|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 H
Vajon gondolsz-e még néha rám,
egy szép nyári éjszakán...
a mezõn fekve, s a fák felett
nézve a csillagos eget... |
|
 H
a körön kívül állok
belül lelkek örömi
s kívül farkasokért kiáltok.
|
|
 H
Csak némán állunk egymással szemben,
A sok virág között, minden-minden szebb lett.
|
|
 H
Az orgona most a legszebb
Olyan fehér, mint a lelked
Most nyílott ki minden virág
Olyan szép, mint a nagyvilág. |
|
 H
Könnyebben viselte élete keresztjét,
bár megdöbbentette ez a nagy emberség.
Neki már szokatlan az effajta jóság,
sok embernek ma már többet ér a hívság.
|
|
 H
Fekete musztáng hátára álmodom magam
ki az éjbõl száguld a hajnalba velem,
hol gyönyörû az ég akár a szerelem,
bíbor láthatárba olvad ámuló szavam. |
|
 H
õ általa találta ki sokszor,
mit visel a leány
holott több száz kilométer
választotta el talán
|
|
 H
Csak el kellene fordulnom,
mit sem törõdve menni tovább.
De a szív felkiált: Már nem bírom!
És szembefordulok azzal, ami fáj... |
|
 H
Ezüstben pompázik a Hold,
mosolyogva hunyja le szemét,
csak én törölgetem könnyes szemem,
mert messze vagy tõlem oly rég.. |
|
 Z
Hamvas szürke már a hajam,
Életemet tovább élem boldogan.
Két kezemet tárom nektek unokák,
Gyertek gyorsan a karomba hát.
|
|
 Z
Szeretnék újból fára mászni,
lábbal kapaszkodni ágakon.
Szeretném érezni, mikor a számhoz húzott gallyról;
meggyet, cseresznyét harapom.
|
|
 Z
Szuszogni sem mersz, mert félsz, a többi hallja,
Hajad szemedbe lóg, nem látsz semmit: rajta!
Seggfej, mint te, pajtás, elveszti az eszét:
Szomszédod már hajtja az új Mercédeszét.
|
|
 Z
Vágyom rá, hogy átölelj végre, és kisüssön a Nap.
Hiányzik tükör-tiszta lelked mézédes bársonya...
|
|
 Z
Lényed métely.
Jövõnk kétely?
Messzeség.
Jössz-e még? |
|
 Z
Sürget a múlás,
minek meséljek!
Most újra futok
és nem érted élek.
|
|
 Z
Még nem láttalak,
pedig lehetsz a fény
az áramló erõ,
apró tavasz-pillanatban
egy ki nem gondolt legelõ.
|
|
 Z
Én nem ismertelek, Anyám, nem tudom, ki és mi voltál,
De tudnod kell: sokszor, nagyon sokszor gondolok rád.
|
|
 H
Mióta ismerlek,
már meg nem alkudnék,
igaz-érzésem ellenére
többé igent sem mondanék
|
|
 H
A két barát, bár nem ment be,
Ablakon át lesett,
Meg sem itta még a decit,
Halva hanyatt esett. |
|
 H
Ha tükörbe nézek, megállok,
Szemlélõdök, csupa ráncok.
Nézd anyám: követlek,
Im hasonlóak a Tiedhez. |
|
 H
Ha tudnám, hogy nem értem
Mászod meg a hegyet.
Veled nem beszélnék sohasem
Te, hazudós kisgyerek.
|
|
 H
száraz szívén cseppek
nõnek
könnyekben él
mosolya.
|
|
 H
Nem! Itt kell maradni
a múlton nem sírni
Henem tanulni belõle
azt kellene.
|
|
 H
Nekik mondod szabad vagyok,
Nekem mondod, rabod vagyok.
Apád, anyád szeret téged
Én meghalok talán érted.
|
|
 H
Közel jött nagyon már égetõ érintését vágytam,
De tovazúgott, csak eltûnõ fényhaját láttam... |
|
|
|
Ma 2025. október 13. hétfő,
Kálmán napja van.
Holnap Helén napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
