|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Hirtelen kidől a dézsa, zuhog, mintha direkte öntenék,
Fönt biztos a kétkezi munkások, cseppeket összeszögelték…
Hirtelen kidől a dézsa, zuhog, mintha direkte öntenék. |
|
 M
De a kandalló alatti hamuban hirtelen felvillan,
A falakon kék látomások szaladnak,
S a kéményen élő láng kirohan,
Kiszökik... lüktet...és repedt hangon megszólalt... |
|
 M
„Oh madaram — mondtam a fülmilének —
Mért nem dalolsz e lágy nap alkonyán?" —
„A május elmúlt, minek hát az ének?...
A tavasz elmúlt!" Szólt a csalogány. |
|
 M
Sok-sok szín végtelen,
ezernyi érzelem.
Mindenhol nyugalom,
nincs többé unalom. |
|
 Gy.
Késői köd...ablakunkon jégvirágok jelennek,
S ez megfélemlítette lelkemet,
Bennem van az Éj...az ismeretlen,
Kit tágranyitott szemekkel figyelek...figyelek hegyesen. |
|
 M
Vágylak birtokolni,
Vágy akar uralni.
Özvegyi fátylad, nem kell már ám. |
|
 M
A boldog ifjúság hevében,
Mikor még pezsgve forrt a vérem,
Vágyam csak egy irányba tért:
Rajongtam a dalért! |
|
 M
Nem szeretnék mást csak a csöndet,
idillt, s még egy önzetlen mosolyt.
Elnézni csobogó patakot,
s földön egy aprócska lábnyomot. |
|
 H
Felőled álmodtam az éjjel,
Szőke hajad lengett a széllel.
Mosolyod nekem sokat mondott,
kartlengetve hívtál magadhoz |
|
 M
Nincs olyan áldozat, amit meg ne hoznék,
kivéve az egyet, hogy feleségem légy.
Ez a sok ajánlat, csábító ígéret
mind arra való, hogy elriasszon téged, |
|
 M
Nem káprázat. Minden ragyogó, sőt álomszép,
árvácska, liliom szelíden ring a réten.
Jámbor szellő fésüli és nap cirógatja,
oly békés, nyugodt, ahogy elmerengve nézem. |
|
 M
Tudom, hogy nem haltál meg végkép,
Hogy föl-föltámadsz még nekem —
Reményim letörött bimbója,
Én édes, kicsi gyermekem! |
|
 M
Alatta ár, lazúros kékség,
Felette nap, arany sugár…
De ő viharra vágyik végképp,
Nyugalmat attól várna már! |
|
 M
Adtunk egymásnak sok örömet,
amennyit sorsunk engedett.
Talán értelme volt tetteimnek,
a sok testi szenvedésnek, |
|
 M
Sorsodban osztozom Veled,
szívem szereti, a Te szíved
lelkiekben, mi összetartozunk
és mindig egy felé tart utunk |
|
 M
Amikor kihűlt, asztalra tette,
mennyei illat ringott felette,
keresztet „írt rá”, megsimogatta,
szótlanul szelte, s kezembe adta. |
|
 M
Orgona, viola
illata oly finom,
mint a méz, mit méh gyűjt,
s oly ékes a szirom. |
|
 M
Nagy a súlya, erővel cipelem a keresztemet,
Lehet, nem tudom már meg, út vajh' merre-hová vezet…
Nagy a súlya, erővel cipelem a keresztemet. |
|
 M
Gondolatom naponta jár
Arra, mint e pörgős madár,
Hol a párás mocsár mögött
Egy városka, dolgos kinőtt. |
|
 M
Arra vágyom
Valaki csak úgy szeressen
Nem ezért vagy azért, vagy amazért |
|
 M
Kis szobámban semmi nesz,
Mécsesem kiégett,
Édes, rólad álmodom
Bűvös, szép regéket. |
|
 M
Fanyar illatú hervadás,
a levegőben ökörnyál.
Ködös hajnalok, fagyos éjszakák,
messze délre repül a sok madár. |
|
 M
Tegnap erre járt a nyár,
harsány zöld színei fakulnak,
sárgult levelet hord a szél. |
|
 M
Rövidülnek a nappalok...úton a Tél...szélnek hátán lovagol!
Kéményekben süvítve rohan...megrémült...izgatott.
Az ökrök bőgnek...kutyáknak összessége ugat,
Szomorú ember...gondolatba esik...és lassan tüzet gyújthat. |
|
 M
Szép nőt láttam kertben,
pillangók szálltak körülötte
ő volt nap tüneménye.... |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 20. vasárnap,
Friderika napja van.
Holnap Máté, Mirella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
