenem.
Bronzfényű színben tündökölt a part,
s újra szeretni mertem…
|
|
 Gy.
A világ egy tói malom;
Néha tenger vize vagyon,
Néha csepp sincs, úgy kiszárad;
Amint kéne; sosem járhat.
|
|
 Gy.
Azt gondolom, hogy olyan csodás a nyár,
sok virág gyönyörködteti szemed,
tarka barka pillék, a zsongó méhek,
mind- mind örömet okoznak neked. |
|
 H
Szemed tüze másnak mennyország,
Nekem pokol.
Mást mosolyod varázsa éltet,
Az én szivem sem hal meg érted, |
|
 H
Madárcsiviteléstől hangos az erdő, a mező,
már a nyárra hangol a lármás, vidám társaság.
Szinte már hallom, hogy közeleg a napsugárral,
jő vele sebesen a fülledt, tikkasztó szárazság. |
|
 H
Haragos,hűvös széllel
Köszöntött be az ősz,várhatott
Volna még egy keveset,hogy
kipihenjük a nyárvégi meleget |
|
 H
Elfáradt a lelkem
úgy érzem hogy kettészakadok.
Fogalmam sincs róla
hogy egyáltalán még mennyit bírhatok. |
|
 H
Az ifjúság illatos virága
édes szerelmet kínál méhek számára.
Kelyhében a gyönyör hímpora,
bársonyos kéjvágy, csoda. |
|
 M
Vízen tarka tavi rózsa tündököl,
rajta víg békák lágy szerenádot adnak,
galamblelkű szél fuvolázik hozzá,
vadak a bozótban örülnek e dalnak. |
|
 M
Ülj csak mellém barátkánt,
Visszamosolygok rád és szívből.
Fáradt napsütés... |
|
 M
A kép is oda lesz,
Mint a ki most adja.
Csak e pár sort fogja
Mutatni még lapja; |
|
 H
Naponta vívom a kemény csatám,
gyermekké lett az én szegény anyám,
nemcsak a teste, mindene gyermek,
óráknak tűnnek olykor a percek,
|
|
 M
A hervadásnák édes méla bája-
Levél hullásban száll az ismert tájra;
Az ősz üdvözlete egy sárguló levél
Lehullva, lengve rám, szelíden igy beszél: |
|
 M
Zavaros és mély a Tisza,
még ocsúdik, nagyokat ásít,
örvénylik, mint a víz árja,
rajta talán majd kérész csábít. |
|
 M
Engemet is figyelmeztek, de minek... mit nekem disznók!
Ki a korpa közé keveredik, megeszik a disznók!
Engemet is figyelmeztek, de minek... mit nekem disznók! |
|
 M
Fény
csillan,
fodrozó
hullám ágyon, |
|
 M
Egy vén révésznek ócska csónakán
ült hat tudós. És azt beszélgeték,
hogy nincs Isten, s mily bárgyú a nép! |
|
 M
Drága napom, ékességem,
nem ragyogsz már úgy, mint régen,
szemed fénye tompa, bágyadt,
ifjú orcád egyre sápad. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 20. vasárnap,
Friderika napja van.
Holnap Máté, Mirella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
