|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 T
Szeretem az elsõ reggeli fényt,
Mikor felszakad az éji sötét,
|
|
 T
Látom, hangyák sürögnek.
Itt nem ér el a mámor, |
|
 H
Fülledt éjszakán, a Hold fénye mellett
Vágyaink pihennek.
Néma csend burkolja lényem
Benned égek. |
|
 H
lázas rémálmok gyötörnek
izzadt lepedõn feszülve
már a falak vergõdnek |
|
 T
Szállj el holló, csõrödben vidd magaddal szívemet,
Repülj messze tõlem vidékeken át, míg lehet,
|
|
 T
Ide simul a Bükk-hegység lába,
mint alkonyi bíbor a nyári éjszakába,
|
|
 T
Megfagytak az érzések,
Elhaltak a szívverések.
|
|
 T
Távoli sziklák közt a legpuhább, angyal!
Lelket édesítõ, sziklán futó életfonál.
|
|
 T
Miért?
nem lehet feledni,
mi vissza nem térhet,
|
|
 H
Nyílik a csend a számban
...mire jó a panasz...
talán , hogy fekete kazalban
õszt találjak |
|
 H
Mióta elmentél, a számok szép világa
Néha csupán értelmetlen zagyvaság.
Mióta elmentél, a szavak oly furcsán
Csengenek, értelmükben nincs igazság.
|
|
 H
Szokás szerint hülye voltam,
Hónapokig nem tanultam
most itt ülök bambám,várom a jó szelet,
S valahol messze készülnek a tételek.
|
|
 H
Hová lesz a lélek, ha irigye támad,
Hová menekül, ha a sors csak fintor,
Vaj' miért féltünk, s más nem is láthat
Fényes szerencsecsillagunk, mint titkot;
|
|
 H
szárnyalok, mint dalos kedvû madár,
egy csepp csókért válladra szállok lazán,
turbékolunk, mint szerelmünk hajnalán,
hisz te maradsz örökre a babám. |
|
 H
Örökre szakít a végzet
Én tudom, te is tudod már
Szerelmünk egy régi bor
Belõle kimászhatnál? |
|
 H
Magányosan ülök a szobában,
Körbe ölelve a sötétség rideg karjában,
Tekintetem elkalandozni látszik a mélységes feketeségben,
Éjfélt üt az óra.
|
|
 H
Lehajtott fején a nyugvó nap
fénycsíkokat játszik...
õ nem lát semmit
a szürke külvilágból -
|
|
 H
Hordalékként a partra tévedek,
Fáradt bennem sóhajom, semmi dolga,
Szememmel a mélybe révedek,
|
|
 H
De ördögi kínjaim rám ezernyi indát tekernek...
Húznak a kénköves gõzbe, hol elhaltak hevernek.
Elhalt emlékeim, melyek voltak jók és rosszak...
Megfojtanak, sírva hívnak, s érzem, nyomban szétszakítnak.
|
|
 H
Mily lenne melletted lenni
Oltalmad élvezni
Csókod ízlelni.
|
|
 H
Szép vagy Pacsirta!
S tolljaid oly bájosak!
Az én tollam karcol öreg papírra,
S ujjaim is ráncosak.
|
|
 H
Örökké, minden pillanatban, esengve, vágylak,
Érzem hamvas bõröd, melyen a kis pihék állnak!
Simogató kezemre és áhítozó ajkaimra vágyva,
Selymes kebleid halmán, feslett rózsabimbók várnak! |
|
S most hiába várom, hogy a napot lássam,
Inkább ülök csendben, a szobámban,
C |
|
Rossz az egész,
Minden baja van,
De a legfontosabb az,
Hogy ez nem is Nokia. |
|
Elszökött a látomás
csalva érzést, ment tovább.
Adtad magad, többet is talán
megbántott tested, öltött álruhát.
C |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 25. péntek,
Eufrozina napja van.
Holnap Jusztina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
